Az a társadalmi illúzió, amely azt feltételezte, hogy a gazdasági verseny minden vevői problémát megold, mára szertefoszlott. Mindennap megtapasztaljuk, hogy a fogyasztói társadalmak piacát a fogyasztók kiszolgáltatottsága jellemzi. Különösen a nagy és több országban működő cégekre igaz, hogy olyan anyagi és jogi potenciállal rendelkeznek, amellyel az egyéni fogyasztó nem bír, így egyéni jogai védelmében semmiképpen sem egyenrangú fél.
Erre a helyzetre csak az adhat megfelelő választ, ha a gyengébb pozícióban lévő egyéni fogyasztók piaci helyzetét különféle jogi eszközökkel megerősítjük a kereskedővel, illetve a szolgáltatást nyújtóval szemben. Az állami szerepvállalás mellett ebben elengedhetetlen a fogyasztói érdekek védelmét ellátó társadalmi szervezetek támogatása.
Hol alakult ki először fogyasztóvédelem?
A fogyasztóvédelem nem új keletű, története az ókorig nyúlik vissza. Már a Biblia is utal rá a Leviták könyvében, hogy „Legyen hiteles a mérleged, a súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” A híres óbabiloni uralkodó, Hammurapi két méternél is magasabb törvényoszlopán pedig többek között a következőket olvashatjuk: „Ha egy építőmester egy szabadnak házat építvén, munkáját nem végezte el rendesen, úgy, hogy egy fal bedőlt: az illető építőmester ezt a falat saját pénzéből építse szilárdra.” De akár ősrégi „vonalkódra” is van példa a történelemben: a régészek betűket, számokat, rövidítéseket fedeztek fel ókori római alapítású városokból előkerült agyagedényeken – ezek a „vonalkódok” valószínűleg a termékek származási helyének, úti céljának könnyebb beazonosítására szolgáltak.
A középkorban, ahogyan az ókorban is, a piacokon zajlott a kereskedelem nagy része, ezért ott kellett gondoskodni a tisztességes kereskedésről. A mértékkel való csalást, uzsorakölcsönt, nem minőségi termékek árusítását királyi és egyházi rendeletek tiltották. Mária Terézia 1764-es dekrétumában fedezhetjük fel a kor minőségvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásait. Elrendelte az áruk lebélyegzését, vagyis a határokon a vámállomás pecsétjével el kellett látni a termékeket, és a hazai áruk pecsétjéről pedig megállapítható volt a gyártó mester és a céh neve.
A fogyasztóvédelem újkori fejlődésére két modell – az amerikai és az európai – kialakulása jellemző. A legelső érdekvédelmi szövetség az USA-ban jött létre 1899-ben Nemzeti Fogyasztóvédelmi Liga néven. John F. Kennedy elnök 1962. március 15-én hirdette ki a fogyasztói alapjogokat. Az első hivatalos formában kimondott fogyasztóvédelmi alapjogokat az ENSZ Fogyasztói Érdekvédelmi Alapokmánya tartalmazza, amit 1985. április 9-én hozott meg az ENSZ közgyűlése.
Európában a fogyasztóvédelmi jog megerősödése szorosan kötődik az Európai Unióhoz. 1973-ban az Európai Tanács közgyűlése elfogadta a Fogyasztóvédelmi Alkotmányt. Ezután született meg 1975-ben az Európai Parlament nyilatkozata a fogyasztói jogokról.
A fogyasztók tíz alapelve az Európai Unióban
Hiába biztosít az EU egységes belső piaca szabad hozzáférést az árukhoz és szolgáltatásokhoz 27 ország közel ötszázmillió fogyasztója számára, ha a fogyasztók bizalmatlanok más tagországok kereskedőivel vagy a webáruházakkal szemben. Ezért az EU arra törekszik, hogy fogyasztókat az EU egész területén védjék a fogyasztóvédelem alábbi alapelvei, függetlenül attól, melyik tagállamban történik a vásárlás:
- Bármit, bárhol vásárolhat
- Ha nem működik, visszaküldheti
- Az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre szigorú biztonsági előírások vonatkoznak
- Joga van tudni, mit eszik
- A szerződéseknek tisztességes feltételeket kell biztosítaniuk a fogyasztók számára
- A fogyasztóknak lehetőségük van arra, hogy meggondolják magukat
- Meg kell könnyíteni az árak összehasonlítását
- A fogyasztót nem szabad félrevezetni
- Üdülés idején is biztosítva van a fogyasztók védelme
- Hatékony eszközök állnak rendelkezésre a határokon átnyúló viták rendezésére
Ezek az elvek olyan minimális fogyasztóvédelmi jogokat képviselnek, amelyeket valamennyi uniós országnak garantálnia kell. Az egyes tagállamok természetesen ennél szigorúbb, a fogyasztónak kedvező szabályokat is bevezethetnek.
Szerbiában nem a törvénnyel van a legnagyobb gond
Szerbiában készül a fogyasztóvédelmi törvény módosítása, ugyanis az Európai Unió a 28-as, fogyasztó- és egészségvédelemről szóló csatlakozási fejezetben ugyanolyan szintű fogyasztóvédelmet követel meg nálunk is, mint amilyen az unióban van. Az új rendelkezések elsősorban az internetes vásárlásra, az árak transzparens meghatározására, az „ingyenes” online szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói jogokra terjednek majd ki.
Szerbiában most sincs gond magukkal a törvényekkel, azok alkalmazásával viszont van. A Szerbiai Fogyasztók Országos Szervezete szerint ebben az országban gyakran valóságos kínszenvedés egy árureklamáció lebonyolítása, ugyanis ha például egy ruha vagy egy lábbeli miatt tesz panaszt a vevő, a panasz elutasítása után szakvéleményt kell kérni, ami időt és pénzt követel. Emiatt sokan nem is élnek ezzel a „lehetőséggel”.
Milyen lehetőségei vannak a vásárlóknak?
Szerbiában jelenleg négy lépésben lehet megvalósítani a fogyasztói jogokat.
– Forduljunk a kereskedőhöz
Jogainkat az alábbi határidők rögzítik:
– Két év – jogunk van javítást vagy cserét kérni az árura, illetve szolgáltatásra akkor is, ha nincs garanciánk (reklamáció)
– Hat hónap – a hibás terméket jogunk van becserélni, vagy visszakérni a pénzt, és ez idő alatt meg is javítható a termék, ha ehhez a hozzájárulásunkat adjuk
– 14 nap – ennyi idő alatt jogunk van meggondolni magunkat, ha a terméket az interneten keresztül, televíziós értékesítés útján, katalógusból, termékbemutatón vagy házalótól vettük meg
– 14 nap – a távvásárlással beszerzett, majd visszaküldött termék árát ennyi idő alatt kell visszafizetnie a kereskedőnek
– 8 nap – a kereskedő ennyi idő alatt köteles válaszolni a reklamációra
– 15 nap – a reklamáció megoldásának a határideje, kivéve a bútorokat és a műszaki cikkeket, amikor ez 30 nap
– 30 nap – a kereskedőnek ennyi idő alatt kell leszállítania az árut, ha nem történt más megállapodás, ellenkező esetben vissza kell adnia a pénzt
– Egy év – a reklamáció benyújtásának napjától ennyi időn belül kell javaslatot tenni a bíróságon kívüli vitarendezésre
– Forduljunk a regionális tanácsadóhoz
Vajdaság területén a Vajdasági Fogyasztóvédelmi Egyesület illetékes.
Telefon: 021/63-13-600, 021/63-14-600 és 021/452-077 hétfőtől péntekig 9 és 14 óra között
Ügyfélfogadás: héftőn, szerdán és pénteken 12 és 15 óra között
E-mail: info@potrosac.info
Cím: Ravanička u. 11, Novi Sad
A vajdasági egyesület mellett több városban működnek helyi fogyasztóvédelmi egyesületek is.
– Bíróságon kívül rendezzük a vitát
Ha a regionális tanácsadó nem oldotta meg a problémát, van lehetőség bíróságon kívüli vitarendezésre, amennyiben a fogyasztó előzőleg megpróbálta közvetlenül a kereskedővel rendezni a vitás kérdést, és a két fél megállapodott abban, hogy a vitát bíróságon kívüli panaszkezelési fórum előtt szeretnék megoldani.
A fogyasztói perek bíróságon kívüli megoldását az erre hivatott testületek jegyzékében bejegyzett testületek végzik (ķözvetítők és állandó döntőbírósági intézmények).
Ez a jegyzék a Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Telekommunikációs Minisztérium hivatalos honlapján található meg.
– Bírósági eljárást indítunk
Amennyiben nem sikerül megoldást találni a problémára, bíróság elé lehet vinni az ügyet. Félmillió dinár alatti fogyasztói perek esetén nem kell bírósági illetéket fizetni.
Már az iskolában tudatos vásárlókat kellene nevelni
Svédországot mintaként szokás emlegetni, ha fogyasztóvédelemről van szó. Az ottani gyakorlatból mi két olyat emelünk ki, amely kormányzati támogatással könnyen megvalósítható lenne Szerbiában is.
Svédországban jól kiépített fogyasztóvédelmi hálózat működik: szinte a legkisebb településen is van az önkormányzatoknál fogyasztóvédelmi megbízott, aki segít a panaszosoknak, ha azok nem jutnak dűlőre az üzlettel vagy a szolgáltató vállalattal. A másik fontos intézkedésük az, hogy a „családi kassza” hatékony kezelésének a fontosságát már az iskolás gyerekekben is igyekeznek tudatosítani. Több svéd középiskolában immár hagyománnyá vált, hogy a diákok igazi cégeket alapítanak, amelyek rendszeresen bemutatkoznak a stockholmi nemzetközi vásárcsarnokban is.
Reménykeltő hír ez utóbbival kapcsolatosan az, hogy Tomislav Momirović kereskedemi miniszter nemrégiben bejelentette: két éven át dolgoztak azon, hogy a szerbiai oktatási programba bekerüljön a fogyasztóvédelem, különös tekintettel az internetes vásárlásra. A következő iskolaévtől minden általános és középiskolában tanárok és különböző intézmények, egyesületek szakértői beszélnek majd a diákoknak többféle fogyasztóvédelmi témáról.
A miniszter azt is hozzátette: a hatékonyabb fogyasztóvédelem érdekében a kormány további intézkedéseket is tervez, ezek között szerepel az internetes vásárlások további fogyasztóvédelme, a fogyasztóvédelmi egyesületek hálózatának a kiépítése, a fogyasztói perek bíróságon kívüli megoldásának a fejlesztése és a fogyasztóvédelem eszközeinek a nagyobb regionális lefedettsége.
Civil szervezetek a fogyasztóvédelemért
A fogyasztóvédelem az elmúlt években szakmává vált: elválasztódott egymástól a hatósági, inkább piacfelügyeleti feladat és a társadalmi szervezetek által ellátandó érdekképviselet, tájékoztatás, tanácsadás, érdekérvényesítés. Bővül azoknak a feladatoknak köre is, amelyek átvállalására képesek a civil szervezetek, így sokkal több esély van az állampolgárok tudatos fogyasztói szemléletének alakítására. Ezek a szervezetek a fogyasztóvédelmi aktivisták képzésében, a vásárlók, a szolgáltatást igénybe vevők tájékoztatásában, a tudatos fogyasztói magatartás kialakításában vállalnak konkrét feladatokat. A lakossági tájékoztatást segítik a fórumok, vetélkedők és egyéb fogyasztói rendezvények. Több szervezet felvállalja egyedi ügyek képviseletét is.
E téren az egyik legaktívabb a Zentai Fogyasztóvédelmi Központ, amelynek elnöke, Molnár Csikós József ezentúl rendszeresen tájékoztatja majd a Családi Kör olvasóit a fogyasztói jogokról, azoknak az érvényesítési lehetőségeiről és egyéb vásárlással kapcsolatos időszerű kérdésekről.
Illusztráció: Freepik
