Szerbiában egyre nő a szegénység, amely aránytalanul érinti a nőket, különösen a egyedülálló anyákat, nyugdíjasokat és a vidéken élőket. Ez a jelenség, amelyet „szegénység feminizációjának” is neveznek. Nem csak a mindennapi életben probléma ez, de a nők helyzetét korlátozza a civil életben és a demokratikus folyamatokban is.
A 021.rs újságírója Belgrád peremvárosán járt, ahol konténerekből, barakkokból álló telephelyen látogatott meg nőket. Egyik megszólalója, Emilija, 25 éves, három gyermekkel él. Mint mondja, a 23 000 dinár semmire sem elég. Ugyanígy gondolkodik barátnője, Nada, aki öt gyermeket nevel. Mint mondja, egész hónapban a pénzt várják, amit elköltenek egy nap alatt, ha a gyerekek kérnek valamit, azt nem tudják megvenni. Elmondták, hogy munkát is nehéz így találni, hiszen félnek a szociális támogatás elveszítésétől, ráadásul az adott körülmények között nem is hagyhatják ott a gyermekeket.
Sarita Bradaš, pszichológus és szociológus elmagyarázta, hogy a jelenség a szegénység feminizációja, ami azt jelenti, hogy a nőket jobban, aránytalanul magasabban érinti a szegénység, mint a férfiakat. A szociális támogatás mértéke, amely egy háromtagú család számára körülbelül 18.000 dinár, háromszor kevesebb a minimális megélhetési szükségletekhez képest Szerbiában. A statisztikák szerint a nők minden korcsoportban, kivéve az 55-64 év közöttieket, nagyobb szegénységi kockázatnak vannak kitéve, és a munkahelyi esélyegyenlőtlenségek is jellemzőek. A szerbiai nők közül kevesen birtokolnak ingatlant, különösen vidéken, ahol a nők 80 százalékának nincs saját ingatlana. A társadalmi egyenlőtlenség pedig újratermelődik, hiszen az alacsonyabb iskolai végzettségű családok gyermekei kevesebb eséllyel jutnak megfelelő oktatáshoz.
A nőket ezen kívül a családon belüli erőszak is rosszabbul érinti, könnyebben vezethet a nők hajléktalanságához, hiszen a nők, miután kilépnek a bántalmazó kapcsolatból, nem találnak megfelelő szállást maguknak. Továbbá a munkahelyi diszkrimináció, az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények is tovább nehezítik a helyzetet.
Lara Končar, antropológus, szerint a nőket érő diszkrimináció és a munkahelyi bántalmazás jelentős problémák, amelyek fenntartják a szegénységet és az egyenlőtlenséget. Nada Padejski, egy női menedékhely vezetője, hozzáteszi, hogy az erőszak és az anyagi helyzet szoros kapcsolatban állnak egymással.
