Mozgalmas volt a most véget érő esztendő — és nem sok jót hozott. Koszovóban szerb terroristák támadtak a rendőrségre meg a KFOR-ra, Azerbajdzsánban pedig az állítólagos orosz békefenntartók szótlanul nézték, ahogy a muzulmán azeriak elüldözik a keresztény örményeket saját területükről. Ukrajna után újabb háború tört ki, ezúttal a Közel-Keleten, amelynek szintén nem látni a végét. Prágát az egyetemi tömeggyilkosság sokkolta. Az egyik pozitív fejlemény mindenesetre a lengyel közmédia felszabadítása a Kaczynski-féle ideológusok egyeduralma alól. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Tel Avivig és New Yorktól Tokióig.

Az örmények sorsa ismét bizonytalan

Az örmények sorsát megpecsételte az ukrajnai háború – írja az oslói Dagbladet című liberális napilap:

„Hegyi-Karabahban több ezer örmény hagyta már el otthonát, és többségüknek nincs illúziója a visszatéréssel kapcsolatban. Esélyük sem volt a modern azerbajdzsáni fegyverekkel szemben és az orosz tehetetlenség következtében. Most félnek az etnikai kitelepítéstől, miközben a globális közösség nem tehet mást, mint hogy odafigyel és odafigyeltet. Az örményeknek már a 20. század eleje óta sanyarú sorsuk volt: áldozatai voltak Törökország népirtás-akciójának, majd kiszolgáltatottjai voltak Sztálinnak, aki az 1930-as években Azerbajdzsánnak adta át Hegyi-Karabah történelmileg örmény területét. Az elszegényedett Örményország most óriási menekültproblémával néz szembe.”

Oroszországnak az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktusban elfoglalt álláspontjáról a londoni The Times című konzervatív napilap ezt írja:

„Az örmények számítanak arra, hogy az Ukrajnával folytatott hosszú és költséges háborúba keveredett Moszkva nem vágyik újabb háborúra. A tanulság Oroszország egykori szövetségesei számára egyértelmű: amíg Oroszországot elfoglalja a Kijev elleni véres hadjárat, nincs sem energiája, sem kapacitása arra, hogy máshol akadályozzon meg támadásokat. Két magas rangú amerikai tisztségviselő, köztük az USAID [United States Agency for International Development, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége] vezetője, [szeptember végén] Örményországba utazott. Küldetésük célja a 120 000 úton lévő örmény azonnali szükségleteinek felmérése [valamint, hogy megnyugtassa Jerevánt, a világ nem felejti el őket, még ha Oroszország nem is volt hajlandó – békefenntartó küldetése ellenére – megakadályozni az azeri támadást].”

Koszovó szerb támadások

Az ősszel a koszovói szerbek támadták meg a KFOR katonáit, köztük több mint két tucat magyar békefenntartót is, akik közül ketten tartós következményekkel járó, súlyos sebesülést szenvedtek. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap aggodalmát fejezte ki:

„Egy szervezett bűnözői csoport legutóbbi támadása a koszovói rendőrség ellen Észak-Koszovóban eszkalációra utal. Az erősen felfegyverzett és katonának öltözött szerb terroristák egy rendőr lelövésével egyértelműen azt akarták elérni, hogy a helyzet még kaotikusabb legyen. A szerb kormány azonban azt állítja, hogy semmi köze ehhez az ügyhöz, ugyanakkor a koszovói kormányt azzal vádolja, hogy pogromot hajt végre a koszovói szerbek ellen. Ilyen hazugságok és hasonló jelenetek ismerősen hangzanak az 1990-es évekből. Teljesen nyilvánvaló, hogy Szerbia számára nem kívánatos a Koszovóval fenntartott kapcsolatok normalizálása.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilapnak ez a véleménye:

„Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon. Brüsszelnek és a többi fővárosnak nagyon gyorsan világossá kell tennie Belgrád és Pristina számára, hogy mit kell tenniük. Brüsszelnek és az EU egészének minden diplomáciai és pénzügyi nyomást be kell vetnie annak érdekében, hogy mindkét oldal végrehajtsa ígéreteit. Koszovó már szankciók alatt áll. Ha Belgrád nem változtat gyorsan álláspontján, akkor a büntetőintézkedések is megfelelőek legyenek Szerbiával szemben is.”

A migrációs probléma tovább tart

A madridi El Pais című közép-baloldali napilap ezt írja az Unió migrációs politikájáról:

„A hatékony közös stratégia hiánya kemény próba elé állítja az EU-t. A migránsok és a menedékkérők száma jelenleg a legmagasabb 2015 óta, amikor Németország történelmi döntést hozott, hogy megnyitja kapuit, különösen a szíriai polgárháborús menekültek előtt. De most egy realisztikus és humánus megoldást kell találni, hogy a radikális jobboldal ne használhassa tovább ezt a jelenséget saját céljaira, egyúttal figyelmen kívül hagyva a valóságot: Európa nem válhat cinkossá egy humanitárius drámában, bevándorlókra pedig szüksége van.”

Az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja kudarcnak tartja a szomszédos Svédország migrációs politikáját:

„Sokáig teljesen lehetetlen volt kritizálni Svédország bevándorlási ütemét anélkül, hogy ne minősítették volna az embert idegengyűlölőnek. Svédországban azonban mára megváltozott a hangulat. A legutóbbi választási kampányban a nagy pártok abban versengtek, hogy megtalálják a legdrákóibb módszereket a bandabűnözés kordában tartására. Ám ezek a módszerek a legrosszabbak a becsületes és szorgalmas svédek számára, függetlenül attól, hogy hol születtek. Ők nem kértek egy szegregált társadalmat, sem azt, hogy ok nélkül kutassák át vagy küldjék vissza a menekülteket. Jobb lett volna talán elgondolkodni a liberális jóléti állam abszorpciós képességén?”

Kaczynski szabotálja az új kormány politikáját

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel baloldali-liberális napilap a PiS-vezér kormányváltás utáni politikáját értékeli:

„Most döntő fontosságú hónapok várnak Jaroslaw Kaczynskire. Az áprilisi helyhatósági, majd valamivel későbbi európai parlamenti választási vereség a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć, Jog és Igazságosság Pártja] összeomlásához vezethet. Főleg akkor, ha Kaczynski nem tanult az október 15-i parlamenti vereségből és csak szigorított a PiS-ellenfelek mozgósításához vezető pályán. Ebbe az a forgatókönyv illeszkedik, ami jelenleg a közmédiában történt vezetőváltás után történik. A PiS képviselői a lengyel közmédia és a PAP [Polska Agencja Prasowa, Lengyel Sajtóügynökség] hírügynökség irodáit próbálják blokkolni, megfélemlíteni az alkalmazottakat, miközben nem ismerik el az új vezetést.  Kaczynski módszere mindig is az állam szabotálása volt, amikor a PiS nem volt hatalmon. Pártja propagandaszerveket csinált a közmédiából. Ezt elvenni Kaczynskitől óriási csapást jelent számára. Mert hogyan lehet hatékonyan terjeszteni a gyűlöletet a jelenlegi kormány, valamint Berlin és Brüsszel ellen megfelelő hallgatóság nélkül?”

A budapesti Népszava című baloldali napilap lengyel médiaháborúról ír:

„Az illiberális államokban az egyik első lépés a közmédia »átalakítása«, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott kormányzat saját szócsövének teszi meg a televíziót, a rádiót és az állami hírügynökséget. Nálunk ez elég gyorsan ment, Lengyelországban sem sokat teketóriázott Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS). Szlovéniában az előző kormányfőnek, Janez Janšának már nehezebb dolga volt, Ljubljanában ugyanis erősebb a demokratikus intézményrendszer, mint Varsóban vagy Budapesten, s komoly tüntetéseket tartottak, de a közmédiumok kivéreztetésével elérte a célját. Így amikor megalakult Robert Golob új szociáldemokrata-liberális kormánya, leváltották az állami média vezetését.

A lengyel PiS megalázta a köztelevíziót azzal, hogy egy kirekesztő hangvételű, az ellenzéket napról napra elfogadhatatlan hangon gyalázó hazugsággyárrá züllesztette. A lengyelek jelentős részét felháborította mindaz, amit Kaczynskiék a közmédiával műveltek. A United Surveys iroda közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 44 százaléka »mélyreható változásokat« követel a TVP-nél az új, Donald Tusk kormányfő vezette koalíciótól, sőt, 11 százalék igen radikális megoldást sürget: a csatorna teljes megszüntetését.”

Tovább dúl a háború a Gázai övezetben

A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap szerint:

„Ebben a pillanatban lehetetlen megmondani, ki fogja megnyerni ezt a háborút. A Hamász pontosan ilyen harcokra készül már 16 éve földalatti alagúthálózatának kiépítésével Gáza polgári települései alatt. Ennek a célja az volt, hogy megakadályozzák Izraelt abban, hogy csapatait az utcára küldje. Mert ha ez úgy lenne, akkor kis harci csoportok bukkanhatnának elő az alagutakból és halálcsapdákká változtatnák a szűk utcákat. Most éppen ezt lehet látni. És egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik országunkra és fegyveres erőinkre a Gázai övezet polgári lakosságának jobb védelme érdekében. Főleg az Egyesült Államok kormányától. Ez Netanjahu miniszterelnököt arra késztetheti, hogy korlátozza a katonai fellépést, bár jelenleg ennek ellenkezőjét állítja. Akárhogy is, a Hamász teljes megsemmisítésének háborús célja sziszifuszi feladattá válhat.”

A ramallahi Al Ayyam című palesztin kormánypárti napilap ezt jegyzi meg erről:

„Figyelemre méltó, hogy az amerikai politikát leginkább támogató két nyugati ország, Nagy-Britannia és Németország most egyértelműen az Egyesült Államok támogatását kéri a fenntartható gázai tűzszünethez. A »kétállami megoldásról« szóló általános vitákon kívül azonban más jövőkép nem létezik. Vannak azonban más jelek, amelyek arra utalnak, hogy Netanjahu terve, hogy több hónappal meghosszabbítsa a háborút, egyre inkább elveszíti nemzetközi támogatottságát. Erre pedig Netanjahunak sürgősen szüksége lenne, különösen az USA-tól. Ellenkező esetben egyedül és elszigetelve állna a világ előtt, amikor az ENSZ tűzszünetre vonatkozó határozata már a küszöbön áll.”

Az Egyesült Államokban már folyik a választási kampány

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap elemzi a fejleményeket:

„Múlt héten Colorado állam legfelsőbb bírósága kimondta, hogy Trump a Kapitólium megrohanása miatt alkalmatlan az amerikai elnöki tisztségre. Ez az ügy most már biztosan az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának napirendjére kerül. Bármely más jelölt esetében a büntetőjogi vádemelés vagy a coloradóihoz hasonló döntés negatív hatással lenne hírnevére és politikai esélyeire. Trumpnak viszont eddig rendszeresen sikerült vereségeit ütőkártyákká váltania.”

Prága sokkos állapotban van

Végül térjünk ki a prágai Károly Egyetemen történt lövöldözésre, amelynek 15 halottja és 25 sebesültje van. Mi motiválta a gyilkost? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az első nyomozási eredmények szerint a rendőrség feltételezi, hogy a gyilkos a bűncselekmény előtt már megölte apját a Prága melletti szülői házban, egy héttel korábban pedig valószínűleg egy férfit is meggyilkolt kisbabájával együtt. A bűnöző több lőfegyvert is birtokolt legálisan, ami vitát váltott ki a cseh médiában arról, hogy nem kezelik-e túlságosan szabadon a fegyvervásárlást. Az utánzásos bűncselekmények miatti aggodalmakra hivatkozva január 1-ig fokozott rendőri védelem alá helyezték az úgynevezett puha célpontokat – például az oktatási intézményeket és a kórházakat. Géppisztollyal felszerelt rendőrök jelentek meg a mindennapokban és a közösségi hálókat is egyre jobban figyelik.”

A prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap így ír a Prágai Egyetemen történt fegyveres támadásról:

„Vajon meg lehetett volna akadályozni a lövöldözést a prágai egyetem bölcsészkarán? És mit tehetünk, hogy ilyesmi ne fordulhasson újra elő? Ezek a kérdések közvetlenül a tragédia után merültek fel. És ezek a kérdések jogosak. De vannak olyan gyors válaszok is, mint hogy korlátoznunk kellene a lőfegyverek tulajdonlását. Ezek nem jó ötletek. Vegyük el minden vadásztól és sportlövőtöl a puskát? És mi a helyzet a nagy késekkel? Külföldről tudjuk, hogy azzal is sok embert lehet megölni. Ahelyett, hogy nem igazán hatékony intézkedéseket teszünk, érdemes elemezni a lövöldöző viselkedését és megvizsgálni, hogy nem követett-e el hibát például a rendőrség, illetve nem kellett volna-e már korábban kigyulladnia a figyelmeztető lámpának.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)