Persze, a barikádok két oldaláról nem valódi golyók, hanem mérgezett nyilaknak is tekinthető sértegetések záporoztak az ellenségre. Olyan hangnemben ócsárolták egymást, hogy az élő adást figyelemmel kísérők inkább érezhették magukat valamelyik balkáni bicskahajigatóban, semmint az egyébként nem kis pátosszal Tisztelt Háznak nevezett épület nagytermében.
„Tolvajok, töketlenek, betegek…” – harsogták a népet képviselők. Őket hallgatva az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogyha ők képezik az ország lakosságának a krémjét, vagyis a politikai, emberi és erkölcsi felső kétszázat, vajon milyenek az alattvalók? Ennél is rosszabbak, kulturálatlanabbak, primitívebbek? Azt hiszem ezt a megállapítást igen sokan kikérnék maguknak. Joggal. Ezzel szemben azonban él a szólásmondás, hogy minden népnek olyan vezére(i) van(nak), amilyen(eke)t megérdemel.


A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.