A világsajtó az elmúlt napokban Trump kudarcáról számolt be az amerikai kongresszusi választások nyomán. Nagy hír volt a Biden-Hszi találkozó és a G20 indonéziai csúcstalálkozója, valamint Zelenszkij látogatása a felszabadított Herszonban – és akkor jött a lengyelországi rakéta-becsapódás két haléottal. Átlapoztuk a világsajtót Rigától Amszterdamon át Frankfurtig és New Yorktól Pekingen át Tokióig. 

Trump kudarca

Kezdjük az amerikai kongresszusi választásokkal. Néhány nappal a félidős választások után most már világos, hogy a Biden elnököt támogató demokraták megvédték többségüket a szenátusban. A mexikóvárosi La Razón című baloldali hetilap tele van dicsérettel:

„Ha a választási eredmény nem is világos azonnal, az mégis a demokrácia egy élénk jele lehet. Bár az elnök támogatottságának aránya alacsony volt, az ellenzéknek nem sikerült lenyomnia a kormánypártot, ahogy az a múltban oly gyakran megtörtént. A demokraták Catherine Cortez Masto Nevada államban aratott szűk győzelmével megtartják szenátusi többségüket, ami azt jelenti, hogy ezáltal megállíthatják a republikánusok számos politikai lépését, ami nem lenne lehetséges, ha a Kongresszus mindkét házában vereséget szenvedtek volna.”

A szenátusi választások eredményének üzenete nem is lehetne világosabb – írja az 1889-óta megjelenő, elsősorban gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó New York-i Wall Street Journal című konzervatív napilap:

„A hintaállamok független szavazói elégedetlenek lehetnek az ország politikai irányával, de ennek ellenére nem bíztak eléggé a republikánusokban. Úgy tűnik, hogy az abortusz kérdése az idén a republikánusok ellen hatott. Az abortuszellenes pártnak ezért módosítania kell politikáját és üzenetét a 2024-es elnökválasztásra. Úgy tűnik, hogy Trump személyesen kiválasztott jelöltjei, akik támogatták a 2020-as választás ellopott-narratíváját, szintén elvesztették  szavazóikat.”

„Amerika jobbat érdemel, mint Donald Trump” – írja a New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap, miután Trump bejelentette, hogy 2024-ben újra indul az elnökségért:

„Trump úr alkalmatlan a közhivatalra, hisz elnökként alkalmatlannak és önzőnek bizonyult. A szenátusnak már 2019-ben el kellett volna őt ítélnie a hatalommal való visszaélés miatt, 2021-ben pedig a zavargásokra való felbujtás ügyében. Most a választók ugyan elutasították jelöltjeit az urnáknál, de minden joga megvan ahhoz, hogy újra próbálkozzon. Ha ennek ellenére indulna a 2024-es szavazáson, a választás ismét egy népszavazásnak lesz tekinthető az amerikai demokráciáról.”

Biden találkozása Hszi Csin-pinggel

Most pedig lássuk, mi történt Indonéziában, ahol Biden amerikai elnök közel két évvel ezelőtti hivatalba lépése óta először találkozott Hszi Csin-ping kínai államfővel.

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap úgy látja, hogy Biden megerősödött a félidős választások során, és az amerikai elnök Hsz Csin-pinggel való találkozójára figyelt:

„Biden Demokrata Pártjának meglepően jó szereplése a kongresszusi választásokon friss levegőt fog hozni, amikor az amerikai elnök Hszi Csin-pinggel találkozik. Hszi politikailag is megerősödve érkezik Balira, de hatalmát nem a demokratikus választások legitimálják. A kommunista párt kongresszusának küldöttei a közelmúltban jóváhagyták Hszi örökös vezető szerepét. Bidennek nem kell félnie, hogy rámutasson ezekre a különbségekre a Hszivel való első találkozásakor. De ezen túl javasolhatja Kínának, hogy korrigálja azt a propagandáját, amely szerint az Egyesült Államokban a demokrácia rosszul működik.”

A pekingi Huanqiu Shibao című napilap szerint:

„A Hszi és Biden közötti kézfogás a régóta várt és esedékes kép volt, amely valószínűleg enyhíti a feszültséget a két ország között. Pusztán az a tény, hogy a két államfő több mint három órán keresztül nyíltan és őszintén beszélt egymással, egy pozitív jelzés. Mindkét fél kifejezte azon szándékát, hogy visszatérjen a párbeszédhez. Most remélhető, hogy az amerikai fél Biden elnök ígéretei szerint fog cselekedni, ahelyett, hogy csak egyet mondana, majd újra és újra valami mást tenne.”

Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő „őszintén” beszélt egymással. Hogy ez diplomáciai nyelven mit jelent, az világos: a kritikát nem sajnálták, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A Balin található Nusa Dua üdülőhely valójában a pihenés politikájára készült. A trópusi tengerpart, pálmafák és buja zöld sugárutak között a világhatalmak vezetői megkönnyebbülhetnek a sok elszenvedett válság után. A Joe Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő közötti tárgyalásokhoz – az előbbi beiktatása óta első találkozójukhoz – tehát számos előfeltétel megadatott. Maszkok nélkül és kézfogással köszöntötték egymást – noha amikor Olaf Scholz kancellár járt nemrég Pekingben, akkor nem fogtak kezet. Aztán a föld két leghatalmasabb embere ült egymással szemben küldöttségükkel együtt egy hosszú, keskeny asztalnál. Ez önmagában is figyelemre méltó jelenség volt. Jelenleg valószínűleg nincs fontosabb kétoldalú kapcsolat a világon.

[…] Biden nyitóbeszédében kijelentette, hogy a két országnak meg kell találnia a módját a nézeteltérések kezelésére, hogy kettőjük versenye ne fajuljon konfliktussá. »A világ azt várja, hogy az Egyesült Államok és Kína szerepet vállaljon a globális kihívások megoldásában« – mondta Biden. Példaként a klímaváltozást és az élelmezésbiztonságot említette. »Az Egyesült Államok készen áll arra, hogy Önnel együttműködjön, ha Ön is ezt kívánja« – fordult közvetlenül Hszihez. A két ország közötti kapcsolatok kritikusak minden ország jóléte szempontjából – mondta Biden. Ez nem túlzás. Oroszország Ukrajnába való behatolásával Ázsiában egyre erősödik az aggodalom amiatt, hogy a két ország rivalizálása nyílt konfliktussá fajulhat. Például, ha a kínaiak úgy döntenének, hogy megtámadják Tajvant.”

G20 mínusz egy

Putyin nem ment el G20-as találkozóra. A rigai székhelyű lett Neatkariga Rita Avize című nacionalista napilap ezt így látja:

„A jó hír az, hogy Putyin orosz elnök úgy döntött, nem vesz részt a csúcstalálkozón, és egy delegációt küldött Lavrov külügyminiszter vezetésével. Egy ilyen döntés azt mutatja, hogy a Kreml főnöke igazán nem biztos abban, hogy álláspontját a csúcstalálkozón valóban sok résztvevő fogja kellően támogatni. Putyin nem akarja, hogy a találkozó napirendjét meghatározó nyugati vezetők – szerinte szükségtelenül – megalázzák.”

A lengyelországi rakétabecsapódás a G20-csúcstalálkozóját is beárnyékolta, ahogy azt az összes világlap között a tokiói Asahi Shimbun című napilap is megjegyzi, amelyet 1879-ben alapítottak és ma a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, de egyesek szerint liberális napilapja:

„Ébresztőként kell érteni a G20-ak zárónyilatkozatát, amellyel nemcsak a nyugati államok, hanem az eddig semlegesnek tekintett feltörekvő országok is elítélték a háborút. Igy Indonézia és India is támogatja a diplomáciai megoldás iránti igényt, miszerint Putyin orosz elnök azonnal vonja ki csapatait Ukrajnából, és fejezze be a háborút.”

A pekingi Huanqiu Shibao című napilap a G20-csoport egységét dicséri:

„Zárónyilatkozatuk sikeres, és a nemzetközi helyzetre való tekintettel nem lehet eléggé értékelni. Ez tükrözi az állam- és kormányfők pragmatizmusát, felelősségérzetét és az együttműködési hajlandóságát. A vendéglátó Indonézia nagy köszönetet érdemel. Ez az ország segített visszaállítani a multilateralizmus szellemét. Fontos üzenet érkezett Baliról, az hogy az emberiségnek békére van szüksége, és nem háborúra.”

Zelenszkij Herszonba látogatott

Az ukrajnai háború kapcsán a már említett lengyelországi rakétabecsapódás elhalványította az ukránok déli sikereit. Zelenszkij elnök néhány nappal az orosz csapatok kivonulása után ellátogatott Herszon városába. A párizsi Le Monde című   liberális-szocialista napilap „fordulópontnak” tekinti ezt az eseményt:

„Tekintettel arra, hogy az orosz elnök a várost »örökre orosznak« nyilvánította, amikor illegálisan annektálta, most világossá válik, hogy a kényszerű kivonulás milyen hatalmas katonai és politikai kudarcot jelent Putyin számára. Ha a megfélemlítés ellenére Kijev visszaszerzi területeit, az orosz elnök szava egyre kevésbé lesz hihető. Miközben az Egyesült Államokban elkezdtek felerősödni az Ukrajna katonai támogatásának költségeit bíráló hangok, az ukrán előretörés inkább azt jelzi, hogy továbbra is sürgető szükség van a nyugati államok folyamatos támogatására.”

Herszon elvesztése „különösen keserű” az orosz vezetés számára – írja a madridi El Pais című közép-baloldali napilap:

„Az annektált Krím-félszigethez és a Fekete-tenger partjához való közelsége miatt Herszon különös stratégiai jelentőséggel bír. Ez volt a legnagyobb [ukrán] város Oroszország ellenőrzése alatt. Az ottani orosz ajkú lakosok nagy aránya ellenére a megszállóknak nem sikerült megnyerniük ezeknek az embereknek a bizalmát. Igaz, valójában nem is kínálhattak nekik mást az elnyomáson, a kínzáson és a halálon kívül.”

Terrortámadás Isztambulban

Végül térjünk ki az Isztambulban végrehajtott terrortámadásra, amelyben legalább hatan életüket vesztették és több mint nyolcvanan megsebesültek. A kormánypárti isztambuli ​​Hürriyet című közép-jobboldali napilap feltételezi, hogy a Kurd Munkáspárt, a PKK áll e terrortámadás mögött:

„A 2015-ös és 2016-os választások előtt is voltak hasonló támadások. Ezekkel a terrorcselekményekkel a szervezet azt akarja jelezni nekünk, hogy bármit bármikor képes megtenni. És ez most is sikerült neki. A forgalmas Istiklal nevű utcában történt robbantás célja az volt, hogy annyi embert öljenek meg, amennyit csak lehet. Az pedig, hogy erre a vasárnapot választották, azt eredményezte, hogy nagyon sok civilnek kellett meghalnia. A támadás egyöntetűen a PKK kétségbeesett tette.”

A török kormány a kurdokat okolja az isztambuli támadásért. „Mennyire valószínű ez a forgatókönyv?” – töpreng ezen az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap:

„A Kurd Munkáspárt, a PKK joggal állítja, hogy soha nem öl meg civileket önkényesen, és célpontjaik mindig is csak az állam képviselői. A szíriai YPK sem olyan terrortámadásokról ismert, mint amilyen most az isztambuli Istiklal bevásárlóutcában történt. A török ​​vezetés hónapok óta azzal fenyeget, hogy hadserege újabb inváziót indít Szíria északi része ellen. Ezt ma már a történtek miatt könnyebb igazolni a külvilág előtt. Svédországgal a NATO-csatlakozásról folytatott tárgyalások során pedig Törökország most még erőteljesebben kérheti, hogy vegyék komolyan a törökök aggodalmait a ​​kurd terrorizmussal szemben. Végül is jövőre választások lesznek Törökországban. Sok török, aki nem Erdogan híve, némi cinizmussal magyarázza, hogy Törökország csodálatos módon mindig a választások előtt szembesül támadásokkal. Természetesen pont az elnök pártja profitálhat abból, ha a nemzet őreként mutatja be magát.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)