A 14-15 és a 18-19 éves fiataloknak komoly döntéseket kell(ett) meghozniuk a mögöttünk levő időszakban, miközben választásoktól, politikai forrongásoktól hangos a közélet. Ilyen „zajban” folyamatosan kiszámíthatatlan körülmények között kell tervezniük a jövőjüket az iskola- és pályaválasztóknak. Az iratkozási, felvételi eljárások kapkodva és átgondolás nélkül változnak, még az időpontokat is képesek az utolsó pillanatban módosítani a döntéshozók. Politikai alkudozások, érdekütközések befolyásolják óhatatlanul a lehetőségeket és az oly fontos egyéni döntések meghozását is. Jó lenne viszonylag kiszámíthatóan, előreláthatóbban, nyugodtan végigmenni ezen a folyamaton.
A biztonság ugyanis az egyik legalapvetőbb szükségletünk, mindjárt a mindennapi alapvető létfenntartó funkciókon túli igényünk. Vissza is élnek vele, akik tehetik. A politikacsinálók gyakran mesterségesen ingatják meg az egyensúlyunkat, hogy aztán belekapaszkodjunk az első fűszálba. Ha nem figyelünk, a gyerekeink pályaválasztása is beleesik ebbe a csapdába. De vegyük sorjában.
Az első lépések
A legtöbb kisgyereket ma is ösztönzi a környezete, hogy legyen elképzelése arról, mivel szeretne foglalkozni felnőttkorában. Ott a jól ismert kérdő mondat erre a célra: „Mi leszel, ha nagy leszel?” A gyerekek ma is klasszikus foglalkozásokat neveznek meg ilyenkor, hiszen a mesekönyvek vagy a szüleik elbeszélései ezeket tartalmazzák. Nem sejtik, de gyakran a szülők sincsenek tisztában azzal, hogy a felnövekvő generációknak már egészen más kihívásoknak kell megfelelniük. Ők még így is szerencsések, hiszen beszélgetnek velük, figyelnek rájuk. Sajnos nagyon sokan teljesen tanácstalanul, még a klasszikus foglalkozásokról alkotott képekkel sem rendelkezve érkeznek meg az első pályaválasztó állomáshoz, az általános iskola 8. osztályához. A legtöbb ország oktatási rendszerében létezik valamilyen szabályozás a pályaorientáció területén, de ezek megvalósulása és sikeressége nagyon nagy szórást mutat. Szerbiában az oktatási alaptörvény, valamint az általános iskolákra vonatkozó és a középiskolai munkát szabályozó dokumentumok ún. teamek megalakítását és azok munkáját látják elő ezen a területen. 2011-ben volt az első nagy átfogó képzés német mintára, amely a 7. és 8. osztályosokkal történő műhelyfoglalkozásokat írta elő. Hasonló gyakorlat alakult ki a középiskolákban is. Az ezt követő években sok iskolában működött a modell, mára azonban többnyire elhalt, pedig a törvényi szabályozás nem változott. A miértekről majd később.
A modell
A fent említett német modell szerint első lépésben az önismerettel foglalkoznak a fiatalok, majd információkat gyűjtenek a lehetőségekről, feltérképezik az iskolákat és a munkalehetőségeket. A felnőttek segítségével az érdeklődésüknek megfelelő pályán aktív szakemberekkel találkoznak, és végül döntést hoznak. Logikusnak és egyirányúnak tűnik ez a pályaorientációs modell, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy ez leginkább egy körkörös folyamat, és az egyes szakaszokra gyakran vissza kell térnünk. Fontos, hogy a fiatalok olyan területet válasszanak, amely iránt valóban érdeklődnek és szenvedélyesen tudnak dolgozni. Ez növeli a munkahelyi elégedettséget, és hosszú távon is motiválttá teszi őket. Fontos, hogy a választott pálya illeszkedjen a fiatal személyes képességeihez és kompetenciáihoz. A reális önértékelés segíthet megtalálni a legmegfelelőbb karrierutat.
A modern munkaerőpiacon egyre fontosabb a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség. A továbbtanulás lehetőségei és költségei is fontos tényezők. Meg kell vizsgálni, hogy az adott szakma milyen végzettséget igényel, és hogy ezt hol és milyen áron lehet megszerezni. Érdemes figyelemmel kísérni a munkaerőpiaci trendeket, hogy mely szakmák és területek keresettek. A technológiai fejlődés pedig új lehetőségeket teremt, míg más területeken csökkenhet a munkahelyek száma. A gyerekkorból ismert szakmák egyszerűen eltűnnek. Érdemes figyelembe venni, hogy az adott szakma milyen munkaidő-beosztással jár, és hogyan hat a mentális egészségünkre. A fizetés is meghatározó tényező. A fiataloknak tájékozódniuk kell az adott szakma várható kereseti lehetőségeiről és a jövőbeni pénzügyi stabilitásról. Érdemes olyan területeket választani, ahol lehetőség van az átképzésre és a szakmai fejlődésre.
A globalizáció miatt érdemes mérlegelni a külföldi munkavállalás lehetőségeit is. Egyes szakmák esetében nagy előny lehet a nemzetközi tapasztalat. A technológiai fejlődés és az automatizáció hatással van sok szakmára. Olyan területeket érdemes választani, amelyek kevésbé érintettek az automatizáció által, vagy ahol a technológia új lehetőségeket teremt. A szakmai kapcsolatok és a hálózatépítés is jelentős szerepet játszik a karrierépítésben. Érdemes már a tanulmányok alatt is kapcsolatokat építeni az adott területen. A lányoknak fel kell készülniük a még mindig lejtő pályára.
A valóság
A fenti készségek átadása lenne a legfontosabb feladata a már említett munkacsoportoknak, de az iskolák kapacitását eléggé leamortizálják a minisztérium továbbtanulással kapcsolatos procedurális követelményei. A pedagógusok számára számos továbbképzés áll rendelkezésre, amelyek segítenek támogatni a pályaorientációs folyamatot, és csak remélni merjük, hogy az iskolák jó részében valóban folyik is ilyen munka. A továbbtanulással kapcsolatos információk átadását jórészt átvállalták a középiskolák, hiszen kiélezetté vált a versenyhelyzet. Kétszer annyi hely van, mint ahány magyarajkú nyolcadikos záróvizsgát tesz. Emiatt a középiskolák roadshow-tevékenységbe fogtak már évekkel ezelőtt, és járják az általános iskolákat. Programokat szerveznek nyílt napok keretében. Mindez teljesen rendben lenne, ha nem lenne ekkora a verseny, és a leendő középiskolások informálását segítené a folyamat, nem pedig az elkápráztatásukat – esetenként.
Egy jobb tanuló bárhová beiratkozhat, beleértve a magyarországi középiskolákat, egyetemeket is, és komoly feszültséggel jár kiválasztani a megfelelő utat. Nem egy nyolcadikossal, illetve érettségizővel találkoztam, akinek komoly szorongást okozott a belső konfliktus. Fontos tudatosítani a fiatalokkal, hogy ma már nem egy életre szólnak ezek a választások. Pont ezért nem hívjuk már pályaválasztási tanácsadásnak, inkább orientációnak. Tanácsolni már nem is igen tudjuk a teljesen más szocializációs utat járó fiatalokat, de emberileg támogatni, bizalmat építeni, ami növeli a biztonságérzetüket, talán még tudunk. Társadalmi stabilitásra egyhamar úgysem számíthatunk.