Felröppent a hír, hogy esetleg a magyar fővárosban találkozhat Vlagyimir és Volodimir (az orosz meg az ukrán elnök), akikhez netán az amerikai Don is csatlakozna. Természetesen érthető, hogy az utóbbi meg szeretné jutalmazni leghűségesebb csatlósát, a magyar Viktort ezzel a kitüntető helyszínválasztással. Az is érthető lenne persze, ha Volodimir nem lenne hajlandó ahhoz a házigazdához sietni, aki az agresszor leghűségesebb támogatója az Európai Unióban és harmadik éve szapulja a megtámadott áldozatot.
De komolyra fordítva a szót: 1994. december 5-én éppen Budapesten találkoztak a nyugati hatalmak az Orosz Föderáció, illetve Ukrajna, Kazahsztán és Belarusz képviselőivel, hogy az utóbbi három országnak biztosítékot nyújtsanak azért cserébe, hogy azok lemondtak a szovjet korszakból rájuk maradt atomfegyverekről. Ukrajna (abban a pillanatban a világ harmadik legtöbb atomfegyverrel rendelkező országa!), Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság erről közös szerződést kötött, amihez aztán Franciaország és Kína is csatlakozott. Mindez azonban írott malaszt maradt: Vlagyimir Putyin egyszerűen semmibe vette elődje és országa aláírását és először 2014-ben álcázott módon, majd 2022-ben nyíltan lerohanta Ukrajnát.
Ezért álságos és baljós az az amerikai igyekezet, hogy éppen Budapest legyen egy új garanciacsúcs helyszíne. Annak a valószínűsége ugyanis, hogy azt Putyin majd tiszteletben is tartja, egyenesen a nullához konvergál – történelmi előzmények alapján.
Másik témánkat a Gázaváros teljes elfoglalására irányuló izraeli előkészületek képezik. A palesztinok tömegesen kezdtek menekülni a Gázai övezet fővárosából. – Átlapoztuk a világsajtót Madridtól Moszkváig és New Yorktól Pekingig.
Találkozó a Fehér Házban
Az oslói Dagbladet című liberális napilap az amerikai elnökről a következőket jegyzi meg:
„Trump ismét az Egyesült Államokról beszélt, mint az európai biztonság természetes garanciájáról, és a hangneme régóta nem látott mértékben laza és alkalmazkodó volt. A nyugati család kibékültnek és egységesnek tűnt – legalábbis külsőleg. Valami történt a botrányos alaszkai találkozó óta Putyinnal, amikor szinte úgy hangzott, mintha Trump olvasná a Kreml álláspontját, és már elfogadta volna az ukrán területek annektálására vonatkozó követelést. Ursula von der Leyen volt az, aki a porcelánboltba tévedt elefántra terelte a témát: Putyint háborús bűnökkel vádolta, Oroszország pedig több tízezer ukrán gyermeket rabolt el – mondta. Az Európai Bizottság elnöke az asztal fölé hajolva azt mondta Trumpnak, hogy anyaként és nagymamaként beszél, és olyan békemegállapodást követel, amely biztosítja ezeknek a gyermekeknek a visszatérését. Úgy tűnik, ez hatással volt Trumpra.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap szerint sok jót lehet mondani a Fehér Házban tartott európai-amerikai csúcstalálkozóról:
„Először is, Európa és a NATO egyként jelent meg, vállvetve állt ki Zelenszkij mellett. Amikor Európa összetart, gazdasági ereje az Egyesült Államokéval vetekszik, és Donald Trump ezt a nyelvet érti a legjobban. Másodszor, valódi áttörést jelent, hogy az Egyesült Államok nyitott a biztonsági garanciákra, így Putyin nem csupán a következő invázió előkészítésére használhatja fel a békét. Az a tény, hogy konkrét fegyverösszegeket említenek, komoly tárgyalások bizonyítéka. Harmadszor, most már állítólag néhány héten belül találkozik Putyin és Zelenszkij.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap szerint:
„[Ezen a találkozón] Az ukrán területekkel, a Krímmel és a kulcsfontosságú Donbásszal kapcsolatos kényes kérdéseket kihagyták. Egyelőre ez valószínűleg jó dolog volt, mivel Trump figyelmét a tűzszünetre és annak megőrzésére irányította. De a területi kérdés nem került le a napirendről csak azért, mert nem tárgyalják. Oroszország ragaszkodni fog az annektált területekhez.”
„Egyelőre úgy tűnik, Európa taktikája kifizetődőnek bizonyult” – írja a londoni The Guardian című független napilap, majd így folytatja:
„Trump tartózkodott Zelenszkij megtámadásától, vagy attól a követeléstől, hogy Ukrajna azonnal adja át a területet. Putyin viszont most kénytelen óvatosan reagálni, mivel Trump egy találkozót szorgalmaz Zelenszkijjel.”
A pekingi Xinjingbao című állami napilap így vélekedik:
„Ezen a sietve összehívott csúcstalálkozón minden fél a pozitív légkör fenntartására törekedett, Trump pedig szokatlanul önkritikusnak tűnt, kijelentve, hogy eredeti értékelésével ellentétben az ukrajnai konfliktus megoldása sokkal nehezebbnek bizonyul. Az amerikai elnök elvileg még a Zelenszkij által követelt biztonsági garanciákkal is egyetértett. Annak ellenére, hogy a látogatók minden erőfeszítést megtettek a Trumpnak való hízelgésre és provokációinak elkerülésére, az Atlanti-óceán két partján fennálló eltérő álláspontok a Putyinnal való bánásmód ügyében nem változtak. Trump azonban úgy tűnik, lassan felismeri, hogy a konfliktusban részt vevő mindkét fél teljesen bizalmatlan egymással, ezért a patthelyzet jelenleg sem a csatatéren, sem a tárgyalóasztalnál nem oldódik meg.”
Zelenszkijnek meg kellett tanulnia Trump nyelvét, írja a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap Trump Zelenszkij találkozójáról:
„A nyugati vezetők konzultáltak Zelenszkijjel az amerikai elnökkel való találkozó előtt. Ahogy ez a sajtónak kiszivárgott, megtanították neki, »hogyan beszéljen helyesen az amerikai elnökkel«, hogy közös nyelvet találjon és megakadályozza a február 28.-aihoz hasonló összecsapást. A Trumppal való találkozó előtt Zelenszkij találkozott Trump ukrajnai különmegbízottjával, Keith Kellogg-gal is. Ő vitathatatlanul a jelenlegi amerikai kormányzat legukránbarátabb tisztségviselője. Azt mondta, nagyon elégedett a beszélgetéssel. »Oroszországot csak erővel lehet békére kényszeríteni, és Trump elnöknek megvan ehhez a hatalma. Mindent jól kell tennünk annak érdekében, hogy valódi béke jöjjön létre« – mondta.”
Ez Trump üzenete volt Kijevnek és Moszkvának, írja a római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap:
„Anchorage után Washingtonban. Donald Trump nehéz közvetítése az ukrajnai háború lezárása érdekében második szakaszába lépett. Sikerült több témát is az asztalra tenni, de anélkül, hogy elhárította volna azt az akadályt, amely mindent kisiklathat: a megszállt területek körüli nézeteltérést, amelyeknek orosz kézen kellene maradniuk. Marco Rubio külügyminiszter így foglalja össze a helyzetet: »Megállapodás lehetséges, de még nem született meg.« […] A Zelenszkijjel való kézfogás, az öltözékével kapcsolatos kompromisszum, az Ovális Irodában tanúsított szívélyesség és az ukrán first lady Melaniának írt levele keretezi Trump közvetítését, ahogyan a vörös zászló tette Alaszkában, ahol a Putyin repülőgépe előtti szőnyeg és az orosz elnök hátba veregetése volt a kép. A nyolc európai állam- és kormányfő, akik a Fehér Házban vendégként ültek az asztal körül és beszélgettek Trumppal, pedig az a kép volt, amellyel az amerikai elnök kettős üzenetet kíván közvetíteni: a szövetségesek megújult szolidaritását garanciaként Kijev számára, de figyelmeztetésként Moszkvának is.”
Trump felébresztette a szunnyadó diplomáciát, írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a Fehér Házban tartott ukrajnai csúcstalálkozóról:
„Minden homályosság és kétértelműség ellenére elmondható, hogy Ukrajna esetében Trump felébresztette a régóta teljesen szunnyadó diplomáciát. Az európaiakkal folytatott tárgyalások után Trump telefonon beszélt Putyinnal. Úgy tűnik, Putyin készen áll a tárgyalásra Zelenszkijjel – ezt követően Trump szerint egy háromoldalú csúcstalálkozó következik vele. A találkozó végén Merz a túlteljesített elvárásokról beszélt. Nem tűnt erőltetettnek, bár még csak igazolni sem tudta Trump sikerét, aki inkább olyan figyelmeztetéseket fogalmazott meg, mint például ez: tűzszünetre szükség van, de nem szabad területi engedményeket erőltetni Ukrajnára. Ezzel ismét világossá tette, hogy jelentős különbségek vannak az európaiak és Trump között.
Hogy végül minden összeomlik-e, vagy a háború folytatódik, és nem marad több egy trumpi békeszínházi jelenetnél Isztambultól Anchorage-ig és Washingtonig, az még a jövő zenéje. Egyelőre az érintettek megdöbbentek, hogy valami diplomáciai folyamat egyáltalán elkezdődött, ráadásul a legnagyobb káosz körülményei között. Mindenki megdöbbent, kivéve persze Trumpot, aki mindig is tudta, hogy ez fog történni.”
Nem mindenki akar egy asztalhoz ülni a másikkal
„Miért nem hajlandók a világ vezetői egy asztalhoz ülni?” – teszi fel a kérdést az isztambuli Karar című konzervatív-nacionalista napilap és így folytatja:
„Mint például az ukrajnai csúcstalálkozó esetében. Az egész világ figyelte és most kommentálja is [a Putyin–Zelenszkij találkozó lehetőségét]. Az állam- és kormányfők washingtoni találkozója megmutatja, mennyire fontos a diplomácia. Ezt az utat Gáza esetében még csak szóba jöhető lehetőségként sem említették. Az az állítás, hogy az iszlám országoknak nincs ehhez hatalmuk, nonszensz. Minden bizonnyal fennáll annak a lehetősége, hogy egyes országok egyesítsék erőiket, és közös munkacsoportot alakítsanak, hogy befolyást gyakoroljanak az Egyesült Államokra. Ezt pedig még senki sem próbálta meg.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilapban ezt olvashatjuk erről a témáról:
„Moszkva eddig nem adott okot arra, hogy feltételezzük egy [Putyin–Zelenszkij] találkozó létrejöttét. Csak arra utaló jelek voltak, hogy Nagy-Britannia és az EU új szankciókat vezetne be Oroszország ellen, ha nem kerülne sor tárgyalásokra. Ez pedig csökkenti egy ilyen találkozó valószínűségét. A Kreml nem szereti a nyomás alatt folytatott tárgyalásokat.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap vendégkommentátora így fogalmaz:
„Az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalások kudarca ártana Trump nagyszerű tárgyalófélként feltüntetett szerepének. A republikánusokat ez védekező álláspontra helyezné – a félidős választásokon elszenvedett vereségekkel együtt. A világ megkérdőjelezné Amerika vezetői képességeit; ellenségeink pedig felbátorodnának. Trump azzal zárhatja le ezt a háborút, ha azt teszi, amitől Putyin a legjobban fél: elutasítja az orosz diktátor hízelgését és követeléseit, és ragaszkodik ahhoz, hogy méltányos megállapodást kössenek. De nemcsak a republikánusok reménykednek abban, hogy a főtárgyaló sikerrel jár. Nyugaton mindenki lélegzetvisszafojtva várja [a Putyin–Zelenszkij tárgyalásokat].”
„Putyin nem elégedett” – hangsúlyozza a milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, legolvasottabb olasz liberális napilap és így folytatja:
„[Putyin] nem vonul ki egyszerűen a háborúból. Mindenekelőtt ellenezni fog bármilyen biztonsági garanciát Ukrajna számára. Putyin mindent megtesz majd a »béketárgyalások« elhúzása érdekében, miután a lehető legalattomosabb engedményt csikarta ki Trumpból: hogy időközben nincs szükség tűzszünetre.”
Miért kerül szóba Budapest, mint a „békecsúcstalálkozó” helyszíne? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Bár annak ellenére, hogy eddig az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin találkozójának dátuma sem világos, és ennek a találkozónak a pontos formátuma sem ismert még, már most is széleskörű találgatások folynak a lehetséges helyszínekről. Jelenleg úgy tűnik, hogy Trump kezdetben kétoldalú találkozót szeretne Zelenszkij és Putyin között. Egy rádióinterjúban azt mondta, hogy eddig »nagyon sikeres« találkozói voltak mindkettőjükkel. »És most azt gondoltam, jobb lenne, ha nélkülem találkoznának.« Kíváncsi volt, hogyan alakul ez a beszélgetés. De hogy Putyin egyáltalán hajlandó-e találkozni Zelenszkijjel a közeljövőben, az még bizonytalan. Moszkva jelzései erről eddig meglehetősen kitérőek voltak.
Emmanuel Macron francia elnök már kedden Genfet javasolta a találkozó helyszíneként, ami nemcsak Svájc hagyományos semlegessége miatt volt természetes választás. Genf számos nemzetközi szervezet székhelye is, és 2021 nyarán otthont adott Putyin és Joe Biden akkori amerikai elnök közötti legutóbbi csúcstalálkozónak, mielőtt Oroszország nagy támadást intézett volna Ukrajna ellen.
Ausztria, amely a hidegháború alatt szintén az el nem köteleződés mellett állt, és – az EU-segélyek keretében Ukrajnának nyújtott hatalmas anyagi és erkölcsi támogatása ellenére – továbbra is fenntartja katonai semlegességét, látszólag szintén többet remél. Christian Stocker osztrák pénzügyminiszter kedden bejelentette, hogy Bécsnek »hosszú hagyománya van a párbeszédek helyszíneként« és az ottani székhelyű nemzetközi szervezetekkel »kiváló feltételeket« kínál. Az ukránok és az oroszok minden héten egy asztalnál ülnek az ottani székhelyű EBESZ-ben [Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet].
Egy »nagyon, nagyon okos ember«
Ausztriának és Svájcnak azonban jelentős hátránya van. Mindkét állam ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát, és ezért végre kellene hajtania a Putyin elleni elfogatóparancsot. Ignazio Cassis svájci külügyminiszter már korábban megígérte Putyinnak, hogy mentelmi jogot biztosít neki, ha az országba érkezik egy »békekonferenciára«. Bécs pedig azt is kijelentette, hogy nemzetközi szervezetek fogadó országaként megoldásokat lehet találni.
Úgy tűnik, a Fehér Ház egy másik helyszínt is fontolgatott: a magyar fővárost, Budapestet. A Bloomberg hírügynökség jelentése szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök telefonbeszélgetésben javasolta az esemény megrendezését Trumpnak. A Politico hírportál arról számolt be, hogy az elnök biztonságáért felelős amerikai titkosszolgálat már megkezdte az előkészületeket. Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni a híreket.
Orbán, aki az amerikai jobboldalnak az európai konzervatív forradalom élharcosaként állítja be magát, talán Trump legközelebbi bizalmasának számít Európában. A 2020-as választási vereség után is hűséges maradt Trumphoz, és visszatérő vendég volt Trump Mar-a-Lago golfüdülőjében, annak ellenére, hogy Washingtonban egyesek kritikusan viszonyulnak Orbán jó kapcsolataihoz nemcsak a Kremllel, hanem Pekinggel is.
Magyarország nagy elégedettséggel vette tudomásul a múlt héten, hogy Trump az alaszkai találkozója előtti sajtótájékoztatón Putyinnal újságíróknak azt nyilatkozta, hogy egy »nagyon, nagyon okos emberrel« beszélt Ukrajnáról, egy olyan emberrel, »akit egyesek szeretnek, mások nem: Orbán Viktorral«.
Budapest kedvezhet Kijevnek(?)
Mivel Magyarország néhány hónappal ezelőtt kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból, hogy Orbán fogadhassa Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, akit szintén elfogatóparancs alapján köröznek Hágában, Putyin budapesti letartóztatásától sem kellene tartani. Oroszország számára pedig Magyarország presztízsének erősítése minden bizonnyal vonzó lenne, mivel Orbán következetesen Ukrajna legfőbb akadályaként pozícionálja magát az EU-n és a NATO-n belül, és ritkán szalaszt el egy alkalmat is arra, hogy Brüsszel és Kijev ellen tiltakozzon.
Már csak ezen okok miatt is Budapest egy újabb keserű pirula lenne az ukránok számára. Ráadásul a város adta a nevét annak a memorandumnak, amelyben Ukrajna a Szovjetunió 1994-es összeomlása után kötelezettséget vállalt nukleáris fegyvereinek leadására, cserébe azonban csak biztonsági garanciákat kapott Oroszországtól, az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától, amelyek már a Krím 2014-es annektálásával üres ígéreteknek bizonyultak.
Bizonyos körülmények között azonban Budapest mellékes előnyt jelenthet Kijev számára: A Bloomberg jelentése szerint az európaiak arra kérték Trumpot, hogy hívja fel Orbánt a hétfői találkozójukon, és győzze meg a magyart: hagyjon fel Ukrajna EU-csatlakozásának ellenzésével. A szövetséghez való csatlakozást az európai fővárosokban a biztonsági garanciák egy másik, bár enyhébb formájának tekintik. Az azonban továbbra sem világos, hogy Trumpnak sikerült-e ebben az irányban befolyásolnia magyar barátját.”
Előkészületek Gázaváros elfoglalására
Izrael hadserege megkezdte Gázaváros teljes elfoglalásának előkészületeit. Felszólítás ez egyben a palesztinoknak a harci övezetek elhagyására és a dél felé való indulásra. A jeruzsálemi Al Quds című közép-jobboldali palesztin napilap figyelmeztet:
„A megszállás tovább súlyosbítja a humanitárius katasztrófát. De olyan nemzetközi légkört is teremt, amelyben Izrael cselekedeteit még kritikusabban fogják megítélni, mint korábban. A palesztinok számára az egyetlen lehetséges válasz az, hogy megnyerjék a világot az ügyüknek, és mozgósítsák a nemzetközi intézményeket Izrael felelősségre vonására. Ez a lépés mindenekelőtt annak megakadályozása érdekében szükséges, hogy Gáza egyfajta vákuumrégióvá váljon, amelynek lakossága teljesen elszakadt a gyökereitől. Az elkövetkező hetek ezért azt is megmutatják majd, hogy az emberiség mennyit számít még mindig a politikában.”
Más országok mellett Svédországban is felszólítottak már a gázai sérültek befogadására. A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap így ír:
„A kormány negatív hozzáállása furcsa. Az az érv, hogy az egészségügyi rendszerünk túlterhelt, csupán ürügynek tűnik. Több kórház is kifejezte készségét további betegek befogadására. Évek óta kezelünk súlyos háborús sérüléseket szenvedő ukrán betegeket. Ez magától értetődő, és jól működik. Tehát nincs ok arra, hogy ne tegyük ugyanezt a gázai súlyos betegekkel. Egy heves vita során aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ezek az emberek később menedékjogot kérhetnek Svédországban és magukkal hozhatják az antiszemitizmust. De megmenthetnénk a gyerekeket a haláltól, hisz a világ egyik legjobb egészségügyi rendszerével rendelkezünk.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap aggodalmát fejezi ki:
„Az izraeli kormány újabb halálos csapást mért a kétállami megoldásra. Izraelnek joga van ugyan megvédeni a biztonságát, de az törékeny marad, ha a palesztinoktól megtagadják a szuverenitás minden kilátását. A Gázaváros elfoglalására irányuló offenzíva hatalmas árat követelne a palesztin életekben, és egyúttal veszélyeztetné az izraeli túszok életét is.”
Több ország, köztük Franciaország, Kanada és Ausztrália is tervezi, hogy szeptemberben elismeri a palesztin államot. A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap pedig ezt írja erről:
„Egy egyoldalúan kinyilvánított, vákuumban létező államiság nem oldhatja meg az alapvető problémákat: a Hamász uralmát Gázában, a széttöredezett palesztin államiságot és Izrael jogos biztonsági szükségleteit. De van egy kellemetlen felismerés Izrael helyzetével és diplomáciájával kapcsolatban: közel két évi háború után szinte lehetetlen széles körű nemzetközi támogatást fenntartani világos politikai perspektíva nélkül.”
»Diplomáciailag a Gázai övezetben bekövetkezett bármilyen eszkaláció további nemzetközi elszigetelődéshez vezet« – állítja biztosnak a londoni pánarab Al Sharq Al-Awdat című nemzetközi napilap is:
„Az a tény, hogy a nyugati államok csökkentik Izrael támogatását, azt jelzi, hogy Tel Aviv egyre törékenyebb stratégiai helyzetben van. Az országot fenyegeti annak a veszélye, hogy a nemzetközi rendszer peremére szorul. Az arab világban is változások zajlanak. Azok az országok, amelyek normalizálták kapcsolataikat Izraellel, komoly előrelépést tesznek egy palesztin állam létrehozása felé, amit a további együttműködés feltételeként szabnak meg. Izrael dilemmával néz szembe: hogyan tud egy állam ellenőrzést gyakorolni ellenségei által ellenőrzött terület felett anélkül, hogy aláásná saját legitimitását?”
Izrael bejelentette, magas megkezdte a Gázaváros elleni hadművelet első szakaszát, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Rengeteg palesztin menekül el Gázavárosból, miután az izraeli hadsereg bejelentette, hogy megkezdte a tervezett hadművelet első lépéseit – írja a BBC.
Az izraeli katonai egységek a napokig tartó intenzív támadások után megvetették a lábukat a több mint egymillió palesztinnak otthont adó város szélén. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár ismét azonnali tűzszünetet sürgetett, hogy megelőzzék a Gázaváros elleni katonai művelet által elkerülhetetlenül okozott haláleseteket és pusztítást.
[…] Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök úgy fogalmazott, »rövidíti az időkeretet« a Gázában lévő, általa »utolsó terrorista fellegváraknak« nevezett területek elfoglalására. Az Izrael ellen 2023. október 7-én terrortámadást indító palesztin Hamász eközben azzal vádolta az izraeli vezetőt, hogy folytatja a »brutális háborút ártatlan civilek ellen Gázavárosban«, és bírálta a regionális közvetítők új tűzszüneti javaslatának figyelmen kívül hagyását.
A BBC szerint várhatóan több százezer palesztint evakuálnak majd és szólítanak fel, hogy menjenek dél-gázai menedékhelyekre. A Vöröskereszt arra figyelmeztetett, hogy a művelet súlyosbíthatja a már így is katasztrofális helyzetet Gázában.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
