Nem vagyok ám valami jól
panaszolom Istennek
Hogy nem szégyelled magad, hogy épp nekem kellene megmondanom
(azt hiszem, talán így felelhetne nekem)
Ennyi évvel is a vállamon, még mindig napi huszonnégy munkaóra
nincs váltás sem szakszervezet sem megérdemelt nyugállomány
S mi a fizetségem
a te és a hozzád hasonlóak imái, akik alig mormogtok a fogatok közt
s azt is csak ha bajt érzetek
Hány megoldatlan ügy vár még rám, és főleg mennyi válasszal tartozom
Ki tehet róla kezdek szemtelenkedni
te találtad ki ezt az egészet
Most szépen feküdj le és alaposan aludd ki magad
s aztán találj ki egy új világot
De ne kapkodd el, nem kell hat nap alatt elkészülnöd vele
és most sokkal jobban koncentrálj
Milyen pimasz ez a nő
Isten is elszomorodik rajta
s csak mormol ő is a szakálla alá
Pedig fogalma sincs, hogy a legjobb gyerekeket mindig véletlenül
és kapkodva csinálják
Zágráb, 2001. XII. 4.
Szabó Palócz Attila fordítása
