Hogyan és milyen feltételek mellett helyezheti át a munkáltató az alkalmazottat másik településre, azt a Munka törvénykönyve szabályozza. Még akkor is, ha teljesül az a feltétel, hogy az új munkahely kevesebb mint ötven kilométerre található a cég székhelyétől, ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a munkáltató eljárása törvényes legyen.
Május 16-án, pénteken tüntetést tartottak a pancsovai közkórház és egészségház előtt, támogatást nyújtva azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akiket – miután támogatták a diákokat – áthelyeztek vagy elbocsátottak (akik határozott idejű szerződéssel dolgoztak, azok nem kaptak új szerződést).
Ez az eset nem egyedi: a munkáltatók gyakran különféle indokokkal helyezik át alkalmazottaikat távoli munkahelyekre. Ám még ha az áthelyezés törvényesnek is tűnik, gyakran mégsem az.
Két kulcsfontosságú törvényi rendelkezés
A Munka törvénykönyve 173. cikkelye kimondja, hogy az alkalmazott akkor helyezhető át másik munkahelyre, ha:
az új munkahely kevesebb mint 50 kilométerre található a jelenlegi helytől,
rendszeres közlekedés biztosított, amely lehetővé teszi a pontos érkezést és távozást,
valamint a munkáltató megtéríti az utazási költségeket, legalább a tömegközlekedési díj mértékéig.
Mario Reljanović, az Összehasonlító Jogi Intézet munkatársa az N1 portálnak elmagyarázta: a 173. cikkelyt csak a 171. cikkellyel együtt lehet értelmezni, amely előírja, hogy a munkavállaló beleegyezése szükséges, ha másik városba történik az áthelyezés. Ez munkaszerződés-kiegészítést igényel, amit mindkét félnek alá kell írnia.
A törvény csak akkor engedélyezi a munkáltató egyoldalú döntését, ha az alábbi két feltétel egyidejűleg teljesül:
1. A munkáltató tevékenysége jellegénél fogva rendszeresen más településeken is zajlik.
2. Az új munkahely ötven kilométeren belül van, rendszeres közlekedés biztosított, és a költségtérítés is megvalósul.
Reljanović szerint azonban ezek gyakran nem valós feltételek, főként kisebb települések esetén, ahol a tömegközlekedés ritka vagy rossz. Az időben történő munkakezdés ilyenkor nem garantált – mégis úgy tesznek, mintha törvényes lenne.
A munkavállaló nem tölthet túl sok időt utazással
A szakértő szerint nem lenne szabad, hogy egy munkavállaló napi több mint egy órát töltsön utazással oda-vissza, hiszen ez gyakorlatilag a munkaidő kiterjesztését jelenti. Az olyan esetek, ahol valaki 8 órát dolgozik, de még 4 órát utazik, nem felelnek meg a törvény szellemének.
Hol hibáznak a munkáltatók?
Reljanović szerint a legnagyobb probléma az, hogy a munkáltatók gyakran nem tudják igazolni, hogy valóban szükség van az áthelyezésre. Még ha a két törvényi feltétel teljesül is, ha a munkát máshogy is meg lehetne oldani, akkor az áthelyezés nem indokolt.
Például, ha az egyik munkahelyen öten dolgoznak, de csak négy szükséges, míg máshol csak egy dolgozó van ötből, akkor indokolt az áthelyezés. De ha ez nem így van, az áthelyezés inkább büntetésként értelmezhető, főként szakszervezeti tagok vagy „hangosabb” alkalmazottak esetén.
Mit kell tartalmaznia egy törvényes áthelyezési határozatnak?
A bíróságok elvárják, hogy az áthelyezésről szóló döntés ne legyen önkényes, és az alábbiakat kötelező módon tartalmazza:
Miért van szükség munkavállalóra az új helyszínen?
Miért éppen az adott munkavállalót választották ki?
Vannak-e közelebb élő munkavállalók, akiket áthelyezni lehetett volna?
Teljesülnek-e a 173. cikkelyben foglalt törvényi feltételek?
A gyakorlatban azonban a munkáltatók gyakran csak annyit írnak az indoklásba, hogy „a munkafolyamat igényei miatt”. Ez a bíróságon nem állja meg a helyét, de mivel a peres eljárások lassúak, sok munkáltató ezzel szándékosan visszaél, hogy példát statuáljon.
Ha minden törvényesen zajlik – az áthelyezés lehet végleges
Ha az áthelyezés megfelel a törvényi előírásoknak, akkor az időben nem korlátozott, és akár véglegessé is válhat – egészen a következő áthelyezésig vagy a munkaviszony megszűnéséig.
______________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
