Idén január és szeptember között Szerbia 162.9 millió euró értékben importált „tejtermékeket és madártojásokat”, míg ugyanezen termékekből 141.6 millió eurót szállított külföldre a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján.

A tőkehúst és hústermékeket illetően a behozatal értéke 174.7 millió euró volt, míg a kivitel alig 85.4 millió eurót tett ki.

Žarko Galetin mezőgazdasági elemző a Nova.rs portálnak nyilatkozva ennek kapcsán kijelentette: nem tudja, még milyen adatoknak kell megjelenniük ahhoz, hogy az ország megértse, mekkora bajban van az állattenyésztés. „Az év első hat hónapjában 300 000 hízódisznót hoztunk be az országba, ráadásul ugyanennyi malac is érkezett. Sertéshúsból az ország igényeinek 90 százalékát tudjuk lefedni, ezért vagyunk kénytelenek importálni. A tejiparról szólva el kell mondani, hogy csak 220 000 fejőstehenünk van. Korábban azt állítottam, önellátó ország vagyunk, de úgy tűnik, ez már nem igaz” – mondta a szakember, aki szerint rendszerszintű gondok jelentkeznek, amelyeket az állam nem képes megoldani.

„Nincs jó agrárpolitikánk, az illetékesek felelőtlenek, az állattenyésztés eltűnőben van. Ha például a németek tejport kínálnak nekünk, mi pedig elfogadjuk, akkor a szarvasmarha-tenyésztőinknek gondokat okozunk” – magyarázta Galetin.

Dejan Trajković, egy vajdasági tehénfarm tulajdonosa szerint az államnak 5-10 évre lenne szüksége, hogy javítson a helyzeten és értelmezhető stratégiát dolgozzon ki az agrárágazat számára. „Ha a termelő tud keresni a munkájából, akkor az emberek vissza fognak térni a mezőgazdasághoz és a faluba. Stratégiára lenne szükség, arra, hogy meghatározzák, az ország adott részeiben mivel kell foglalkozni, az éghajlattól függően” – magyarázta.

De nemcsak a tej- és húságazattal vannak gondok. Szerbia behozatalból fedezi a bab-, fokhagyma-, burgonya- és paradicsomfogyasztását is. Galetin szerint ez azért történhetett meg, mert Szerbia számos nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodást felkészületlenül kötött meg. „A szabadkereskedelmi megállapodások jók, de okosan kell megkötni azokat. Ha készületlenül vág bele egy-egy ország, akkor az azt eredményezi, hogy kínai fokhagymát eszik a nép, ami inkább hasonlít egy pingponglabdára, mint fokhagymára – de olcsóbb, mint a hazai, a szerbiai lakosság számára ez a legfontosabb. Szerbiában a családi költségvetés 34 százaléka élelmiszerre megy el, Németországban ez az arány csak 11 százalék. Minél szegényebb a lakosság, annál többet költ élelmiszerre” – magyarázta a szakember, aki arra is rámutatott: Szerbia még a kenyeret és péksüteményt is importálja.