sivár vagyok
mint nyári délelőttönként a falu
csak néhány fogatlan öregasszony
hessegeti bennem kotlósait
karóba húzott köcsögeim
poros tenyerem
szőke esőért meredeznek
zörgő boronák
tülkös kanászok
törjétek fel nyájtalan legelőim csendjét
zúduljon belém
a falu minden ekéje
az aratók minden kaszája
és pengjen bennem
hangorkánt
hogy szivárványpántlikát fonhassak
fakó üstökömbe
Udvarnok (Bánát), 1969. május 26.
