Nem felhők azok mi van veletek
mondom aggódó bátyáimnak
akik épp azt figyelik milyen lassan mozognak és növekednek útközben
ahogy fehér masszájuk a sötét körvonalaival átúszik felettünk az égen
Nem felhők azok mi van veletek
épp anyánk gyúr kenyeret az összes gyermekének
Látjátok milyen gyorsan dagadnak és kelnek meg
a mennyei élesztő hatására
Amikor a Nap kellőképp áttüzesedik majd bedobja őket a Nap kemencéjébe
hogy melegek legyenek amikor a különböző városokból visszatérünk
mind a heten akármilyen hétféleképp is éljünk
Mindennap süt kenyeret ahogy régen is tette éveken át
Nem felhők ezek mondom a könnyező húgaimnak
Anya mindenféle kelt tésztákat készít nekünk
amelyek receptjét kínálgatta mindig
Hogy mehetnétek férjhez ha nem tudtok még egy kelt tésztát sem elkészíteni
ez legalább egyszerű
Tegyetek egy csomag élesztőt a piros pöttyös lábasomba
öntsétek fel egy kevés tejjel egy kanál liszt és cukor
és hagyjátok dagadni majd jöhet a tojásból lisztből is amennyi kell…
De honnan nekünk egyszerre mindhármunknak
a te egyetlen piros pöttyös lábasod
emlékeztek hogy nevettünk
Nem áttetsző fellegek gyűlnek fölénk ne féljetek
csak anya nyújtja a tésztát majdhogynem átlátszóra
túrós pitéhez a legkisebbnek
aki egyébként sem szeret semmit sem enni éhen hal még végül
ha ne adj’ Isten hogy bármi történjen
Az ég a forró kemence
az ég a forró platni amelyen sercegnek a pirosló fánkok
reggelire
Miféle hó ebben az évszakban mi van veletek
anyánk lisztje szóródik szét mindenfelé a tájra
ahogy sietve gyúrja a hét nagy kenyeret
nekünk akik heten hétfélék lettünk
Az pedig ami kisírt szemünk előtt emelkedik
nem a sír
Csak ő maga is kenyérré változott
amit majd később mi egymás közt feltörünk
hét egyformán keserű darabra.
Zágráb, 2003. június 17.
Szabó Palócz Attila fordítása
