Az 1956-os ünnepi beszéde során Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke reagált a Szabad Magyar Szóban október 14-én megjelent cikkre, amely azt elemezte, milyen előzményei voltak és következményei lehetnek annak, hogy a VMSZ a koalíciós partnerével ellentétes véleményt fogalmazott meg a sorkatonaság újbóli bevezetésével kapcsolatban:
Pásztor Bálint reagálása, amiből az is kiderült, hogy egyre jobban idegesíti a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének mostanság futószalagon folyamatosan érkező, a VMSZ-t ostorozó közleményei, így nézett ki:
„Egy jogot vagy előnyt sem kínáltak a közösségnek tálcán. Mi értük el őket. Nem hitegetünk, nem ígérgetünk. Reális alapokon tervezünk és ebből programot fogalmazunk meg, amely nyilvános és nyomon követhető, majd sokan és sokat dolgozunk az eredményekért, minden nap. Sikeresen óvjuk önállóságunk és egyenrangú felekként építünk szövetségesi viszonyrendszert.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az itteni magyar és szerb liberális elvtársak, egymás kezébe adva a billentyűzetet vagy extrém esetben a mikrofont, izzadtságszagú közlemények és nyilatkozatok formájában, minden felületen hiperaktívvá váltak az utóbbi hetekben. Meglepetésként érte őket, hogy, amit rólunk terjeszteni próbáltak és ők már el is hitték, az nem igaz. Elszántak vagyunk és bizony egy koalíción belül is előfordulhat, hogy nem mindenről gondoljuk ugyanazt, és, bizony ez nem okoz válságot.
Hiába »aggódnak értünk«. Kedves aggódó elvtársak, mi, akik nem bolsevista szellemben teljesítünk feladatot, saját véleménnyel rendelkezünk és hangot is szoktunk adni neki. Erre kaptunk felhatalmazást az elmúlt egy évben többször is a közösség tagjaitól.
Nincsen válság és nem is lesz, meg leleplezés sincs, van viszont továbbra is becsületes, szívós érdekérvényesítés. Ezért nem tűntünk el nálunk sokkal nagyobb pártokkal ellentétben a hazai politikai porond süllyesztőjében.”
Az ünnepi műsor egyik érdekes eleme volt, hogy a műsort a korábban teljesen mellőzött Népszínház színészei készítették és adták elő, s ezt Pásztor Bálint azonnal ki is hangsúlyozta, alátámasztva és megerősítve a korábbi kijelentését, hogy „Viszont hiszem, hogy a vajdasági magyar értelmiségnek van egy olyan rétege, amely az elmúlt években távolabb került tőlünk, mint ahogyan az egészséges lett volna. Én az ő irányukba szeretnék nyitni. Mindazonáltal a párttagság számára világossá tettem, hogy ez nem jelent sem amnesztiát, sem amnéziát. Szerintem nem releváns beszélgetőpartnerek azok, akik az életünkre törtek, akik megpróbálták szétszakítani a pártot, az akkori pártvezetés ellen pedig puccsot végrehajtani, akik hamis alternatívát kínáltak fel, majd két hónapra rá beleuntak a dologba és saját harcostársaikat is a sorsukra hagyták. Nem gondolom azt, hogy ők bármit is fel tudnának kínálni a vajdasági magyarságnak, hiszen azok, akik saját legközelebbi munkatársaik mellett a közösséget is cserben hagyják, nem számíthatnak a közösség bizalmára. Ugyanakkor a másik réteggel szeretném megtalálni a közös hangot..”
„A mai rendezvény is, mint minden közösségi eseményünk, az összetartozás, a megerősödés alkalma, ahonnan újult erővel és emelt fővel térünk haza és folytatjuk a mindennapok küzdelmeit. A beszédek után következő műsor pedig reményeim szerint ráerősít minderre, a művészet eszközeivel. A fellépők személye talán bizonyítja: az általam meghirdetett nyitás nem szólam. Köszönöm Ralbovszki Csaba rendezőnek és minden ma fellépő művésznek!”
