Egy rendhagyó kötetbemutatón a könyvet nem csak olvasni, de inkább nézni, sőt hallgatni lehetett. Az esemény helyszíne a Varsóban megrendezett Mixer Media Festival volt.
77 perc, 232 oldal, és ez csak a könyv fele. A második fele audióváltozatban található, a bemutatót pedig fényhatásokkal is követhetjük. Ant Hampton Borderline Visible előadása audiovizuális könyvbemutató, ahol a művész olvassa fel a könyvet, különböző hanghatásokkal kísérve, míg az olvasó, vagyis a néző utasításokra a kötetet lapozza. Akadnak teljesen fekete, vagy éppen fehér lapok, ahol szemünket becsukva élvezhetjük a morajlást, a csendet vagy éppen hallgathatjuk a történetet. Egyes oldalakon különböző szövegfragmentumok találhatók, máshol fénymásolt versek. A szerző pedig így vezet minket végig a történeten, nekünk mesél.
De miről is szól a könyv?
A Borderline Visible még 2022-ben indult, amikor a könyv szerzője és annak barátja elindult Lausanne-ből a törökországi Izmirbe. Bár társa félúton egészségügyi problémák miatt vissza kellett hogy forduljon, az egyedül maradt szerző nem áll meg, hanem folytatja útját. Hirtelen egyedül találja magát, a mi és az én, a jelen és a múlt között sűrűn váltogat az elbeszélés során, összemosódik a jelen és a történelem, a nyelvek. Hampton időnként újra csatlakozik a jelenhez, és fokozatosan egy dologra kezd utalni, de felevenedik előttünk a diaszpóra, a turizmus, a kényszermozgás, az illegális bevándorlás és a nyaralás ellentétes viszonya is. A történetben azonban megjelennek azok az attrocitások is, amelyeket az illegális bevándorlók élnek meg, amikor vízen érkezve elérik a partot.
A történet feloszlatja a lineáris előrehaladást, mi magunk is a kötetet lapozgatva vissza visszaugrunk a szerző emlékeiben. Meghatározó pillanata a performansznak a tengerpart képe vörös pöttyökkel, ami az illegális bevándorlókat jelöli, akiket a vízbe taszítottak és meghaltak.
A kötetben oda vissza lapozva néha összekeveredik a történet. Amikor szemünket be kell hunyni, a világítás is elalszik, amikor pedig a fehér napsütésbe kell nézni a hőségben a kapcsolók is izzanak. Így vezet bennünket a szerző át a 77 percen, miközben ő maga olvassa fel a könyvet.
A kötetben ugyanis csak szövegrészletek találhatók, inkább a képi anyag a jelentős. Bár az elején a kötet maga és a performansz szórakozásnak tűnt, az előadás végére ott maradunk csendben, azon gondolkodva, hány ember halhatott meg a vízen, és hány ember kapott egy számot sírkő helyett, amelyet a szerző ugyancsak több képpel mutat be nekünk.
Time based editions
