Tavasszal folytattunk háttérbeszélgetéseket olyan vajdaságiakkal, akik a határ túloldalán, Magyarországon, vagyis az anyaországban, egészen pontosan Kecskeméten kezdtek új életet. A kecskeméti KecsUP és a Szabad Magyar Szó közös oknyomozó riportsorozatában arra kerestük a választ, hogyan találták fel magukat az itthoniak ott, volt-e, aki hazaköltözött, volt-e, akit bántottak, diszkrimináltak azért, mert Szerbiából érkezett, esetleg voltak-e nehéz munkakörülményeik. Kérdőívünket összesen 101-en töltötték ki, nehéz élettörténeteket hallottunk, de végül kiderült, senki sem bánta meg, hogy elment, új otthonra találtak ott, és már nem gondolkodnak a hazaköltözésben.
A kérdőív eredményei
Kérdőívünk ugyan nem reprezentatív, de a válaszokat annál is inkább érdemes összegezni és elemezni, mert sok esetben ugyanazon érvek mentén gondolkodtak a válaszadók. Elköltözésük oka, vagy, hogy merre billen a mérleg, több esetben is ugyanaz.
A Szabad Magyar Szón közzétett kérdőívünket kitöltők 73 százaléka jelenleg is Magyarországon él. A válaszadók csaknem fele-fele arányabn volt férfi (51,4 százalék) és nő (48, 6 százalék). Ami az életkort illeti, 48,6 százalékuk 18 és 35 év közötti, 26,4 százalékuk 36 és 45 év közötti, míg kicsivel több mint 20 százalékuk 45 év feletti. A kérdőív kitöltőinek 61 százaléka azt jelölte meg, hogy házas, 20 százalékuk pedig élettársi kapcsolatban él. 
Ezért költöztek Magyarországra
A kérdőívre adott válaszok közül az egyik legérdekesebb a Miért döntött úgy, hogy Magyarországon vállal munkát? című kérdés. A válaszadók 39,4 százaléka a nagyobb kereset miatt döntött így, de sokan, 14,7 százalék azért választotta Magyarországot, mert ott jobbak a lehetőségek – utalva itt a családtámogatási rendszerre, a CSOK-ra, az EU és az oktatási rendszer adta lehetőségekre. 13,8 százalék mondta azt, hogy ott többet meg tud takarítani, és csaknem ennyien azért választották Magyarországot, mert többet meg tudnak takarítani. A válaszadók 37,5 százaléka fizetésének több mint egy harmadát félre tud tenni, 43,1 százalék nyilatkozott úgy, hogy kevesebb, mint egy harmadát tudja megtakarítani havonta. 19,4 százalékuk választotta azt a válaszlehetőséget, hogy nem tud félretenni.
Volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon nem kell a munkahelyhez pártkönyvecske, és ez sokat nyomott a latban a döntéshozatalkor.
A válaszadók 33 százaléka egyébként az autóiparban dolgozik, 93,7 százalékuk elégedett a munkakörülményekkel, 87,3 százalékuk pedig semmilyen diszkriminációt nem tapasztalt.
Ezért nem jönnének haza
A kérdőívünkben arra is kíváncsiak voltunk, hogy visszaköltöznének-e Szerbiába, s ha nem, akkor mi ennek az oka, ha pedig igen, milyen feltételek mellett. 
A válaszokból idézünk néhányat:
| “38 èvesen nem hiszek a mesèkben ès nincs kedvem otthon kínlódni” |
| “A gyerekeim itt végeztek/nek az iskolával. Egyikük munkaviszonyban van. Ők már biztosan nem költöznek vissza. Személy szerint már csak a szüleim miatt járok haza Szerbiába. Ha ők nem lesznek nincs okom többet visszatérni.” |
| “Az állami és társadalmi problémák.” |
| “Az ország gazdasági helyzete és oktatási helyzete miatt.” |
| “Bizonytalan politikai és gazdasági helyzet” |
| “Csakis akkor, ha jobb feltételek lesznek” |
| “Családegyesítés végett itt telepedtem le, itt szoktam meg, kamaszkorom óta itt élek. Stabilabb életkörülményeim vannak, Eu-s ország, biztosabb gazdaságpolitika, kiszámíthatóbb politikai légkör, rendezettebb társadalom, anyanyelvi oktatás lehetősége, magyar ügyintézés, nemzethez való szorosabb tartozás lehetősége.” |
| “Férjemmel felsőfokú végzettségünk van. Otthon ez nem volt elegendő arra, hogy a 2 lányunknak biztosítani tudjuk az alapvető feltételeket. Ezenkívül az oktatásban is már csak azok maradtak, akik nem tudtak külföldre menni, így maradt ez…minden valamire való pedagógus elment.” |
| “Itt telepedett le a gyermekem, itt születtek az unokáim, így itt a jövőm.” |
| “Kevés a magyar nyelvű munkalehetőség, nem megfelelő a fiztés, nehezebb életkörülmények” |
| “Kicsinyes, szánalmas, irigy, erkölcstelen stb… emberek, párt alapon történő beválogatasa vezető funkciókba, pozíciókba gyakran a megfelelő iskolázottság,tudás nélkül, mely egy önromboló közösséget eredményez…” |
| “Otthon sajnos egyre kevésbé lehet magyarul bármilyen szolgáltatási elérni. Gondolok itt akár egy orvosi ellátásra. Legalábbis csóka községben egészen biztos. A munkakörülmények siralmasak. Nem védi senki a munkások egészségét, jogait. Mindenhol csak minimálbérre jelentik be az embereket. Sok helyen csak annyit kapnak.” |
Van, aki mégis hazaköltözött
A válaszadók között olyanok is voltak, akik hosszabb vagy rövidebb magyarországi tartózkodást követően visszaköltöztek Szerbiába.
14 százalékuk azért, mert hiányzott neki a család.
28 százalék azért, mert belefáradt a határon való várakozásba.
14,3 százalék azért, mert itt érzik otthon magukat, mások pedig azért, mert hazaszólította őket a szerelem.
Ma már nem éri meg Magyarországon munkát vállalni
Bajtai Kornél közgzdász, a Viapan Group volt szerbiai igazgatója szerint, ha nem jött volna be a Covid, akkor is nagy visszaesés lett volna a magyar munkalehetőségeket illetően, mert telítődött a piac vagy megoldották máshogy, más munkaerővel.
2017-2018-ban a kecskeméti gyárakban 100 felett is volt a Viapan által kiközvetített alkalmazottaik száma, de nagy volt a fluktuáció. Olyan is előfordult, hogy elintézték a vajdaságiaknak a munkát, a papírokat, aztán harmadnap már nem jelentek meg a munkahelyen, elmentek másik cégbe. Sokan viszont ottmaradtak, aki feltalálta magát átvitték a családot is.
“Amikor elkezdtünk munkaerőt kiközvetíteni, akkor nagyjából 200 euró különbségért, pluszért voltak hajlandóak menni az emberek. Itt akkor 4-500 euró volt a bér, ott 7-800. 2020 után viszont két dolog történt: a bérek mentek felfelé Szerbiában, 6-700 eurót egy nyolcosztályos végzettséggel is meg lehet keresni. Magyarországon viszont nem emelkedtek ilyen ütemben. Szinte kiegyenlítődtek a bérek. A magyar cégek nem tudnak jelenleg olyan feltételeket kínálni, ami miatt érdemes menni. Másrészt Szerbiában nem történt bérrobbanás, hanem itt a szerb munkaadók közül sokan indiai, nepáli munkásokra támaszkodtak. Nekik 5-600 euró egy vagyon. Mi nem fejlődtünk fel, hanem még szegényebb országokat találunk, akik hajlandó kevés pénzért dolgozni.”
Róberték története
„A csomagtartóba bele tudtuk pakolni a vagyonunkat, úgy jöttünk el a Vajdaságból, és a nulláról kezdtünk mindent. Hoztuk a tűzhelyet, egy polcot, párom nagymamájának az ebédlő asztalát, és persze ruhákat. Hitelt is felvettem, hogy ki tudjam költöztetni a családot és meglegyen a startra a pénz” – idézte fel Sós Róbert történetüket a KecsUP-nak. A négygyerekes, családjával Orgoványon otthonra talált férfi úgy érzi, hosszú idő és sok harc után végre sínre került az életük Magyarországon, lett biztos munkahelyük, normális fizetésük, házuk és autójuk.
Sós Róbert (Fotó: Hraskó István, KecsUP)
Róbert a Mercedes-gyárban mint összeszerelő dolgozik. Mint mondja, szereti a munkáját, ugyan pörögni kell, mert a gyártás folyamatos, de maguk a feladatok nem túl nehezek. Noha kezdetben azt gondolta, soha nem fogja megtanulni, pár hónap elteltével teljesen belerázódott. Eleinte három műszakban dolgozott, jelenleg kettőben, de ez nem jelent számára gondot a korábbi kamionozás után.
„Nekem ez egy nagyon nyugodt munkahely. Bemegyek, megcsinálom a dolgomat, majd a műszak végeztével hazamegyek, és nincs más gondom. Ezt nagyra értékelem.”
Még visszajárnak, de vissza már nem költöznének a Vajdaságba
A beszélgetés során gyakran szóba kerül a régi otthon, a Vajdaság is. Róbert nagyon szép emlékeket őriz róla, de úgy látja, a fiataloknak sokkal kevesebb lehetősége van itt, mint akár Magyarországon, akár Nyugat-Európában; mindenhol jóval magasabbak a fizetések. A szerbiai eseményeket már nemigen követi, nem is akar velük nagyon foglalkozni, tömören csak annyit mond: szerinte nem jó irányba haladnak a dolgok.
„A régi ismerőseimnek nagy része már nem él a faluban. Aki tehette, mind elment külföldre, főleg Németországba, Ausztriába. Már nem is tudnánk összehozni egy osztálytalálkozót, olyan kevesen maradtak. Fiatalból meg pláne kevés van.”
Bajsát nagyon szerette, oda kötötték szülei, barátai. Mostanában is havonta legalább egyszer ellátogatnak a kis faluba, hiszen édesapja és anyósa mai napig ott él.
„Nemrég ebéd után végigmentem a faluban, nosztalgiáztam: megnéztem a tanyát, ahol felnőttem, a régi iskolámat, az utcákat, ahol gyerekkoromban sokat jártam. Egyik részem szívesen visszamenne, de a másik felem józanul azt kérdezi: minek? Már itt, Magyarországon van az otthonunk.”
Sós Róbertékkel a KecsUP készített riportot, amit ITT olvashat.
Maradni vagy elindulni?
Horvát Éva (Fotó: KecsUP, Hraskó István)
Horvát Éva története nemcsak egyéni sors, hanem sok ezer délvidéki magyaré is, akik évek vagy évtizedek óta választás előtt állnak: maradni, vagy elindulni, hogy új otthont keressenek a jobb élet reményében. Vajon mit hagy maga mögött, aki új országot keres magának? És mit veszít egy közösség, ha tagjai sorra elvándorolnak?
Éva úgy látja, hogy minden ellentmondás ellenére sokan jó lehetőségként élték meg az országváltást. Különösen a szakmunkások körében volt erős a kivándorlási hajlandóság: sokan érkeztek Magyarországra, majd onnan továbbálltak – főként Németországba vagy Angliába.
Bár Éva – mint láttuk – tett próbát a visszatérésre, végül mégis Magyarországot választotta új otthonául. Mint a beszélgetés végén fogalmazott: „teljesen itthon érzem magam Kecskeméten”. Annyi változás történt, hogy 2024 tavaszán Nagykőrösre költözött. Döntését alapos mérlegelés előzte meg: míg Kecskeméten egy lakásban lakott, Nagykőrösön már egy kertes házban élhet – vállalva cserébe a napi beutazást Kecskemétre. Szerepet játszott a költözésben az is, hogy egyik zentai barátnője éppen ebben a városban él, így többet lehetnek együtt. Így vezetett tehát Éva útja Zentáról Kecskemétre, majd Nagykőrösre, ahol jelenleg két gyermekével él egy tágas kertesházban. Éva teljes történetét ITT olvashatja.
Mi lesz a jövő?
A hivatalos adatok szerint Vajdaságban több mint 200.000 szerb állampolgárnak magyar állampolgársága is van. A 2018-as adatok szerint Szerbiából mintegy 250-en mentek el hivatalos ügynökségen keresztül Magyarországra dolgozni, de pontos adat az állandó munkaviszont létesítőkről, arról, hogy hányan telepedtek ott le, összesítve nincs.
Az, amire most mindenkire árgus szemekkel figyel, az a BYD Szegeden. Ők állítólag számítanak a szerbiai munkaerőre, már vannak vajdasági mérnökök, akik már betanultak Kínában. 8000 ember fog nekik kelleni, de itt nagyon nagy kérdés, hogy mi az elképzelés, és mennyire tudnak versenyképes béreket adni, hogy az ittenieknek érdemes legyen elmenni oda, vagy akár ingázni innen”, magyarázza Bajtai.
A magyar kormány nemrégiben ambiciózus gazdasági növekedési és béremelési tervet jelentett be, amelynek célja, hogy 2028-ra az átlagfizetés elérje a 2.500 eurót, a minimálbér pedig az 1.000 eurót. Közvetlenül a külföldi munkavállalókról szóló törvény szigorítása előtt Nagy Márton gazdasági miniszter kijelentette, hogy a gazdasági növekedési terv megvalósításához vendégmunkásokra van szükség, „mivel Magyarországnak általánosságban munkaerőhiánya van”. Annak ellenére, hogy a magyar kormány ellenzi az illegális migrációt, drasztikusan megnőtt a külföldön dolgozó magyarok száma. Ennek következményeként Orbán Viktor kabinetje néhány éve megkönnyítette a távol-keleti munkavállalók magyarországi munkavállalását, hogy hozzájáruljanak a GDP növekedéséhez. A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint számuk 2023 júniusában átlépte a pszichológiai határnak számító 100.000 főt. A magyar munkaerőpiacnak szüksége van külföldi munkásokra, akik legfeljebb három évig maradhatnak az országban – tette hozzá.
Azt, hogy pontosan hány szerbiai él külföldön, még a Szerbiai Köztársasági Statisztikai Intézet sem tudja. A 2022-es népszámlálás során az Intézet adatokat gyűjtött azokról a háztartásokról, ahol a család valamely tagja külföldön tartózkodik vagy dolgozik – eszerint mintegy 300.000 emberről van szó, de valószínű, hogy a valós szám ennél jóval magasabb.
Ez a cikk a Kecsup és a Szabad Magyar Szó újságíróinak határokon átnyúló együttműködésében készült.
_______________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
