Újvidéken bejelentették: nem lesz több erőszakellenes tüntetés a székvárosban, legalábbis egyelőre. A szervezők egy része azt mondja, a szünet csak ideiglenes, nyár van, meleg van, az emberek elfáradtak, hisz több mint két hónapja tüntetnek eredmény nélkül. Hivatalos állásfoglalás azonban nem született, így nem tudni, hogy szeptembertől folytatódnak-e a megmozdulások, vagy sem. Közben Belgrádból azt üzenték, álhír volt az egész, nem igaz, hogy nem lesz több tüntetés Újvidéken. Végül egy performansz lett a vége, séta már egy ideje nem volt ebben a városban.
Szabadkán eddig négy alkalommal tüntettek az erőszak ellen: az első tiltakozáson több százan vettek részt, a többin már sokkal kevesebben, a legutóbbin mindössze néhány tucatnyian. A tüntetők között sok ellenzéki politikus is volt, kevesebb civil. A tüntetéseket hol itt, hol ott tartották, egyszer szombaton, aztán szerdán. Az érdeklődés nagyon gyenge volt.
Szombatonként Belgrádban több ezren sétálnak. A tüntetők nem akarnak rendkívüli választásokat, azt mondják, a követeléseiket a mostani hatalomnak kellene teljesítenie. A fővárosban még mindig tömegesek a megmozdulások. A kérdés csupán az, hogy meddig. Meddig lesz az embereknek ereje minden szombat estéjüket a főváros utcáin tölteni? Mikor jön közbe majd valami más program, elfárad-e a tömeg? Mert úgy tűnik, hogy a hatalom erre vár. Ignorál, legyint, hétfőnként továbblép. S úgy tűnik, a középgeneráció és az idősebbek is úgy tekintenek a politikára, mint egyfajta szükséges rosszra, amin változtatni nem tudnak. Legyintenek. Úgy tűnik, még mindig nem elég rossz a közérzet.
Felnőtt-e már az a generáció, akinek nem mindegy minden?
