„Pedagógusként, szülőként és polgárként is, mert ezeket nem tudom elkülöníteni egymástól, nagyon szeretném, ha a gyerekeink itt tudnának maradni, mi is itt maradhassunk azok között, akiket szeretünk”, nyilatkozta Németh Nemes Aranka tanítónő a Szabad Magyar Szónak kedden este a város főterén szervezett pedagógustüntetésen.
A tanárok felhívására érkeztek a szülők, diákok, egyetemi hallgatók a főtérre kedden. Korábban a Függetlenség Szakszervezet arra szólította fel az oktatásügyben dolgozókat, hogy február 24-e és 28-a között ne tartsanak hagyományos órákat, így gyakoroljanak nyomást az intézményekre és hatalomra, hogy teljesítsék az egyetemi hallgatók és a tanárok követeléseit.
Szabadka főtere ezúttal is megtelt, fellépett a Szabadkai Zeneiskola tanáraiból álló kórus, akik elénekelték a Gaudeamus igitur ballagási himnuszt, valamint Dositej Obradović Vostani Serbie című szerzeményét. Tizenöt perc csenddel emlékeztek az újvidéki vasútállomáson történt tragédia áldozataira is.
A tüntetésen a szülők nevében Ranka Kašiković azt mondta, meghajol a tanárok előtt, s kiemelte, a szülők támogatják őket a harcukban. Hozzátette, ez most a legfontosabb lecke, hiszen arról tesznek tanúbizonyságot a diákjaik előtt, hogy érdemes harcolni a jogaikért, hogy egyenes gerinccel ki kell állni, amikor szükség van rá.
„Ezeken a megmozdulásokon végtelen energiát és szeretetet érzek. Semmi agressziót nem tapasztalok, csak összetartozást. Talán magyarként soha nem éreztem a szerb zászló alatt magam így, mint most. Nagyon érdekes, mert én egy olyan faluból származom, ahol nem is beszéltünk szerbül és nagyon távol állt tőlem ez az érzés, hogy az ország zászlaja alatt büszkén álljak. Ez egy olyan élmény most. Tele vagyok érzelmekkel, és büszke vagyok arra, hogy itt vagyok. És már nem félek, hanem büszke vagyok”, mondta a Szabad Magyar Szónak Németh Nemes Aranka.
