Minden alkalommal arra gondolok
ez most vajon most milyen lesz ha a puha szárnyak verdesésével kezdődik a szív körül
mint a kolibri amely igyekszik a magasban maradni miközben kiissza a virág nedveit
Vagy milyen lesz ez amely meg gyomorégéssel kezdődik
esetleg még szédüléssel is
Minden alkalommal
más módon ver át
Megtéveszt egy láthatatlan kés hirtelen vágásával a testem közepén
a térdek összecsuklásával vagy az összes érzékeim megtéveszthetőségével
Mindig készületlenül ér
Emlékszem sokáig a nógatásával védekeztem
Menj már kérlek amíg nem késő
szédülök tőled
Azt nem tudhatom a szem ugyanakkor mit fejezett ki
Talán hálószerű rácsok borultak rá
vagy ott tátongott a mély pupilla szemem fehérje felett
Szédülök tőled
Mint mikor a magasból a kút fölé hajolok amely még elkerítve sincs rendesen
s holtnak látom magam odalent a fenekén
Körülöttem sok-sok ismeretlen kíváncsiskodó fej
körbe gyűlve
a fényt eltakarja
Így jön el teljesen váratlanul és minden létező világot elpusztít
Hogyan is ismerhetném fel melyik az igazi
Az talán amelybe mindenképp és minden értelemben bele akarsz halni
aprólékosan és alaposan haldokolni és belehalni
vagy az a másik amely minden akaratod ellenére is meg akar ölni
A szerelmek magányosan járnak a világban
mint az utcai árusok
hamis iratokkal a portékájuk eredetéről
hamis használati utasításokkal
Illegálisan mint e fegyverkereskedők
veszélyesen és kiszámíthatatlanul
mint a terroristák
Melyik az igazi melyiknek adjam meg magam
Megcsal-e majd az amely pont olyan mint a templomi festményeken
ahogy fénynyalábbá változik a felhők felett
és ártatlanul hull alá a felszín felett szétterülő fénylő csíkokban
A Szent Családot áhítattal töltve el
Hogy a Végítélet a háttérben észrevétlen maradjon
Vagy az volna tán az igazi amelyről rögtön látni
hogy vért kíván
s nem csillapszik akkor sem
ha kiontotta már
Szabó Palócz Attila fordítása
