Lassan tíz éve szórakoztatja (főleg) Magyarkanizsa kisváros lakosait a „helyi politikum”, egyedül csak azt lehet sajnálni, senki sem vette a bátorságot, hogy készítsen a legmodernebb elektronikai eszközük felhasználásával egy provincia mindennapjait bemutató „teleregényt”, pedig – szerintem – a siker nem maradt volna el!

Ne a valódi kezdettel induljon, a lehetséges forgatókönyv eleje lehetne a történet 2014 nyarán egy szép Tisza mentén álló épület képével, majd a szöveggel amelynek fő része ez lehetne:

„… Az autóbusz-állomás első két fázisának kiépítésére a tartomány 3 millió dinárt biztosított, amihez az önkormányzat további hatmilliót tett hozzá. A megnyert támogatás a 2013-ban kiírt tartományi pályázatból érkezett…”

A szöveggel párhuzamosan be lehetne vágni a beszélő elégedett politikus mosolygó alakját, amint felszegett, távolba néző fejével büszkélkedik – mintha mondaná: „látjátok, én mi mindenre vagyok képes” –, egy egyszerű polgárt, aki alázatosan helyeslő szöveget monhatna, na meg egy olyan egyént és mondanivalóját, aki szándékosan kukacoskodik, mert nem sokat hisz el a rá váró „szebb jövőről”!

Egy ugrás az időben (de nem kell tudni a nézőnek arról, hány év telt el), majd a már „szerepelt” politikus következik ismét, akár így is kezdheti: „Na ugye, hogy megmondtam”, de következzen a lényeg:

„… A buszállomás egyébként 2015 óta készen várja, hogy használatba vegyék.”

Újabb ugrás az időben, ugyanaz a politikus – habár látszanak rajta az idő múlásának jelei, de a fejtartása nem változott – beszélget egy újságíróval:

(Az újságíró szövege) Régebben (ide akár be lehetne írni a nevét és a funkcióját is, de ha nem, akkor egy kicsit sejtelmesebb lesz) a buszállomás üzembe helyezése kapcsán a kérdésünkre, többek között azt mondta,

„… a jelzőlámpák akkreditálása és üzembe helyezése van folyamatban. Ez közlekedésbiztonsági szempontból egy kérés volt a minisztérium felé, hiszen megoldás kellett, körforgalmat pedig nem lehetett ott építeni, a töltés és a nehéz megközelíthetőség miatt. Miután ez most elkészül és üzembe helyezzük, és közlekedésbiztonsági szempontból is rendben lesz, bízom benne, hogy az utasszállító cég, amelynek a fennhatósága alatt áll a buszállomás működtetése már hat éve, hiszen közbeszerzésen megkapta, nem talál majd több aggályt és kifogást, hogy miért ne működtesse ezt a buszállomást. Az önkormányzat a beruházást lefolytatta, bízom benne, hogy a törvényes kötelezettségének eleget tesz a működtető is…”

Azonnal következnie kell egy olyan egyén szereplésének, aki bizony sok mindent nem tud elfogadni a magyarázatból (de ne legyen azonos az első kétkedővel):

„A buszállomás új épülete három fázisban épült, 2015-re készült el. Az építkezés beruházási értéke mintegy 20 millió dinár, amit teljes egészében községi pénzekből teremtettek elő.”

Ezután következzenek „epés” megjegyzései:

„Mi lett a tartomány három milliójával? Kinek kellett odaadni a kilencmillió feletti – ha minden igaz, tizenegy milliónyi pénzösszeget? Állítják, hogy a nem működő, azaz üzemelő autóbusz-állomást az ENKA Putnički vállalat üzemelteti, de felmerül a kérdés mennyit kell neki évente kifizetni a (nem)működtetésért?”

Ha, tetszik, ha nem, ismét ugrás az időben (mégiscsak meg kell őrizni a sorozat hitelességét), de mivel napról-napra növekedik az elégedetlenkedők tábora, egy újabb „szereplővel” kell folytatni (beiktatva a mondanivalóhoz szükséges képeket, de ha a sorozat költségvetése engedi, akár videókat is), ahol a kezdet: A térképeken mindenki láthatja, hogy:

„az 1. számmal jelölt helyre be lehet iktatni egy közlekedést szabályozó „villanyrendőrt”, mivel két autóbusz egymás mellett nagyon nehezen férne el.

Azért merek erre gondolni, mert időközben elkészült a 2. ponton a legújabb magyarkanizsai szemafor (még véletlenül sem körforgalom, ahogyan az ilyen problémát „normáliséknál” meg szokták oldani, mert bizony a várakozó járművek sokkal több káros anyagot bocsátanak ki olyankor, mint lassú áthaladás közben). Itt most nem fogok azokról a buszokról beszélni, amelyek a Bánság (Törökkanizsa, Csóka, Nagykikinda stb.) felé fognak távozni, illetve onnan jönni, mert ők a tiszai hidat fogják használni.

Csakhogy minden egyéb esetben kénytelenek elhaladni a városháza mellett, hogy az utca végére berajzolt nyilaknál a) irányba: Adorjánra, Oromhegyesre és b) irányba: Martonosra, Horgosra, Szegedre, Szabadkára jussanak, így még akkor is, ha igencsak gyérré vált az autóbuszok forgalma, mindkét forgalom komoly környezeti terhelést jelent (majd) a kisváros lakosai számára.

Igencsak ismeretlen, hogy mi fog történni, ha január 8-án elkezdi működését az autóbusz-állomás: Vajon ellenőrzik-e majd a környezetszennyező anyagok jelenlétét a kritikus pontokon, azaz az új szemafor környékén, a városháza előtt, illetve az utca végén található elágazásnál? Mi lesz, ha a környezetkárosító anyagok jelenléte eléri vagy meghaladja a kritikus szintet? Ki lesz az, aki ebben az esetben betiltja az autóbusz-állomás működését?”

Biztosan lehet találni olyan személyt is, aki hisz az összeesküvés-elméletekben, mert ő nyilatkozna még a valamikori közbeszerzési eljárásról is (még az is lehet, igaza lenne, hiszen 2024. január 1-től életbe lépett az új közbeszerzési törvény):

„Egyértelmű, hogy a közbeszerzési eljárás törvénytelem, hiszen olyan ingatlan és intézmény működtetésére írták ki, ami – hiába építették ki az állomást – a gyakorlatban sosem működött. Meg kell szüntetni a döntést, érvényteleníteni a szerződést, vissza kell követelni a jogtalanul átutalt pénzeket, majd az követően, az új törvény szerint új közbeszerzési eljárást kell indítani!”

Hogyan lehetne pontot tenni a sorozat végére? Biztosan akad olyan személy, aki vakon hisz az emberi fejlődésben és az új technológiákban. Neki kellene megszólalási lehetőséget adni, egyedül arra kellene kérni, csak az itt leírtakat mondja el (jó pénzért minden megoldható):

„Ne felejtsük el, hogy előbb-utóbb megoldást fognak találni az úgynevezett zöld (azaz káros anyagok kibocsátása nélküli) tömegközlekedésre. Csak a legextrémebb elképzelést említem most: elektromos (vagy hidrogén) üzemű kis távolságokra létrehozott légi közlekedés. Bármi is lesz a jövőnk, ez az „építészeti műremek” – autóbusz-állomás, szemafor vagy helyette a körforgalom és minden ezekhez kapcsolódó objektum, valamint eszköz – az emberi butaságnak, a mértéktelen pénzszórásnak, az emberi környezet tönkretételének magyarkanizsai emlékművévé fog válni!’

Már csak azon kellene gondolkodni, mi lehetne a szappanopera címe!

Január nyolcadikán megkezdi működését a magyarkanizsai buszállomás (Fotó: Pannon RTV)