Miközben Szerbia összetett problémákkal néz szembe, amelyek az egész társadalmat válságba sodorják, az akadémiai közösség nagy részének reakciói hiányoznak. Az egyetemi tanárok, valamint az egyetem munkatársainak egyetlen feladata az lenne, hogy körültekintés nélkül kizárólag oktatással és tudománnyal foglalkozzanak –teszi fel a kérdést az N1 újságírója.
A közszféra dolgozói, szülők, diákok, polgárok és mindenki más, politikai oldaltól függetlenül nyomás alá helyezi magát, nyilvánosan kifejti nemtetszését, rámutat az országban terjedő erőszakra, a rendszer hiányosságaira, és követelik a politikai felelősségvállalást. Azonban hol vannak a tekintélyes és viszonylag védett értelmiségiek az egyetemekrő?
Jelenleg nem látom, hogy az egyetemnek, mint intézménynek olyan pozíciója lenne, amely a nyilvánosság előtt hullámokat tudna kelteni
– szögezte le Ivanka Popović volt rektor.
Ez egy paradox helyzet. Egy rendes professzor nem veszítheti el a címét, egy akadémikus nem veszítheti el akadémiai státuszát. Valójában nincs okuk félni, létük nincs veszélyben. Emberek ezrei vannak, akik közvetlenül függnek a mostani rezsimtől, akik összetörtek, utcára vonultak és közvetlenül részt vesznek a tiltakozásokban. Ez pedig tovább erősíti az egyetemi tanárok szégyenérzetét
– mondja Slobodan Prvanović, kutató.
Akkor viszont miért hallgatnak és alszanak az egyetemi tanárok?Ezt a kérdést tette fel 2019-ben az azonos nevű szövegben Goran Bošković, az Újvidéki Egyetem nyugalmazott professzora. Két okot említ – a költségvetésből finanszírozott intézmények vezetésének a hatalmon lévő párthoz való közelségét és a személyes okokat – az önérdektől, a nepotizmustól a politika iránti ellenszenvig, a nyugdíjba lépést a „törődöm a saját dolgaimmal” szlogent okolja.
Tudjuk, hogy az államnak politikai befolyása van a dékáni és rektori kinevezések körül, valamint, hogy a tanácsban is többség van minisztériumi emberekből. Kiharcolták azt, hogy az intézményeket is a többség irányítsa. Bizonyos értelemben az állam irányító testületein keresztül ellenőrzi az egyetemi igazgatási szervek kinevezését.
– mondja Vladan Čokić, a MASA Akadémiai Szolidaritási Hálózat munkatársa.
Bár a rezsim megkeseríthetp az emberek életét az egyetemeken, intézetekben, ez mégis minimális haszonnal jár, ami azzal együtt jön létre, ha valaki lojális a rezsimhez, vagy csak nem ellenzi azt. Az értelmiségre riasztanak először, hiszen ki más emelné fel a hangját, ha az értelmiségiek nem gondolkodnak és beszélnek szabadon
– mondja Prvanović.
