Vagy száz tál
csendéletet lehetne rakni
gyümölcsízű nőkből.
S a férfiak peckesen,
ághegyre tűzve üldögélnek,
mint rátarti tűlevelek,
mégsem mernek döfni, szúrni,
gyümölcsnedves húsba fúlni,
a sok lomb-csador mögött
váró lányördögöt
fáról fűbe hullva megfűzni,
fehér pókfonállal beszőni.
Ej, hagyják a ropogós,
friss húst
nagymamalekvárrá főni!
Kövérdombos, degesz nyár van.
A fák árnyékában felrepedt hassal
éjjelente tágra nyílt virágok
virrasztanak a réteken.
