Kicsi a világ, szokták mondani, s mennyire igaz. Idei nyaralásunk alatt ismerőseinknek köszönhetően jutottunk el a varázslatos Motovunba, egy, az Isztriai-félszigeten, dombon elhelyezkedő településre, ahol az egyik utca kis üzletében alkot a kishegyesi származású Dudás Judy. Részt vett tehetségkutatóban Magyarországon, hatalmas sikereket ért el a divatvilágban, valamiért viszont úgy érezte, hosszú távon ez mégsem teljesen ő. Tizenkét éve él Motovunban, a találkozásnak köszönhetően beszélgettünk.
Már középiskolás korodban sem a fast fashion érdekelt, saját magadnak kreáltál ruhákat. Mikor, hogyan, kitől tanultál meg varrni, és emlékszel-e, hogy miért varázsolt el a ruhák világa?
– Szerettem a különleges darabokat, szerettem volna a saját világomat megmutatni. A nagymamámnál láttam különböző hímzésmegoldásokat, és én különböző szimbólumokat, főként virágokat hímeztem a ruháimra, táskáimra már középiskolás koromban. A varrás nem a kedvenc részem, és lassú is vagyok benne. De a tervezés, és az, hogy hogyan kell megoldani varrástechnikákat, jobban érdekel. Soha nem varázsolt el a ruhák világa, viszont egy eszköznek találtam arra, hogy kifejezhessem magam. Soha nem volt se kedvenc tervezőm, se kedvenc filmem, zeném, mert nagyon sok mindent szeretek. Az volt a célom, hogy ami én vagyok, azt mutassam meg a ruháimon. 
Hogyan és miért kerültél Budapestre? Ha jól tudom, felhívtad Rúzsa Magdit is, hisz egy faluban nőttetek fel…
– Budapestre úgy kerültem, hogy Pécsen tanultam dietetikát, amit a mai napig imádok, de nem tudtam benne kiteljesedni. Felvettek Budapesten a Krea Kortárs Művészeti Iskolába, ami nagyon jó magániskola, nagyon sok tapasztalatot szereztem ott is. Később hívtam fel Magdit azzal, hogy tudna-e segíteni abban, hogy megismerkedhessek azokkal, akik régóta foglalkoznak divattal, és ebben segített, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Imádom, ahogy Magdi személyisége fejlődött, de megmaradt a tisztasága és az az ember, akit bármikor szívesen megölelek. Ez egy nagyon nagy kincs.
Több versenyen is részt vettél, Kínában te képviselted Magyarországot egy fehérnemű-világversenyen…
– Életem egyik legjobban megszervezett eseménye volt Pekingben, a Triumph fehérneműmárka hirdetett versenyt, Magyarországot én képviselhettem saját tervezésű fehérneművel, ott pedig bekerültem a legjobb tízbe. A zsűritagok pedig a leghíresebb divattervezők voltak.
Akkoriban férfiaknak terveztél inkább kollekciókat. Most viszont nem látni férfiruhákat a boltodban. Miért?
– Szerettem volna kísérletezni a férfiruhákkal is, láttam benne inspirációt, nem éreztem akkor annyira a női vonalat. Mindenkinek végig kell járni egy utat. Amikor elkezdtem a Motovunista brandet, akkor jöttem rá, hogy én magamnak tervezem a ruhákat, amit én fel tudok venni, amit én szeretek, és ez egy nagyon gyönyörű történet az életemben. Ahogy én fejlődtem nővé, megengedtem azt, hogy többet legyek a női energiákban, így folyamatosan változott és alakult a Motovunista, és ez tényleg az én történetem. Ettől szebbet nem is kívánhat az ember, ha tényleg saját magát adhatja.
Miért és mikor érezted azt, hogy a nagy sikerű divatvilág mégsem a te világod?
– Tizenkét évvel ezelőtt költöztem Isztriára, de már 14-15 éve éreztem, hogy nem szeretnék olyan világnak a része lenni, ahol az emberek között nincs meg a megbecsülés, a tisztelet és a nyugalom. Erre általában idősebb korban jönnek rá az emberek, szerencsésnek gondolom magam, hogy én erre előbb rájöttem. Ha toxikus a környezet, akkor az ember megutálhatja azt, amit csinál. Imádtam, amit csináltam, és nagyon hálás vagyok azoknak, akikkel együtt dolgozhattam. Nem voltam folyamatosan toxikus környezetben, mert rájöttem, hogy mennyire fontos az, hogy kövessük a szívünket, és arrafelé haladjunk, amerre a szeretet és a nyugalom van.
Milyen kollekciókat talál meg a vásárló nálad? Ékszereket is látni a boltban. Kik azok, akik be-betérnek az üzletedbe?
– Én nem kollekciókban gondolkodom, amelyik anyag tetszik, azt választom ki, és tudom, hogy biztosan gazdára is talál. Én ezt a ruhát valakinek tényleg szánom, mivel olyan színt választok ki, ami tudom, hogy jól fog neki állni. Igazi, hús-vér nőknek tervezek, olyan ruhákat, amelyeket tényleg fel fog venni, és nem a szekrényben fog lógni. Az ékszerek egy pluszt adnak, a ruhák a fő vonal, egészségügyi fémmel dolgozom. Nagyon változó, hogy kik térnek be az üzletbe. Van, akiről azt gondolnád, biztosan fog vásárolni, aztán kimegy, és nem vesz semmit. Nagyon jó iskola volt ez is, hogy ne ítéljek előre. Az évek óta tartó eladás nagyon sok mindenre megtanított az emberekről, hogy még nagyobb szeretettel forduljak mindenkihez. Ez volt az egyik legnagyobb iskolám az életben. 
Tizenkét éve élsz Motovunban. Hogy érzed most magad? Ez is egy állomása az életednek, vagy ott vagy otthon?
– Ez a nyolcadik éve a Motovunistának, és a házszám is nyolcas, mindenhol a nyolcas szám követ mostanában. Soha nem voltam boldogabb és nyugodtabb, viszont érzem, hogy itt az ideje valamilyen változásnak, nem tudom még pontosan, hogy mi az, de nagyon bízom az életben, és tudom, hogy csak jobbat és szebbet kapok majd. Lehet, hogy azt jelenti, hogy egy nagyobbat ugrok a Motovunistával. Izgatottan várom a válaszaimat belülről. 
