Jorge Mario Bergoglio vagyis Ferenc pápa, a római katolikus egyház feje 88 éves korában hunyt el Húsvét hétfő reggel, szív- és keringési elégtelenség következtében, miután előző nap még Urbi et Orbi áldást adott több tízezer hívőnek Rómában. Ferenc pápa 11 éven át vezette a körülbelül 1,4 milliárd hívőt számláló katolikus egyházat, ezalatt 66 országba látogatott el, kétszer Magyarországra is. Haladó gondolkodása és az elesettek (beleértve a menekülteket) iránti szeretete, gondoskodása miatt a Fidesz mocskos szájú megmondó embere, Bayer Zsolt szerint „a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”. Az ötös számú tagkönyv tulajdonosa csak a pápa halála után követte meg Ferencet…
A katolikus egyházfő földi maradványait szerda délelőtt vitték a Szent Péter székesegyháza, hogy a hívek leróhassák kegyeletüket a ravatal előtt. A pápát sombaton helyezik örök nyugalomra a római Santa Maria Maggiore bazilikában. A pápa temetésén Sulyok Tamás köztársasági elnök is részt vesz számos más államfő mellett. Természetesen máris elkezdődött a találgatás, ki lehet a következő pápa. Erdő Péter, az Esztergom-Budapest főegyházmegye érseke is az esélyesek között van. Az új pápa megválasztásáig a Szentszék átmeneti időszakba (sede vacante) lép, ami alatt a Vatikánt átmenetileg az ír származású amerikai Kevin Farrell bíboros irányítja. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Buenos Airesig és Washingtontól Tokióig.
„Akkor ment el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá” – búcsúznak a magyar politikai vezetők Ferenc pápától, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Mint beszámoltunk róla, hétfő reggel 7 óra 35 perckor elhunyt Ferenc pápa, a világszerte mintegy másfél milliárd hívőt számláló katolikus egyház vezetője. Halálhírére folyamatosan érkeznek a világ vezető hatalmasságai mellett a magyarországi politikai vezetők részvétnyilvánításai is.
Sulyok Tamás köztársasági elnök részvétnyilvánításában azt írta: »Az emberek nyelvén beszélt, úgy, hogy mindenki értse. És sokan értették is. Hozzánk, magyarokhoz többször is szólt. Hálával gondolunk rá. Isten nyugosztalja a Szentatyát!«
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke szintén a Facebookon úgy fogalmazott, van abban valami igazán megható, amikor egy pápa a húsvéti misét követően hagyja itt a földi létet. Hozzátette, Ferenc pápa II. János Pálhoz hasonlóan pápaként is ember maradt. »Jó ember, igaz ember. Mindent köszönünk! Isten Önnel, Szentatya!« – írta.
Karácsony Gergely főpolgármester úgy fogalmazott, Ferenc pápa halálával a világ elárvult. »Elment az ember, aki szinte egyedüliként képviselte a humanizmus hangját az egyre ocsmányabb világban. A pápa, aki nem akart pápa lenni, de aki végül nemcsak a katolikusok, de minden jóakaratú ember nagyrabecsülését kivívta. Aki értette, micsoda felelősséget visel az ember a teremtett világért. Aki soha nem hagyta, hogy a világ különbséget tegyen ember és ember között« – írta a politikus. Úgy folytatta: »Az örök krisztusi tanítást követve tökéletes ellentéte volt a ma eluralkodó erőszakos korszellemnek. Ő volt a világ legprogresszívebb vezetője, mert tudta, hogy meg kell változtatni az egyházát, és mindannyiunknak meg kell változtatnunk az életünket, ha vissza akarunk térni önmagunkhoz. A sors különösen nagy ajándéka, hogy családommal együtt személyesen is találkozhattam vele. Senki nem beszélt olyan szépen és értően Budapestről, mint ő. Talán nem véletlen, hogy a Teremtő éppen húsvétkor ragadta el tőlünk. Akkor ment el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá« – állapította meg Karácsony Gergely.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke bejegyzésében azt írta, Ferenc a szeretet pápája volt, s számára a teremtő Isten legemberibb földi helytartója, akiben látta Isten »valóságosnak vélt szeretetigazságát«. A DK elnöke számára a katolikus egyházfő nagyszerűsége »nem az Istenben, hanem az ember isteni méltóságának elfogadásában, védelmében rejlett. Nem felfelé nézett az Istenre, hanem lefelé a gyenge, esendő emberre. Szerettem Isten emberét Ferencben. Őszentségét, a pápát« – zárta gondolatait a politikus.
A Jobbik részéről Brenner Koloman elnökhelyettes közleményben jelezte részvétnyilvánítását. Azt írta: »Ferenc pápa halálával nemcsak a katolikus egyház, hanem az egész világ elveszített egy olyan erkölcsi iránytűt, aki következetesen kiállt a béke, a szegények és az emberi méltóság mellett – vallástól, származástól és társadalmi helyzettől függetlenül«. A pápa magyarországi látogatása meghatározó élmény volt számára, tanítása iránytű marad mindazoknak, akik hisznek a tisztességben, az emberségben és az igazságban.“
A dublini The Irish Times című volt protestáns nacionalista, most liberális-progresszív napilap ezt jegyzi meg Ferenc pápáról:
„Ferenc halálát gyötrelemmel és megrendüléssel fogadták a katolikusok, akik pápaságában látták az egyházi reformok első jelentős reménysugarát a II. Vatikáni Zsinat óta. Nemcsak egy olyan ember elvesztését gyászolják, akinek személyes melegsége, humora és kedvessége oly sokakat magával ragadott. Aggaszthatja őket az a félelem is, hogy – ahogyan XXIII. János pápa 1963-as halála után történt – a változásra irányuló impulzusok, amelyeket Ferenc adott, vele együtt haltak meg.”
A The Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-baloldali, konzervatív napilapnak pedig ez a véleménye:
„Ő volt az első pápa, aki felvette a »Ferenc« nevet – tisztelegve azon szent előtt, aki a szegények és a hatalom nélküliek mellett állt. És ehhez az inspirációhoz híven Ferenc a katolikus egyházat a zűrzavaron keresztül vezette – az európai menekültválságtól a COVID-19 világjárványig –, miközben régóta esedékes lépéseket tett a falain belüli szexuális zaklatás kezelése érdekében.”
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap rámutat arra, hogy Ferenc pápa megválasztásának első pillanatától kezdve:
„…. a nép között kívánt lenni, lemondva a vatikáni hatalom számos szimbólumáról. Egy olyan egyház megújítója volt, amely néha ellenállt a reformoknak, és emiatt nem mindig volt népszerű. De mellettünk ült – és ez a legfontosabb –, mintha egy apa lenne, aki megérti hibáinkat és szembeszáll minden gyengeségünkkel.”
Az oslói Dagbladet című liberális napilap szerint:
„Ferenc pápa nem modernizálta különösen az egyházat, de több volt, mint egy pusztán átmeneti személyiség. Felszámolta a Vatikánban a pazarlást és a felesleges gyakorlatokat, és a szegények gondozására összpontosított. A katolikus egyház tagjainak száma is jelentősen megnőtt az ő ideje alatt. Ez a mostani közel 1,4 milliárd ember – a világ népességének majdnem egyötöde – most őszintén gyászol.”
A The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap így foglalja össze a pápa munkásságát:
„Bár kiterjesztette az egyház toleranciáját, Ferenc látszólag vak volt más problémákra. Nem volt hajlandó elítélni Oroszország véres földszerzését Ukrajnában. Nőket léptetett elő fontos közigazgatási pozíciókba, de nem tűrte el a nők pappá szentelését.”
„Ferenc mindig a konklávé előtt megfogalmazott követelésekkel indokolta reformprogramját” – írja a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap, majd így folytatja:
„De ennek a pápának a döntései, aki sem nem tudott, sem nem akart szövetségeseket találni a Római Kúrián belül, erős ellenállásba ütköztek. Az argentin származású pápa gyakran bevallotta, hogy heves vérmérsékletű. Hatalmi emberként gyorsan cselekedett, és olyan döntéseket hozott, amelyek innovatívnak és hatékonynak tűntek, de a gyakorlatban gyakran hatástalannak bizonyultak.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, 5,1 millió reggeli és 1,55 milló esti kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilap vendégkommentárja szerint:
„Néhány megfigyelő Ferenc pápát csupán »a liberálisok képviselőjeként« jellemzi, ami túl leegyszerűsítő. Maga Ferenc azt mondta, hogy a pápa latin elnevezése, a pontifex, valójában hídépítőt jelent – egy olyan tulajdonságot, amelyet ő maga is aktívan megtestesített. Egy mélyen megosztott társadalomban hidakat épített például a leggyengébbek felé, de az egyházon belül a konzervatívok és a liberálisok között is.”
A hongkongi Ming Pao című, a pekingi kormányhoz közelálló napilap hangsúlyozza, hogy a római katolikus egyházat:
„…botrányok és a zsugorodási folyamat sújtotta az elmúlt évtizedekben, de a Vatikán nemzetközi befolyását nem szabad alábecsülni, és nem csak vallási kérdésekben. A globális dél első pápájaként a földhözragadt Ferenc pápa számos reformot kezdeményezett, és mindenekelőtt a hátrányos helyzetűek érdekeit képviselte, amit viszont számos konzervatív hívő részéről kemény kritikával illette.”
A londoni Al Quds című független pánarab napilapban ezt olvashatjuk:
„Az a tény, hogy Assisi Szent Ferencről, a szegények védőszentjéről nevezte el magát, kifejezte meggyőződését, hogy a béke és a társadalmi igazságosság szorosan összefügg. Politikailag úgy vonul be a történelembe, mint az a pápa, aki 2015-ben elismerte a palesztin államot. Ő kövezte ki az utat ehhez, amikor 2014-ben ellátogatott a Szentföldre, megállt a betlehemi válaszfalnál, és megérintette a homlokát – ami egy erőteljes szimbolikus gesztus, amelyről sokan úgy vélik, hogy a megszállás ellen irányult.”
„Ferenc halála egy egyedülálló pápaság végét jelzi” – írja a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap, majd így folytatja:
„Jellemzők voltak az erőfeszítései a leghátrányosabb helyzetű csoportok védelmére és az egyház híveihez való közelebb hozására –, valamint az a nézete, hogy meghatározó hangként kell képviselnie magát egy mély geopolitikai felfordulás idején. A marginalizáltak iránti elkötelezettsége és az elittel szembeni kritikája nem hagy kétséget afelől, hogy Jorge Mario Bergoglio korának pápája volt. Öröksége elválaszthatatlanul összekapcsolódik nemcsak az egyház tanításának, hanem inkább kultúrájának megújítására irányuló törekvéssel.”
A Buenos Aires-i La Nación című konzervatív-liberális napilap hangsúlyozza:
„Figyelemre méltó, hogy Bergoglio pápaként nem látogatta meg szülőhazáját, Argentínát. Ezt nem lehet igazolni az időbeosztásával, mivel összesen 47 utat tett 66 országba. Ferenc érdeklődése a Róma által elfeledett egyházmegyékként ismert régiók felé irányult. Ez különösen Afrikát érinti, amelyet egyszerre kívánatosak Kína, Oroszország és a fanatikus iszlám részéről.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
