A szerbiai parlamentben az ellenzék sorai között helyet foglaló Marinika Tepić képviselő egy javaslattal állt elő, amely azt tartalmazta, hogy a jövőben a fogadóirodák és a szerencsebarlangok adójából befolyt összeg egy részét a szerbiai gyerekek külföldön történő gyógykezelésére fordítsák. A kétszázötven tagot számláló parlamentben a javaslat beterjesztésekor mindössze száznegyvenhatan voltak, s közülük hárman gondolták úgy, hogy igennel szavaznak. A többiek pedig úgy közölték a véleményüket, hogy nem nyomták meg a gombot, így a javaslatot nem tűzte napirendre a szerb képviselőház.
Akadt viszont egy férfi, aki az interneten feltette a kérdést az egyik politikusnak, név szerint Dubravka Filipovskinak, a Szerb Haladó Párt tagjának, miért nem szavazta meg, hogy a javaslat napirendre kerüljön. A válasz így hangzott: „Azért, mert az ország a költségvetésből elegendő összeget különített el a gyerekek külföldi gyógykezeltetésére.” – majd még hozzátette, hogy az elmúlt három évben 1500 szerbiai gyermek külföldi gyógykezelését fizette az állam mintegy 14 millió euró értékben.
Bizonyára akadnak olyanok, akik azt mondják, az évi 4,6 millió euró sok pénz, s talán még el is gondolkoznak azon, hogy igaza van a szerbiai hatalomnak, elég ennyi pénzt fordítani azoknak a beteg gyerekeknek a gyógykezelésére, akiknek a gyógyulásához ebben az országban nincsenek meg a megfelelő eszközök, feltételek, esetleg szakemberek.
Ha így lenne, akkor nem találkoznánk időről időre olyan felhívásokkal, hogy küldjünk emelt díjas SMS-t a megadott számra, mert csak az igen költséges külföldi gyógykezelés segíthet megmenteni a kisgyerek életét, és nem találkoznánk olyan jótékonysági rendezvényekkel, ahol az önkéntes adományt egy-egy gyerek külföldön történő gyógyíttatására költik. Talán egyszer a politikusaink is megértik, a gyermek egészségének megőrzése vagy az életének megmentése nem függhet a pénztől, és ebben az esetben nincs olyan, hogy elég. Amire egyesek azt mondják, hogy elég, a gyermekéletek megmentésének esetében az is kevés, és az elégnél is sokkal több kellene.
Azonban van példa arra is, hogy akadnak még olyanok, akik másként gondolják. A magyar vízilabda-válogatottal olimpiai bajnoki címet szerző Steinmetz Ádám, aki a Jobbik Somogy megyek országgyűlési képviselőjelöltje, közölte, „megválasztása esetén egy évi országgyűlési képviselői fizetését a Marcali Kórház javára ajánlja fel.” És persze lehet azonnal visszavágni, hogy ez csak egy választási pontszerzés. Igen, minden bizonnyal az is, de ha már így van, akkor nyugodtan mondhatná ugyanezt minden politikus. De nem fogja, mert a legtöbben – Steinmetz Ádámmal ellentétben – nem tudják, mi az elég…
Az írás a Családi Kör hetilap március 22-ei számában jelent meg.
