Mindenki idegesen kapta fel a fejét a múlt hét elején, amikor világgá repült a hír, miszerint Lengyelország kész atomfegyvereket fogadni a területére. A dologról Andrzej Duda államfő beszélt egy lengyel napilapnak adott interjúban.
Az atomfegyver szó alapjáraton sem kelt pozitív asszociációkat. Az, hogy ilyesminek a közelünkbe telepítéséről esik szó, megijeszti az embereket, elvégre ki az az őrült, aki a saját területére akar ilyen pusztító erőt? Meg aztán azt is elég sokan tudják, hogy „van valami gubanc a lengyelek meg az oroszok között”, az oroszok meg közismerten nagyhatalom, aztán minek az ilyennek a tyúkszemét taposni? Úgyhogy a vélemény még azelőtt megszületik, hogy az ember komolyabban belegondolna ebbe a kijelentésbe.
Pedig a dolog, mint általában, nem ilyen egyszerű. És nem, nem a lengyelek kezdték.
Először nézzünk egy térképet, az mindig segít: Lengyelország ugyan Oroszországgal nem határos, de Belarusszal és a kalinyingrádi területtel – igen. Ez utóbbi egy olyan térség, amely ugyan Oroszországhoz tartozik, de mivel Belarusz és Litvánia határolja a lengyel földön kívül, közvetlen szárazföldi összeköttetésben nem áll vele (ezért nevezik exklávénak). Ez a terület s benne maga a város, Kalinyingrád egy eleve brutálisan felfegyverzett terület: többek között az orosz haditengerészet balti-tengeri flottájának bázisa, ahová Moszkva még 2018 februárjában nukleáris robbanótöltet hordozására is alkalmas, Iszkander-M típusú rakétákat telepített.
Duda az említett interjúban arról beszélt: Oroszország egyre nagyobb mértékben militarizálja a kalinyingrádi területet, ráadásul az utóbbi időben atomfegyvert telepített Fehéroroszországba is, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly tavasszal hozott egy ilyen döntést. (Erről tavaly beszélt sokat Aljakszandar Lukasenka belarusz elnök, érdemes visszakeresni a nyilatkozatait.) A lengyel államfő ezzel kapcsolatban jelentette ki: ha az lenne a szövetségesek döntése, hogy a Nuclear Sharinggel a NATO keleti szárnyának biztonsága megerősítése érdekében atomfegyvert telepítsenek Lengyelország területére is, Varsó készen áll erre. Duda azt is elmondta: a kérdés „bizonyos ideje” a lengyel–amerikai tárgyalások napirendjén szerepel, ő maga többször is tárgyalt erről. (A Nuclear Sharing program a NATO nukleáris elrettentési politikájának egyik alkotóeleme, amelynek értelmében atomfegyverrel nem rendelkező tagállamok is részt vehetnek a nukleáris arzenál esetleges bevetésének tervezésében, és ilyen fegyvereket tárolhatnak a saját területükön.) A sajtó emlékeztetett arra is, hogy tavaly júniusban Mateusz Morawiecki akkori lengyel kormányfő Brüsszelben közölte: Lengyelország a NATO-hoz fordul Moszkva fehéroroszországi atomfegyver-telepítési tervei miatt, és kinyilvánította, hogy Varsó gyorsan szeretne cselekedni a Nuclear Sharing programhoz való lengyel csatlakozás ügyében.
Hamarosan meg is érkezett a hivatalos NATO-válasz: Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára közölte, hogy a NATO nem tervezi „nukleáris fegyverek elhelyezését más országokban, így Lengyelországban sem”.
A lengyel kormányfő, Donald Tusk is elmondta, hogy nem támogatja az elképzelést – ellentétben a korábbi, a Jog és Igazságosság vezette lengyel kormánnyal (amely pártból érkezett Duda elnök is). Egyébként érdemes megemlíteni még azt is, hogy a nukleáris megosztás részeként a NATO 2009 novembere óta amerikai robbanófejeket helyezett el Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban.
Nincs tehát újabb atomtelepítésről szó, legalábbis nem a NATO részéről.
Ezzel szemben Moszkva máris lereagálta Duda nyilatkozatát. Mindenki a maga vérmérséklete szerint, de lényegében ugyanazt mondta: Moszkva reagálna egy lengyelországi atomtelepítésre. Dimitrij Medvegyev volt orosz állam- és kormányfő a maga fésületlen modorában arról beszélt, hogy „mivel a jelenlegi lengyel vezetés kizárólag degeneráltakból áll, a nukleáris fegyverek lengyelországi telepítésére vonatkozó kérés azzal fenyeget, hogy ezeket a fegyvereket használni is fogják – minden őrült örömére”. Majd lazán hozzátette: „A végső döntést persze a tengerentúli idióták hozzák meg. De lesz ennek az egésznek egy pozitívuma is. Az összes Duda, Morawiecki, Kaczyński és a többi söpredék mind eltűnik – sajnos, másokkal együtt.”
Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin szóvivője már higgadtabban nyilatkozott, bemutatva, hogy ismeri a feltételes módot is, mondván: Oroszország hadserege megteszi a szükséges biztonsági intézkedéseket, ha tényleg megtörténik a telepítés. „A katonák természetesen elemezni fogják a helyzetet, ha ezek a tervek valóra válnak, és bármilyen helyzetben megtesznek mindent, ami csak szükséges, minden szükséges válaszlépést, hogy garantálják biztonságunkat.” Nem gyenge nyilatkozat ez sem, de mégsem egy medvegyevi szint…
A dolog akkor válik igazán pikánssá, ha ismét odafordulunk a már említett Lukasenkához, aki a napokban arról beszélt: mostanra már több tucatnyi orosz nukleáris fegyvert telepítettek az országába. Ugyanebben a beszédében azt is kijelentette: egyes berarusz ellenzéki csoportok az ellenőrzésük alá akarják vonni Fehéroroszország egy részét, amihez segítséget kértek a NATO-tól. Ez még akár lehet belügy is, még ha a NATO-t emlegeti is hozzá. Az viszont már aggasztó, hogy azt is közölte: a belarusz biztonsági szolgálat „elhárított egy Litvániából indított dróntámadást”. Na, ez már komoly vád, hiszen Lukasenka ezzel azt mondja: NATO-tagállam támadt az országára. És igen, Vilnius azonnal cáfolta a dolgot – de azt, amit Lukasenka tesz, a közvélemény felkészítésének szokták nevezni.
És akkor mindehhez csapjuk még hozzá, hogy Moszkva bejelentette: atomfegyvereket telepít a Finnországgal határos régiójába, Karéliába: taktikai nukleáris fegyverrendszerekről van szó. A bejelentés még Duda interjúja előtt érkezett, tehát ez nem az a válasz, amit Medvegyev meg Peszkov belengetett.
Lehet tehát idegeskedni – de nem a NATO, és nem a lengyelek miatt.
Sokkal aggasztóbb az, hogy Moszkva mindenhová, ameddig a keze elér, tesz néhány atomtöltetet. És csak reméljük, hogy pusztán elrettentésnek szánja.
