Ki átható, egyhangú dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ?
Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű.
A te zenéd a csöndnek része immár,
és mint a szférák, titkon muzsikál:
az hallja csak, aki magába száll.
Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát?
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
egyforma volt tegnap s egyforma ma.
Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát,
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.
