A Gázai övezetben katasztrofális méreteket öltött az éhínség: 300-hoz közelít azoknak a száma, akik a Netanjahu-féle kíméletlen politikája miatt vesztették életüket. Közben tovább folynak a harcok, de az elviselhetetlen állapotok ellenére nem sokan menekülnek, mert már alig van hová. Franciaországban újabb kormányválság tört ki, Moldovában pedig választások jönnek, aminek hírére egyértelmű uniós üzenettel Kisinyovba utazott Merz, Macron és Tusk. De először vessünk egy pillantást az Egyesült Államokra, mivel tele van vele a világsajtó. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) házkutatást tartott a szuperkonzervatív John Bolton otthonában és irodájában, aki az utóbbi időben Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadójából az egyik legkeményebb kritikusává lépett elő. A bosszúállásra beprogramozott trumpi igazságügy-minisztérium az elnök mindenkori dühe alapján csap le annak korábbi ellenfeleire. Trump harcot indít a levélszavazás ellen is (Orbán Viktor: figyelem!) és elmérgesedett a harca a központi jegybank (Federal Reserve System, népszerű nevén a Fed; magyarul Szövetségi Tartalékalap Rendszere, amely 12 regionális bankból áll) kormányzói ellen is: egyiküket menesztette, de nem világos, hogy ez a lépés jogszerű-e, mert ezáltal a Fed függetlensége forog kockán. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Ramallahig és New Yorktól Moszkváig.
Aggasztó események Amerikában
Az FBI házkutatást tartott John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó otthonában és irodájában, aki Trump egyik legkeményebb kritikusává vált. Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt írja:
„A John Bolton elleni vizsgálati eljárás újabb példája annak, hogyan lép fel Trump amerikai elnök a második ciklusa alatt a feltételezett ellenségeivel szemben. Bolton korábban az elnök tanácsadója volt, amíg a két férfi össze nem veszett. Nehéz a Bolton elleni razziát másnak tekinteni, mint megtorló csapásnak. De még ha a Bolton elleni nyomozás nem is vezet vádemeléshez vagy akár büntetéshez, az ilyen razziák célja, hogy kétségeket ébresszenek ezeknek az embereknek a hitelessége és feddhetetlensége iránt. Sok mindent el lehet mondani Trumpról mint elnökről, de a bosszúvágya azok ellen, akik kritizálni merték őt, talán a legrosszabb tulajdonsága. Itt mindenképpen egy demokratikus országhoz méltó határon billeg.”
Politikai bosszú, ami Bolton ellen folyik, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Donald Trump számára fontos volt világossá tenni, hogy semmi köze nem volt nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton házkutatásához. »Nem, erről semmit sem tudok. Ma reggel láttam a tévében« – mondta az amerikai elnök pénteken, miközben még folyamatban volt az FBI razziája Bolton házában, Washington egyik külvárosában, Bethesdában. Trump hozzátette, hogy nem rajong Boltonért. »Egyfajta semmirekellő.« Ő, Trump csak általánosságban kérte Pam Bondi igazságügy-minisztert, »hogy tegye meg, amit meg kell tenni«. De azt állította, hogy semmit sem tudott a konkrét lépésekről, amit a törvény is előír. Kash Patel, az FBI igazgatója azt írta az X-en a végrehajtott razzia során, hogy senki sem áll a törvény felett.
Eközben a Washington Post a hétvégén arról számolt be, hogy az elnökhöz közel álló személyek szerint Trumpot az utóbbi időben különösen az háborította fel, hogy Bolton becsmérelte az ukrajnai háború lezárására irányuló kísérleteit Vlagyimir Putyin orosz vezetővel kötött megállapodás miatt. Bolton évek óta kritikusa az elnöknek. Ezenkívül Trump és néhány fehér házi munkatársa nyíltan megvitatta a belföldi politikai ellenfelek célba vételét a bűnüldöző szerveken keresztül. Ez kérdéseket vet fel a razzia időzítésével kapcsolatban.
A rendőrség szerint a pénteki házkutatás oka az a gyanú volt, hogy Bolton illegálisan birtokolhatott titkosított dokumentumokat, vagy megoszthatott titkos információkat. Trump azonnal célba vette Boltont, miután idén januárban visszatért a Fehér Házba: először is visszavonta biztonsági engedélyét, hogy megakadályozza a titkos információkhoz való hozzáférést. Másodszor, megvonta tőle az iráni fenyegetések miatt kapott személyi védelmet.
[…] Bolton, aki Trump első ciklusa alatt, 2018 tavaszától 2019 őszéig az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként szolgált [Trump első kormányzása alatt a leghosszabb ideig a másik háromhoz képest – szerk. megj.], mielőtt viták közepette távozott a kormányzatból, pedig rendkívül kemény nézeteket képviselt – különösen Oroszország és Irán felé. Röviddel azután, hogy Bolton 2018-ban csatlakozott a Fehér Házhoz, Trump kilépett a Teheránnal kötött nukleáris megállapodásból. 2022-ben – Joe Biden elnöksége alatt – az Igazságügy-minisztérium vádat emelt az Iráni Forradalmi Gárda egyik tagja ellen, mert állítólag merényletet tervezett Bolton ellen. A Trumppal való 2019-es szakítása óta Bolton az amerikai médiában az elnök külpolitikájának heves kritikusaként jelent meg.
Mielőtt Trump Anchorage-ban találkozott volna Putyinnal, az Atlantic című magazin idézte Boltont, aki szerint Putyin már győzött is [Trump ellen], akit egy lator állam vezetőjeként amerikai földön fogad az elnök. Trump ezt követően a Truth Social platformján panaszkodott a »tisztességtelen média« miatt, amely folyamatosan »veszteseket és ostoba embereket, mint John Bolton« idézget. Az alaszkai találkozó után Trump azt írta, hogy Bolton egyike volt azoknak a »hülye embereknek«, akiknek a kritikája megnehezítette számára, hogy megállapodást kössön Putyinnal. A rajtaütés napján Bolton az X platformon azt írta, hogy Oroszország nem változtatta meg célját, hogy Ukrajnát egy új orosz birodalomba olvassza be. »A találkozók addig is folytatódnak, mert Trump a Nobel-békedíjat akarja – de nem látok semmilyen előrelépést ezeken a tárgyalásokon«.
Bolton egyelőre nem kommentálta magát a házkutatást. Az amerikai média azonban hozzá közel álló embereket idézett, akik szerint ez Trump megtorlása volt. Bernie Sanders demokratikus-szocialista szenátor azt mondta, hogy politikailag semmi közös nincs közte és Bolton között. »De amennyire én tudom, Amerikában kritizálhatod az Egyesült Államok elnökét anélkül, hogy az FBI megjelenne az ajtód előtt.« Ez csupán egy újabb lépés Trump autoritarizmus felé vezető útján.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap Trump politikájának egy másik aspektusára hívja fel a figyelmet:
„Donald Trump háborút hirdet a levélszavazás ellen és a Truth Social hálón bejelentett egy végrehajtási rendeletet. Az Egyesült Államokban évtizedek óta a nagy pártok közötti kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a választásokat és ez ismételt vizsgálatokhoz vezetett. Bár nagyon kevés bizonyítékot találtak az összeesküvés-elméletekről, azok mégis virágzanak. A mostani időzítés különösen szembetűnő. Trump számára minden arról szól, hogy kétségeket hintsen el a 2026-os félidős választások előtt, hogy ezáltal megtámadhassa az eredményeket. Ezeknek a kételyeknek az a feladatuk, hogy aláássák a tényleges választási folyamatba vetett bizalmat és előkészítsék a talajt azoknak az összeesküvés-elméleteknek, amelyeket Trump minden másnál jobban használ politikai céljai eléréséhez.”
Az amerikai elnök viselkedésének fényében a varsói Rzezcpospolita című gazdasági és jogi napilap aggodalommal tekint a lengyel államfő közelgő washingtoni látogatása elé:
„Első hivatali ciklusával ellentétben Trump jelenleg hangos tapsviharral veszi körül magát. Meg van győződve arról, hogy a sors különleges küldetéssel bízta meg, miután csodával határos módon megmenekült egy halálos merényletkísérlettől a választási kampány során. Ezért nincs remény arra, hogy visszatér a valóságba. Ez felveti a kérdést, hogyan reagáljunk egy ilyen óriási hatalommal rendelkező emberre. Most Lengyelországon a sor. Az új lengyel elnök, Nawrocki, szeptember 3-án jelenik meg Washingtonban. Nawrocki jelenleg nemcsak, hogy tisztelettel reagál mindenre, amit Trump mond, hanem egyfajta gurunak is tekinti az amerikai elnököt. De egyszer végre még a lengyel elnöknek is fel kell ismernie, hogy nincs minden rendben, és hogy komolyan árthat neki, ha a lengyel választók túlságosan azonosítják őt Donald Trumppal.”
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap aggódik az Egyesült Államok demokráciájának aláásása miatt:
„Trump azon dolgozik, hogy pártja többségét hosszú távon megszilárdítsa a Kongresszusban. Ezért arra kérte Texas államot, hogy azonnal rajzolja át a választókerületeit […], így a republikánusok gyakorlatilag garantáltan több helyet szereznek majd. Trump a levélszavazást is be akarja tiltani, mert az általában a demokratáknak kedvez. Trump népszerűsége most 40 százalék alá esett, de ez nem feltétlenül jelent korrekciót a következő választásokon. Amerika a korlátlan lehetőségek földje, különösen az olyan autoriter vezetők számára, mint Donald Trump.”
A tajpeji Jingji Ribao című gazdasági napilap a Trump és a Fed között fokozódó szembenállást vizsgálja:
„Eddig sem Trumpnak, sem az amerikai jegybank vezetőjének, Powellnek nem sikerült megbuktatnia a másikat, de Trump nem hajlandó beismerni a vereségét, és egyre inkább nagyágyúkat vesz elő. Bár Powell soha nem jelezte, hogy alapvetően ellenzi a kamatcsökkentést, Trumpot azok mértéke és üteme is aggasztja. Ennek a vitának még nem látszik a vége. Trump új stratégiája egyértelműen az, hogy fokozatosan lecseréli a kormányzó testület tagjait hozzá lojális kormányzókra, ezzel aláásva Powell tekintélyét és hatalmát. A folyamat végén az amerikai jegybank függetlenségéből semmi sem marad.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilapnak ez a véleménye:
„Még ha Lisa Cook [leváltott jegybank-kormányzó] a bíróságok segítségével meg is tudja védeni a helyét, a jegybank hitelessége veszélyben van. A bankárok és a közgazdászok hosszú távon nehezen tudnak majd helytállni egy birodalmi elnökkel szemben, aki abszolút hatalmat kíván gyakorolni országában. A politikai befolyás puszta látszata is táplálná az inflációs várakozásokat, és így bonyolítaná a jegybank küldetését, hogy az inflációt a gazdaság gyengítése nélkül is kordában tartsa. Csak akkor lehet megállítani az elnök hatalmi rohamát, ha az emberek drasztikusan érzik a katasztrofális trumponómia következményeit, és a közvélemény tömegesen az elnök és pártja ellen fordul.”
A római La Repubblica című, liberális, korábban szociáldemokrata napilap is az amerikai elnök lehetséges indítékaival foglalkozik:
„Trump jelentős kamatcsökkentéssel a 2026 novemberi félidős választásokra szeretné ösztönözni a gazdasági növekedést. A washingtoni gazdaságpolitikai konfliktus csak most kezdődött. És ez a politikailag legjelentősebb kérdés, mert eldöntheti a választásokat.”
A Fed Trump közvetlen támadása alatt áll, írja a Sydney Morning Herald című közép-baloldali napilap Trump és az amerikai Federal Reserve közötti hatalmi harcról:
„A Federal Reserve Board [a jegybankrendszer kormányzótanácsa – szerk. megj.], amely nemcsak az amerikai pénzügyi rendszer és gazdaság, hanem a globális pénzügyi rendszer és gazdaság egyik pillére is, most Donald Trump közvetlen támadásainak kereszttüzében áll. […] A Cook elleni vádak – akár igazak, akár nem – ürügyként szolgálnak arra, hogy eltávolítsák a Fed Kormányzótanácsának egyik tagját, és olyannal helyettesítsék, akitől Trump elvárná, hogy kövesse az utasításait. Ha Cookot menesztik és egyidejűleg megerősítik gazdasági tanácsadó testületének elnökének, Stephen Mirannak a kinevezését a testület megüresedett helyére, akkor a hét Fed-kormányzó közül négy Trump által kinevezett személy lenne. […] Cook sorsa ezért rendkívüli jelentőséggel bír a Fed függetlensége és képessége szempontjából, hogy úgy működhessen, ahogyan azt egykor tervezték: tekintet nélkül a rövid távú politikai ciklusokra.”
Trump hatalmi harca a Feddel veszélyes, írja a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap Trump hatalmi harcáról a Feddel:
„Nem nehéz hibát találni a Federal Reserve közelmúltbeli történetében, de Donald Trump legújabb kísérlete veszélyes az intézmény függetlenségének aláásására. […] Az elnök, sok elődjéhez hasonlóan, alacsonyabb kamatlábakat akar, de Jerome H. Powell, a Fed elnöke ellenáll a korai kamatcsökkentéseknek. Tanácsadói azt javasolták Trumpnak, hogy ne rúgja ki Powellt, akinek a mandátuma jövőre lejár. A Cook menesztésére irányuló kísérlet, bár kevésbé drámai, mégis óriási jelentőséggel bír: az ő utódja hozhatná azt a döntő szavazatot, amely a héttagú Kormányzótanácsot egyre inflációsabb irányba tereli. […] Ha Trump eléri, amit akar, bármelyik jövőbeli elnök – demokrata vagy republikánus – ugyanazzal a kísértéssel fog szembesülni, hogy politizálja a Fedet: kamatcsökkentéseket fog szorgalmazni, a gazdaságot ösztönözni fogja a választások előtt, és a következményeket később másokra hagyja. Ez a hosszú távú gazdasági instabilitás receptje.”
Migrációpolitika
A migrációpolitikában először Nagy-Britanniára és Írországra, majd az Egyesült Államokra tekintünk. Nagy-Britanniában hetek óta tartanak tüntetések a menedékkérők ellen. Epping városában a bíróság most utasítja a menedékkérőket, hogy hagyják el a számukra bérelt szállodákat. A madridi El País című közép-liberális napilap így nyilatkozik erről:
„Jelenleg több mint 110.000 ember vár döntésre az Egyesült Királyságban a menedékjog iránti kérelmük ügyében. Közülük több mint 32.000 ember él az országszerte szétszórt 210 szállodában. Keir Starmer miniszterelnök megígérte, hogy hivatali ideje alatt megszünteti a szállodák használatát a menedékkérők elszállásolására, de ez irreálisnak tűnik. A Nigel Farage vezette szélsőjobboldal és a toryk nyomása intenzív, de a migrációpolitika szigorítása nem automatikusan a legjobb válasz erre: végül is emberek ezrei vonultak az utcára a hétvégén, hogy emlékeztessék Starmert arra, hogy Nagy-Britannia demokratikus és humanitárius hagyománya nem lehet a válság fő áldozata.”
Farage akár a holdat és a csillagokat ígérheti, írja a londoni The Times című konzervatív napilap a jobboldali populista bejelentéséről, hogy több mint félmillió migránst toloncol majd ki, ha pártja megnyeri a választásokat:
„Ez a legradikálisabb javaslat, amit bármelyik politikus tett ebben a kérdésben, és a következő évek politikai vitáinak középpontjába helyezheti azt. […] Bár ezt a megközelítést valószínűleg rutinszerűen elítélik a nagy pártok, kétségtelenül visszhangra talál a társadalom azon rétegében, amely úgy véli, hogy a kormány csúfos kudarcot vallott legfontosabb feladatában – az ország területének védelmében. Ahogy egy közvélemény-kutatás is mutatja, a bevándorlás a legfontosabb kérdés, amely még a gazdaságot és az egészségügyi problémákat is beárnyékolja. […] Nigel Farage ellenzéki politikus kényelmes helyzetben van. Soha nem volt magas állami pozícióban, és pártja, a Reform UK soha nem töltött be kormányzati miniszteri posztot. Ígérheti tehát a holdat és a csillagokat a bevándorlás ügyében, és jutalmul megkaphatja egy kiábrándult és elégedetlen választóbázis szavazatait, még akkor is, ha a tervei megvalósíthatatlanok.”
A szomszédos Írországban is folynak a migrációs politikáról szóló viták. A dublini Irish Daily Mirror című, 1945 óta a Munkáspártot támogató baloldali napilap következőképpen kommentálja a jogi reformot:
„Nevetséges, hogy egy törvényt meg kellett változtatni az illegális bevándorlók szociális lakásokhoz jutásának megtagadására. Egy ilyen helyzet a legjobb időkben is tűrhetetlen lenne, de ez a lakáshiány idején még rosszabb. Ennek felismerése a józan ész kérdése. Az illegális bevándorlóknak egyáltalán nincs joguk itt lenni, nemhogy adókból finanszírozott lakásokat foglaljanak el.”
A helsinki Hufvudstadsbladet című, legnagyobb példányszámban, svéd nyelven megjelenő liberális finn napilap az amerikai kormány migrációs politikáját vizsgálja:
„Az Egyesült Államok szigorított bevándorlási szabályai hatással vannak Latin-Amerikára. Mexikó több ezer kitoloncolt embert fogadott be, mások Kolumbiába érkeztek, és több százan kerültek El Salvadorba. A számok folyamatosan emelkednek, miközben az Egyesült Államok rámutat, hogy a mexikói határon tartózkodó migránsok száma csökkent. Az amerikai migrációs politika miatt az emberek most egyre inkább más latin-amerikai országokba mennek, amelyek már érzik a korábbi menekülthullámok hatásait.”
Éhínség Gázában
A Ramallah-i Al Ayyam című palesztin kormánypárti napilap a Gázai övezetben uralkodó éhínséggel foglalkozik:
„Sok habozás után az Egyesült Nemzetek Szervezete most kijelentette, hogy éhínség van Gázavárosban. Azt azonban nem említik, hogy éhínség van a Gázai övezet északi, déli és középső részén is. Bár a helyszíni tények, valamint a nemzetközi tanúk, a műholdas dokumentáció és a hivatalos izraeli nyilatkozatok megerősítik az éhínséget, a Netanjahu-kormány továbbra is azt állítja, hogy az ENSZ-jelentés hazugság. Ezt az állítást azonban csak azok hajlandók elhinni, akik a Gázai övezet elpusztítására szólítanak fel.”
A grazi Kleine Zeitung című közép-jobboldali napilap így látja Gáza jövőjét:
„Izrael Gázaváros elfoglalására készül, miközben Benjamin Netanjahu miniszterelnök új tűzszünetet akar kötni. A Hamász vezetői csak azért akarnak tűzszünetet, hogy megakadályozzák szervezetük teljes megsemmisítését. A közel-keleti háború így közel két év után új fordulatot vesz. A háború új szakaszában a katonai tényezők kevésbé lesznek fontosak, mivel Izrael már a Gázai övezet több mint 70 százalékát ellenőrzi, és a Hamász pedig alig tud ennek ellenállni. Ehelyett arról lesz szó, hogy melyik harcoló fél tudja elérni alapvető céljait: Izrael el akarja pusztítani a Hamászt, a Hamász pedig túl akarja élni a háborút, és folytatni a harcot Izrael ellen. Az izraeli túszok és a palesztin civilek számára a szenvedésnek még nem látszik a vége.”
Folytatódik az offenzíva, Izrael már Gázaváros külső negyedeit bombázza, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Szombatról vasárnapra virradó éjjel Izrael repülőgépekkel és tankokkal kezdte bombázni Gázaváros keleti és északi külvárosát, lakóházakat és más épületeket – írja a Reuters.
Szemtanúk beszámolói szerint Zeitun és Sedzsaia negyed környékén éjszaka gyakorlatilag folyamatosan lövések, robbanások zaját lehetett hallani, Sabra negyedben a lakóházakat és az utcákat lőtték, az északi Dzsabáliában pedig egyéb épületeket is felrobbantottak. Sokan pánikba esve menekülni kezdtek, mások viszont közölték, hogy inkább meghalnak, de akkor sem hagyják el a lakhelyüket. Izrael az újabb támadásokat azzal indokolta, hogy az offenzíva szerintük megakadályozza, hogy a Hamász terroristái visszatérjenek ezekre a területekre.
A Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormány a nemzetközi mellett immár belföldi tiltakozások sora ellenére is kilátásba helyezte a Gázai övezet teljes megszállását. Az enklávé mintegy kétmilliós lakosságának nagyjából a fele Gázavárosban él, s az övezetet a katasztrofális humanitárius helyzet ellenére is csak néhány ezren hagyták el. Egy 40 éves férfi a Reutersnek chaten úgy nyilatkozott, már nem is számolja, hányadszorra kell a feleségével és három lányával elhagyni a tartózkodási helyét, az övezet egyetlen pontja sem biztonságos. Ezzel szemben a 31 éves Aya – akinek nyolctagú családja van – közölte, nincs pénzük arra, hogy sátrat vegyenek, így elmenni sem tudnak sehová. Mint mondta, éheznek, félnek és pénzük sincsen.
[…] A háború 2023. október 7-én a Hamász terrortámadásával vette kezdetét, amikor is a terroristák 1.200 embert gyilkoltak meg és 251 túszt ejtettek. Az azóta is tartó vérontásban a gázai egészségügyi minisztérium szerint legkevesebb 62 ezer palesztint ölt meg az izraeli hadsereg, emellett mostanra az övezet szinte teljes lakossága földönfutóvá vált. A Hamász által felügyelt tárca áldozatokról szóló adatai nem tesznek különbséget a civilek és a fegyveresek között, ám a The Guardian egy kiszivárgott izraeli katonai hírszerzési adatbázis alapján azt közölte, hogy a palesztin halálos áldozatok mintegy 83 százaléka civil.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer-díjas liberális napilap kommentátora élesen bírálja az izraeli kormányt:
„Teljesen világos, hogy ez az izraeli kormány gyilkosságot, testvérgyilkosságot, sőt öngyilkosságot követ el. Rombolja Izrael imázsát a világban, civileket öl Gázában, tekintet nélkül az ártatlan emberi életre. Ezzel megosztja az izraeli társadalmat és a zsidóságot világszerte azok között, akik bármi áron ki akarnak állni Izrael mellett, és azok között, akik már nem tudják eltűrni, megmagyarázni vagy igazolni, hogy merre viszi ez az izraeli kormány a zsidó államot, és most el akarnak távolodni tőle.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap riporterek elleni támadásokkal foglalkozik a Gázai övezetben:
„A közel két évvel ezelőtt megkezdett háború óta a megölt riporterek száma már meghaladta a 200-at. A gázai háború a második világháború óta a legtöbb riportert ölt meg – többet, mint az iraki, vietnami vagy afganisztáni háború. Ez arra utal, hogy ezek nem katonai vagy technológiai hibák, hanem szándékos stratégia. Háborús törekvéseivel Netanjahu miniszterelnök kormánya figyelmen kívül hagyja a demokrácia értékeit. A terepen dolgozó újságírókhoz hasonló tanúk meggyilkolása a gázai konfliktus egyik legtragikusabb tünetévé vált.”
Kormányválság Franciaországban
François Bayrou francia miniszterelnök bejelentette, hogy bizalmi szavazást nyújt be a tervezett költségvetési megszorításokkal kapcsolatos vitában. Bayrou ezzel mindent kockára tett, jegyzi meg a párizsi Le Figaro című jobbközép napilap:
„Győztesként [Bayrou] erősebben kerülne ki ebből az ütközetből. De egyre nyilvánvalóbb, hogy kormánya bukása valószínűleg elkerülhetetlen. Szeptember 8-án a baloldal ellene fog szavazni. Ez egyértelmű és várható. A baloldali vezető, Mélenchon valószínűleg magával rántja a zöldeket, a kommunistákat és a szocialisták nagy részét. A meglepetés inkább a Rassemblement Nationaltól származik. Marine Le Pen most véget vetett a feszültségnek. Kijelentette, hogy megvonja bizalmát a miniszterelnöktől, és Jean-Luc Mélenchonhoz hasonlóan a Nemzetgyűlés feloszlatását követeli. Nemzeti válság felé tart Franciaország? Közeleg az igazság pillanata.”
A szintén párizsi székhelyű Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap ezt írja erről:
„Öngyilkos vagy bátor – Bayrou bejelentése, amelyet egy rövid hitetlenkedési pillanat után szó szerint vett az összes ellenzéki párt, kétségtelenül mindkettőből árad. Vajon François Bayrou-nak van még esélye megmenteni a pozícióját? A politikában bármi lehetséges. Két hete van még, hogy meglovagolja a tegnapi dráma hullámait és meggyőzzön mindenkit arról, hogy mindenki profitál majd az erőfeszítésekből. A visszaszámlálás elkezdődött.”
A londoni Economist című, 1843 óta megjelenő szociál-liberális hetilapnak ez a véleménye:
„Az ország ismét mély bajban van. Ez már a harmadik alkalom alig több mint egy éven belül, hogy Franciaország elveszítheti miniszterelnökét. François Bayrou döntése, hogy szeptember 8-án bizalmi szavazással kockáztatja kormánya fennmaradását, ugyanolyan váratlan, mint amilyen kockázatos. A patthelyzetben lévő parlament három táborából kettő meneszteni akarja őt. Bayrou-nak szokatlan politikai képességeket kell bizonyítania, ha meg akarja tartani az állását.”
A Mediapart című francia online újság így magyarázza az esetet:
„Ezúttal François Bayrou javára döntött a kocka. A miniszterelnök várhatóan lemond a bizalmi szavazás után. Bayrou kisebbségben van a Nemzetgyűlésben, népszerűtlen a saját pártján belül, és még inkább a közvélemény körében, és egy olyan lázadással néz szembe, amely még az Élysée-palotát is aggasztja. A költségvetési helyzetre való tekintettel Bayrou tudta, hogy kudarcra van ítélve. Egy nyári gondolkodás után ezért úgy döntött, hogy felgyorsítja az elkerülhetetlent.”
Moldovai helyzet
Merz német kancellár, Macron francia elnök és Tusk lengyel miniszterelnök szerdán a Moldovai Köztársaságába látogat – a volt Szovjetuniótól való függetlenség kikiáltásának 34. évfordulója alkalmából. A bukaresti Evenimentul Zilei című online napilap rávilágít az ország jelenlegi helyzetére, amelyet egyesek Oroszország lehetséges következő célpontjának tekintenek:
„A Moldovai Köztársaságban a parlamenti választások után hatalomváltás következhet be, és így eltérhetnek a status quo-tól. A Brüsszellel való kapcsolatok romlásával egy időben közeledés következhet be Moszkvával. Ez magyarázza Maia Sandu, az Európa-párti PAS [Partidul Acțiune și Solidaritate; Akció és Szolidaritás Pártja] elnökének részben riasztó beszédét, amely Grúziát intő példaként említi. A hatalomváltás kockázatai közé tartozna a 2016 óta érvényben lévő vízummentes utazási rendszer eltörlése az EU-val. Az európai piacokhoz és a finanszírozáshoz való hozzáférés is veszélybe kerülne, ami kontraproduktív lenne a gazdasági fellendülés szempontjából.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap engedményekre szólítja fel az európaiakat Oroszországgal szemben és ez vonatkozik a Moldovával való viszonyra is:
„Az elmúlt három évben számos szó és nyilatkozat hangzott el Oroszország és az EU-országok között. Bármilyen nagyképűek is voltak ezek a szavak, el lehet felejteni őket. De Európa vezetői folyamatosan újabb szankciókkal támasztották alá szavaikat, amelyek nem állították meg a Moszkva és Kijev közötti konfliktust, hanem inkább táplálták azt. A kapcsolatok normalizálásához a csomó kibontására van szükség.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
