Itt lengek, ringok még a fán.
Olykor még nap is süt reám.
Ha szél fúj, meg-megremegek
s testvéreim, a levelek
búsan repülnek már tova
és vissza nem térnek soha.
Már itt a tél, már itt a köd
s tán hó szitál a hegy fölött,
de: még az ágon lengek én,
magányosan, mint a remény…
