Volt egyszer egy ásítás
Sem a szájpadlás sem a kalap alatt
Sem a szájban sem semmiben
Mindentől nagyobb volt
Önmagától is nagyobb
Időről időre
A tompa sötétség a sötét kétség
A kétségbeesésben itt-ott felvillant
Hihetnénk a csillagok
Volt egyszer egy ásítás
Unalmas mint minden ásítás
És úgy tűnik még tart
Bartha György fordítása
