Az elmúlt napokban számos külföldi újság kommentálta azokat az importvámokat, amelyeket a „nem-kezdek-új-háborút” Donald Trump régi-új autokrata az USA legnagyobb kereskedelmi partnerei és közvetlen vámuniós partnerei – Kanada és Mexikó, valamint Kína ellen vetett ki (miközben bombáztatta Szomáliát, amit már szinte senki észre sem vett). Az amerikai büntetővámok után Kanada és Mexikó gazdasági válsággal nézhet szembe.
[A lentebb idézett cikkek megjelenése után azonban Mexikó és Kanada hétfőn egyhónapos halasztást ért el, vagyis Trump vámjai nem léptek életbe (csak Kína ellen). Mint kiderült, az egyezségek jórészt még Joe Biden alatt születtek, Trump ezt nyilván tudhatta és csak azért húzta elő az ostoba furkósbotot, hogy saját „zsenialitását” csillogtassa. Saját híveinek alantas megvezetéséhez ez is éppen elég. Az viszont nem biztos, hogy a vámháborúzó aggastyán emlékszik arra, ki kötötte meg az általa „minden idők legrosszabb kereskedelmi egyezségének” kinevezett külker-szerződést. Hogyisne, azt a borzalmas fickót valami Donald Trumpnak hívták, aki 2018-ban Kanadával és Mexikóval megkötötte saját szavai szerint „minden idők legjobb kereskedelmi szerződését” – A szerk. megj.]
Trump egyébként azt is bejelentette, hogy az Európai Unió ellen is büntetővámokat fog bevezetni. Donald Tusk lengyel kormányfő teljesen fölöslegesnek és ostobának nevezte a lépést, Emmanuel Macron és mások szerint az EU-nak válaszlépéseket kell tennie. A kedden hatályba lépő elnöki rendelettel Trump az elnökválasztási kampánya alatt többször is elhangzó ígéretét váltotta be, ami egy világméretű kereskedelmi háború első lépése lehet. – Átlapoztuk a világsajtót Mexikóvárostól Madridig és Torontótól Sydney-ig.
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban gazdasági, pénzügyi és nemzetközi üzleti témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap a hétvégén már „minden idők legostobább kereskedelmi háborújaként” minősítette Trump vámpolitikáját. A lap most egy lépéssel tovább megy:
„A rossz politikának káros következményei vannak, akár elismeri ezt Trump, akár nem. Trump sem tudja megdönteni a közgazdasági törvényeket, mint ahogy Joe Biden sem tudta megállítani az inflációt. [Ez utóbbi „egyenlősdi” közönséges hazugság: A Trump első elnöksége alatt kitört COVID-válság elnöksége végére 7 százalékos inflációt okozott, amit a Biden-kormányzat 2022-ben 6,5 százalékra, 2023-ban 3,4 százalékra, a 2024-es választásokig pedig 2,7 százalékra tört le, ami a világ legjobb COVID utáni eredményének számít – A szerk. megj.] Kanada bejelentette, hogy 25 százalékos ellenvámot vet ki az amerikai árukra. Sheinbaum mexikói elnök is megtorlással fenyegetőzött. A Mexikó és Kanada elleni kalapácsütés azt mutatja, hogy egyetlen ország és egyetlen iparág sem biztonságos. Ez arra készteti a barátokat és az ellenségeket, hogy újraértékeljék az amerikai piactól való függőségüket, aminek következményei nehezen megjósolhatók. Nem világos, hogy ez milyen előnyökkel jár majd az Egyesült Államok számára. Ebből a szempontból a »minden idők legostobább kereskedelmi háborúja« szinte alábecsülésnek hangzik.”
„Ezek a vámok nem a cél elérésének eszközei, hanem öncélúak” – jellemzi a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap Trump vámemelési döntéseit:
„Trump olyan bevételi forrásnak tekinti őket, amely akár a jövedelemadót is helyettesítheti. Nem támaszt konkrét követeléseket Mexikóval és Kanadával szemben. Nem világos, hogy Kínára miért csak tíz százalékot számítanak fel. De Trump gyűlölete inkább a baráti demokráciák, mintsem az autoriter ellenfelek ellen irányul. Érthető, hogy Kanada és Mexikó megtorló vámokkal fog reagálni, de ez minden bizonnyal súlyosbítja a konfliktust. És az USA is szenvedni fog ettől. Ellentétben azzal, amit Trump állít, a vámokat általában a fogyasztókra hárítják. Sok ár fog emelkedni, az autóktól az avokádókig, és az amerikai jegybank az infláció növekedésére kamatemeléssel fog válaszolni. Az ellenvámokat viszont az exportorientáló amerikai vállalatok fogják megérezni.”
A torontói The National Post című konzervatív napilap ezt fejti ki erről:
„Az Egyesült Államok számítógépeket, telefonokat, autókat és autóalkatrészeket vásárol Kanadából, valamint ásványokat, olajat, gépeket, műanyagokat és fát. Mexikóból autókat, teherautókat, elektronikai cikkeket, gépeket, fényképészeti berendezéseket és számos élelmiszert importálnak. Trump szerint az USA-nak nincs szüksége ezekre, mert mindezt maga is tudja gyártani. Washingtonban a logikának már nincs értelme. Néhány héttel hivatalba lépése után Trump lerombolta azt a bizalmat, amelyet a két ország között évtizedek óta építettek ki. A határokon átnyúló kereskedelem óriási volumene jól mutatja, milyen fontos ez mindkét fél számára. Az USA-val való barátság Kanadának és az USA-nak is jót tett. Sajnos Donald Trump alatt az Egyesült Államokra már nem lehet számítani, hogy betartja szavát, vagy tiszteli a régóta fennálló szövetségeket.”
A mexikóvárosi El Economista című üzleti és gazdasági napilap emlékeztet az USA, Mexikó és Kanada közötti különböző kereskedelmi megállapodásokra és figyelmeztet:
„A büntetővámok véget vethetnek Észak-Amerika gazdasági integrációs gondolatának. Trump az Egyesült Államokat az őt bántalmazó szomszédai áldozataként mutatja be, és azt állítja, hogy a vámok szükségesek a kapcsolatok új alapokra való helyezéséhez. A kérdés azonban az, hogy most csak átmeneti turbulenciával állunk-e szemben, vagy általános paradigmaváltás következik majd be. Jó néhányan azt hiszik, hogy a gazdasági logika végül győzni fog, és előbb-utóbb visszatérünk a normális kerékvágásba. De az is elképzelhető, hogy nacionalista és irracionális impulzusok határozzák majd meg a jövőt – különösen azért, mert olyan erők erősödnek meg más országokban, amelyek a globalizációt inkább veszélynek, mint lehetőségnek tekintik.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap vendégkommentárjában rámutat:
„Trump egyoldalú fellépése nem egyeztethető össze a Kereskedelmi Világszervezet előírásaival. A jelenlegi megállapodás szerint az Egyesült Államoknak először elfogadható indokokkal kell ellátnia intézkedései szükségességét. Ezenkívül nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetközi törvényeket sem. Ha Washington továbbra is érvényesíteni akarja a vámokat, az érintett országok panaszt tehetnek a Kereskedelmi Világszervezetnél, és siker esetén ellenintézkedéseket hozhatnak. Amerika láthatóan a multilaterális kereskedelmi rendszer destabilizálásának folyamatában van.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap szerint Trump egy elavult gazdasági elméletre támaszkodik:
„Az USA-nak állandó kereskedelmi deficitje van Kanadával, Mexikóval és Kínával – ami azt jelenti, hogy a Kanadából importált áruk és szolgáltatások értéke meghaladja azon áruk és szolgáltatások értékét, melyeket Kanadába exportálnak. Trumpnak ez nem tetszik. Meggyőződése, hogy az exportot maximalizálni kell, az importot pedig minimalizálni. Ez azonban egy olyan közgazdasági elmélet, amely már rég kiment a divatból – most úgy tűnik, Trump ezt szeretné feléleszteni.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap hozzáteszi:
„E fejlemény miatt a szabadkereskedelmi szakértők kétségbeesetten fogják a fejüket. A közgazdaságtan törvényei kérlelhetetlenek. A vámok magasabb árakhoz vezetnek, még akkor is, ha az ebből származó bevétel a helyi gazdaságba áramlik. Az inflációt ezután béremelési nyomás követi. Ez azokat a vállalatokat is érinti, amelyeknek szintén meg kell küzdeniük az alkatrészek és a nyersanyagok magasabb árával. Donald Trumpnak ezért meg kell küzdenie azzal, hogy ez nem fog tetszeni a szavazóinak. Vajon rájön-e erre, amikor minden fronton harcol a hagyományos ellenségek és korábbi szövetségese ellen? Ebben nincs semmi bizonyosság. Egy eredmény azonban biztos: a »Make America Great Again« [Tedd újra naggyá Amerikát] mozgalom nagy zászlója zsebkendő méretűre zsugorodik.”
A cali El Paíz című konzervatív kolumbiai napilap ezt írja:
„Trump kereskedelmi háborúba kezd, amelynek a globális gazdaságra gyakorolt következményei még nem láthatók előre. A vámokkal megmutatja az egész világnak – így Európának és Latin-Amerika többi részének is –, hogyan szándékozik fellépni a jövőben, és milyen keveset törődik a nemzetközi joggal és a fennálló kereskedelmi renddel. Trump hatalmat és elszántságot akar demonstrálni belsőleg és külsőleg egyaránt. De majd kiderül, hogy valóban képes lesz-e jobb feltételeket teremteni országa számára, vagy a politikai, gazdasági és társadalmi valóság rákényszeríti majd arra, hogy újragondolja döntéseit.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap azt jósolja, hogy Trump kiterjeszti protekcionista terveit más országokra és régiókra is:
„Az az elképzelése, hogy általános vámot vet ki minden importra, különös tekintettel az olyan stratégiai ágazatokra, mint a félvezetők vagy a gyógyszeripari termékek. A láthatáron Európa van, amelyet Trump pénteken ismét megfenyegetett, mert rettenetesen bánik az »amerikai vállalatokkal«. Az amerikai elnök zsarolása arra kényszeríti az EU-t, hogy gyorsítsa fel integrációját, és mozdítsa elő stratégiai autonómiáját és termelékenységét, hogy felkészüljön a kereskedelmi háborúra.”
Az Aarhus-i Jyllands Posten című liberális-konzervatív napilap pedig aláhúzza:
„A tanulság Trump első elnökségéből és második ciklusának első két hetéből az, hogy most az összetartásról van szó. Ennek tünete, hogy a volt EU-tag Nagy-Britanniát nemrég meghívták Brüsszelbe. Bár alapos okunk van azt hinni, hogy Donald Trumpnak nincs hosszú távú stratégiája, hanem impulzívan és pusztán a jó üzlethez való ösztönökkel reagál, teljesen egyértelműnek tűnik, hogy szándéka az uniós országok megosztása.”
A Donald Trump által Kanadával, Mexikóval és Kínával szemben kivetett vámok komoly gazdasági veszélyt jelentenek, írja a londoni The Sunday Times című konzervatív napilap:
„Az »Amerika az első« politika kihívás elé állítja a nemzetközi diplomáciát, amely már most szembesül Trump Grönland és a Panama-csatorna elfoglalásáról szóló bejelentéseivel. Ennél is súlyosabb, hogy – legalábbis rövid távon – komoly veszélyt jelent a gazdasági rendre. A most bevezetett vámok sokkal nagyobb horderejűek, mint a Trump első ciklusában bevezetett intézkedések, amikor napelemeket, mosógépeket, acélt, alumíniumot és más Kínából származó termékeket célzott meg. Legutóbb Trump jelenlegi ötleteléséhez hasonló dolgot említettek – az 1930-as Smoot—Hawley vámtörvényt [az körülbelül 900 importvámot emelt átlagosan 40-60%-kal, aminek célja az amerikai vállalkozások és gazdálkodók védelme volt, azonban Inkább súlyos stresszt okozott a nagy gazdasági világválságban], ami a világkereskedelem összeomlásához vezetett. Trump visszautasította az ilyen összehasonlításokat, mondván, hogy bár vámjai »zavart« okozhatnak, »nagyon gazdaggá és nagyon erőssé« tehetik az Egyesült Államokat. A világgazdaságra nézve azonban nagy veszélyt jelent, hogy az Egyesült Államokban ezáltal inflációs válság alakulhat ki.”
Trump kereskedelmi háborút indít, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Donald Trump amerikai elnök által bevezetett importvámok azzal fenyegetnek, hogy Kanadát recesszióba sodorják, súlyosbítják a mexikói gazdasági válságot, és lelassítják az Egyesült Államok gazdasági növekedését. A Kanadából és Mexikóból származó behozatalra kivetett 25 százalékos vám, valamint a Kínából származó szállítások tíz százalékos vámemelése csak az első pótdíj. Trump korábban már be is jelentette február közepére a vámok következő fordulóját. Állítólag az számítógépes chipekre, gyógyszerekre, acélra, alumíniumra, rézre, olajra és gázra fog hatni. Konkrét országokat nem említett.
Trump azonban világossá tette, hogy Tajvan és az Európai Unió is a látókörében van. Kanada, Mexikó és Kína után az EU az USA legnagyobb kereskedelmi partnere. Trump már egy ideje panaszkodik az Egyesült Államoknak az EU-val szemben kereskedelmi deficitje miatt, és úgy értelmezi, hogy ez annak a jele, hogy az európaiak becsapják Amerikát. Amerika a Németországgal fennálló kereskedelmi hiánya körülbelül 80 milliárd dollár.
Jörg Kukies német pénzügyminiszter óva intett a túl korai konfrontatív megközelítéstől. »Nem szabad pánikszerűen reagálnunk az első döntésekre, hanem azokat a tárgyalások kezdetének kell tekintenünk, és nem a végének« – mondta vasárnap Rijádban a német üzleti élet képviselőinek. Szerinte a német kormány igyekszik fenntartani egy konstruktív megközelítést és megfelelő jelzéseket küldeni Washingtonnak.
[…] Kanada 25 százalékos megtorló vámot tervez kivetni két lépésben az Egyesült Államokból származó 106 milliárd dollár értékű importra. Ez az USA-ból származó kanadai import mintegy negyedének felel meg. Justin Trudeau miniszterelnök felszólította a kanadaiakat, hogy kerüljék az amerikai termékeket, és ne utazzanak az Egyesült Államokba. Egyes kanadai tartományi kormányzók korlátozásokat vezettek be az egyesült államokbeli termékekre, például az alkoholos italokra. Trudeau kabinetje azt fontolgatja, hogy korlátozza a ritkaföldfémek szállítását az Egyesült Államokba.
Az Oxford Economics tanácsadó cég számításai szerint a vámháború miatt Kanada gazdasága 2,5 százalékkal fog zsugorodni, 150 000 munkahelyet veszít, és akár 7,2 százalékra növeli az inflációt. Az autóipart súlyosan érinti. Az Észak-Amerikában értékesített autók a gyártás során akár nyolcszor is átlépik az Egyesült Államok kanadai és mexikói határait, és mostantól minden alkalommal vámok vonatkoznak rájuk. Szinte az összes német autógyártó és sok beszállító Mexikóban termel, hogy onnan szolgálja ki az Egyesült Államok piacát. A mexikói export körülbelül 80 százaléka az Egyesült Államokba irányul. A szakértők arra számítanak, hogy a küzdelmes mexikói gazdaság most még mélyebb válságba süllyedhet.
A kieli Institut für Weltwirtschaft [Világgazdasági Intézet] elnöke, Moritz Schularick úgy véli, hogy az EU-nak »hatékonyan« és egységesen kell fellépnie a közelgő amerikai vámokkal szemben, de továbbra is a »nyitottság és a szabad kereskedelem úttörője« kell, hogy maradjon a világ többi államaival szemben. »Makrogazdasági szempontból a helyes válasz Trumpnak az, hogy jelentős mértékben növeljük a befektetéseket Európában« – mondta Schularick. »Akkor a kereskedelmi többlet kereskedelmi súrlódások nélkül is csökkenni fog. Akkor mindenki boldog lesz és semmi sem lesz drágább.« A továbbiakban Schularick a kereskedelem és a biztonságpolitika összefüggését húzta alá: »Amíg Európa biztonsága az Egyesült Államoktól függ, kiszolgáltatottak maradunk Trump zsarolásával szemben, és Amerika ezt kihasználhatja.« Schnitzer közgazdász azt javasolta, hogy az EU olyan területeken erősödjön meg, mint a mesterséges intelligencia és a nagy teljesítményű chipek, hogy erős pozícióból tudjon tárgyalni Amerikával. »Ha Trump szabálytalan politikája ébresztőhöz vezet az EU-ban, akkor a dolgok végső soron az EU számára is jobbra fordulhatnak« – mondta.”
„Teljesen felesleges és ostoba” – Válaszlépéseket fontolgatnak az EU vezetői Donald Trump büntetővámjaira, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az európai vezetők sorra bírálták a hétfői brüsszeli EU-csúcstalálkozón Donald Trump amerikai elnök bejelentését, miszerint az Egyesült Államok Kanada, Mexikó és Kína után az Európai Unióval szemben is büntetővámokat fog kivetni.
Az európai védelem helyzetéről szóló informális EU-csúcson a kilátásba helyezett amerikai vámokról is kérdezte a sajtó a résztvevőket. A The Guardian tudósítása szerint Emmanuel Macron francia elnök azt mondta, ha Európa kereskedelmi érdekeit támadják, akkor Európának ki kell állnia magáért és válaszlépéseket tennie. Macron emellett a védelempolitika fontosságáról beszélt és bízik abban, hogy az ukrajnai orosz agresszió és az új Trump-kormányzat az egység irányába tereli Európát.
Olaf Scholz német kancellár arra figyelmeztet, hogy bármilyen vám rossz lenne az USA-nak és az EU-nak is, noha szerinte is reagálnia kell a blokknak, ő a felek közötti megegyezés fontosságát hangsúlyozta. Donald Tusk lengyel miniszterelnök is keményen fogalmazott, szerinte az EU-nak »mindent meg kell tennie, hogy elkerülje ezt a teljesen felesleges és ostoba vámháborút«. Furcsállja, hogy egy szövetséges ország fenyegetőzik vámokkal, szerinte az erre adott válasz próbára teheti az EU egységét.
»Soha nem fogom támogatni a szövetségesek elleni harcot, de ha az USA kemény vámokat vet ki Európára, kollektív és erőteljes válaszra van szükségünk« – fogalmazott Mette Frederiksen dán miniszterelnök, amikor a témában kérdezték. Majd ismét nyomatékosította, hogy Grönland nem eladó, utalva ezzel arra, hogy Donald Trump a világ legnagyobb szigetét, Dánia autonóm területét az Egyesült Államok részévé szeretné tenni.
Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője újságíróknak arról beszélt, hogy az amerikai vámok valójában Kínának kedveznek. »A kereskedelmi háborúknak nincsenek nyertesei. Ha az USA kereskedelmi háborút indít, az egyetlen, aki nevet majd a sarokban, az Kína lesz. Szükségünk van Amerikára, és Amerikának is szüksége van ránk« – mondta.
Luc Frieden luxemburgi miniszterelnök arról beszélt, hogy a vámokra ugyanolyan lépésekkel kéne felelni, ezt azonban nem fejtette ki. Simon Harris ír miniszterelnök-helyettes szintén megemlítette, hogy az EU-nak együtt kell működnie az amerikai kormánnyal a kereskedelmi háború elkerülése érdekében. Petteri Orpo finn miniszterelnök is arra hívta fel a figyelmet, hogy le kell ülni tárgyalni Trumppal.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
