A Tiberis völgyében haladva még inkább feltűnik az a képeslapokról
Citerna főtere
jól ismert, tájképeken évszázadokkal korábban megfestett milliő, ahol az egyébként vulkanikus hegykúpokon áll büszkén, délcegen a régi dicsőség őrzőjeként a lovagi vár, vagy falakkal körülvett település. Nos, Citerna esetében is ezt tapasztalhattam, hiszen rövid, másfél órás sétát követően már a falucskában voltam. Citernát lakják, nem sokan, ahányan beleférnek két utcájába, de elfér mellettük három templom, egy Árpádházi Szent Erzsébetnek szentelt női kolostor és láss csodát, egy színház is. Persze a reneszánsz városállamok, ez esetben Firenzének hűséges támogatói voltak urai, nem véletlen, hogy a megtekinthető régi börtön mellett az egyik temploma őrzi Donatello Mária a kisded Jézussal szobrát.
Börtön
Ha a nap látvány-összefoglalóját kellene felvázolni, az így szólna: a távoli dombon álló,
Panoráma
várost falakkal körülvevő várban az élet minden eleme ötszáz év után is megtalálható, az utcák tiszták, az élet elviselhető. Gyöngyszemekre bukkanunk benne, és vélhetően felébreszti szépérzékünket is.
Szép vasárnapi délelőttön folytatom utamat Citta di Castello felé, ahol újra ámulatba esek. De erről később.
Börtönőr
Színházépület Citernában (Papp Árpád)
Itáliai útinapló
