Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke egyik legutóbbi nyilvános bejegyzésében az újságírók és oknyomozók munkáját elemzi. Szerinte ezek (újságíró, oknyomozó) csak idézőjelben használatos fogalmak – legalábbis ebben a bejegyzésében nagyon következetesen tartja magát ehhez. Nyilván a véleményét szerette volna kifejezni ilyen módon.
Az elemzés egyik mondata így kezdődik: „Értem én, hogy a gazdákat ki kell szolgálni…”
Sorjáznak a fejemben a közhelyek, és nem tudom megállni, hogy ezek közül egyet-kettőt le is írjak. Az egyik, hogy mindenki magából indul ki. A másik, hogy ezt hívják freudi elszólásnak. Igen, abban a világban, amelyben a VMSZ elnöke mozog, ez valóban így működik. Gazdák vannak (ők a „tudjukkik”), a másik, az újságírói oldalon pedig értelemszerűen a kiszolgálók, a szolgák, az alacsonyabb rendűek, a biodíszletek, az élő mikrofonállványok (kinek hogy tetszik), akik parancsokat kapnak, és azokat teljesítik.
Káromkodhatnék. Nem teszem. Megjegyezhetném (meg is jegyzem), hogy ebben a gazda–szolga viszonyrendszer kialakításában elévülhetetlen „érdemei” vannak annak, akit Pásztor Bálint pártelnökké való választása után „elütött a vonat”. Aki esetleg nem tudná, könnyedén utána lehet nézni, hogy ki is az, akit elütött a vonat, van neki neve és vezetékneve, de követem azt az elnöki stílust, hogy néven nem nevezünk, csak célozgatunk. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy miközben szegény balesetet szenvedőt elütötte a vonat, addig az általa elért civilizációs „vívmányok”, úgy tűnik, maradnak.
A nagyobb baj azonban az, hogy sikerült a közvélemény, a kedves állampolgár(ok), a kedves olvasó(k) egy jelentős részét is megfertőzni ezzel a beteg gondolattal. Lépten-nyomon találkozhatunk azzal az olvasói, fogyasztói reflexszel, amikor valamilyen politikai vagy világnézeti meggyőződésének nem tetszőt olvas, lát, hall, hogy ez csak azért van, mert a szerző a pomogácsoknak dolgozik, és lefizette őt a Micimackó. Ennek a fertőzésnek a terjesztése az igazi bűn.
Nem tudok az egész újságíró-társadalom nevében megnyilvánulni, ki vagyok én, hogy ezt tegyem. A saját nevemben tudok nyilatkozni. Parancsra nem tudok írni. Vagy épp nem írni. És nem is fogok.
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg.
