Ki és hogyan látja, kinek hogyan láttatják, ugyanazt az eseményt. Egy helyen vajon százezrek, vagy csak ezrek, százak voltak? Mindegy? Mindegy. Dehogy mindegy! Azért, mert a vajdasági magyar ember a befogadó közönség olyan, mint te meg én. Gondolkodó lény. Mert ez az ember következtet, hiszen erre tanították. Régen, ugyan, de erre. Az idősebbek bizonyára emlékeznek rá, volt olyan tantárgy, amely a logika nevet viselte. Nem mindenhol, de az igényeseknél igen.
Valamikor, kezdő újságíró koromban, nem az esemény fontossága döntötte el, mi lesz az első hír a híradókban, mi lesz a címoldalas vezető hír, hanem a személy nevének a súlya, fontossága. Történt mindez a kommunista diktatúrában. Az átkosban, ahogy a szomszédban szokták volt mondani. Ahol úgy kezdődtek a hírek az egyedüli csatornán, hogy: Tito elvtárs… És utána következett itt vagy ott járt. Ez volt a jobbik eset.
De olyan napok is voltak, hogy táviratot küldött ennek vagy annak az ország elnökének az illető állam nemzeti ünnepe alkalmából. Éveken keresztül ez volt a képlet. A merészebb szerkesztőknél májusban a staféta útja esetleg megelőzhette a dísztáviratot. Most, az országos fedettséggel rendelkező TV csatornákon ugyanez a helyzet. Csak Tito helyett Szerbia elnöke van az első helyen a hírekben. Név, vezetéknév, titulus és az aznapi vendégeskedése az egyik televízióban, útmegnyitása, a párizsi szalámi dicsérete… Fáj! Aki nem ezt teszi, mint mondjuk egy napi-, egy hetilap meg két, csak egyes szolgáltatók kábel tv kínálatában előforduló csatorna, az hazaáruló, terrorista, usztasa… és emiatt le kell velük számolni – hirdetik a rezsimhű portálok, tévék, lapok.
A folyó mosolya
A napokban kiderült, hogy pont erre készül a szerbiai hatalom, mármint, hogy a szakma szabályai szerint tevékenykedőket elhallgattassa. Ennyire zavaróak lennének? Bizonyára. Egyként kell lélegezni, egyként lépni, egyként masírozni a szakadékba. Bele. Azért akad némi különbség. Az, aki meghatározója az itteni médiatartalom nagy részének, ha minden kötél szakad, értsd, a nép megbolondul és nem kér, de vesz, ragad, akkor ő repülőbe ül. Mi viszont itt maradunk, Európa szégyeneként. Persze, hogy zavaró, ha egyesek a városokban történő tiltakozásokról adnak élő közvetítést, nem pedig arról, hogy az elnök Kínában mit beszélgetett az orosz, majd a kínai államfővel. De ha tudnánk, igazán tudnánk miről folyt a szó… De nem tudjuk.
Persze nem avatatlan szemeknek és füleknek való az államfői véleménycsere. Sehol a világon. De maga az a tény, hogy Aleksandar Vučić Vlagyimir Putyinnal meg Hszi Csin-pinggel bizalmaskodik, nem jó jel. Mondhatnánk rossz ómen. Baljós jel. Egy autokrata két diktátorral. Ahol a zavaró újságírókat jobb esetben csak bezárják. És akkor hálát adhatnak az Istennek. Igazat kell adni Saša Janković volt ombudszmannak, aki szerint a Putyinnal való találkozó a szerbiai nép megsértése.
„Ilyen leereszkedően, könyörgően, vazallus módon tárgyalni Putyinnal (vagy bármely más ország elnökével) sérti Szerbia államiságát és polgárainak méltóságát. A reális erőviszonyok tisztelete – igen, megalázkodás – soha. Méltatlan és szégyenletes” – írta Janković az X közösségi hálózaton.
Tegyük hozzá, ez a legkevesebb. Hozzászoktunk mi már a sértésekhez. Engem az érdekel mit kért és mit ígért Szerbia, tehát az én elnököm az orosz meg a kínai államfőnek? És mennyibe kerül majd az ígértek teljesítése Szerbia polgárainak. Mert a nagypolitika nem szerelem kérdése. Érdekek érvényre juttatásáról van szó. Amit kemény valutában is meg lehet fogalmazni. Mondjuk egy cikkben így: Én neked földgázt, te nekem… Nem tudjuk mit. Én neked újabb hosszú lejáratú kínai kölcsönöket, te nekem újabb kínai munkával épülő akármit. Amit vagy lehet használni, vagy nem. Lásd gyorsvasút, Újvidék–Szabadka szakasz. Ami a kölcsönt illeti, igaz, hogy kedvezőtlen, de nem te fogod visszaadni. Sőt még alattvalóid sem. Majd azok gyermekei, unokái. Addig mi már tett leszünk. Átvészeljük, mint a mi istenünk, Mao… Egy akkori újsághír szerint az eseményről készült képeket a címoldalon hozták a kínai újságok, az ájultan lelkesedő hangvételű tudósítások szerint „még a folyó is mosolygott, hiszen e napon Mao Ce-tung úszik a Jangce folyó másik partjára.”
Nagyon zavaró
Tehát zavaró a szabad sajtó. Ki is lehet nevetni, mint tette a Telekom igazgatója. Majdnem azt írtam ura, de hát ebben az országban egy ÚR van, a többi csak asszisztál. Jelesre. Senki ki nem nyitja a száját fogmosás előtt, amíg nem mondja ki tízszer: Aleksandar Vučić. A „szabad sajtó” meg arra kell, hogy ezzel a névvel keljünk és feküdjünk. Fogmosás előtt meg után. Tehát a Telekom igazgatója, nem kell megjegyezni a nevét, habár (Vladimir Lučić) nem árt, nos beszélt a United Group új vezetője, aki nagy hirtelenben váltotta Dragan Šolakot a milliárdokat (dollár, euró, válasszanak) érő cég élén Stan Miller. Lučić és Miller nagyon egyetértettek abban, hogy le kell váltani Aleksandra Subotićot, a United Media igazgatóját. Utána menni fog minden, mint a karikacsapás. Nos, csak egy a baj, a beszélgetésről készült felvétel kiszűrődött. Baj ez az internet korában. Sokak meghallották.
Na de kit érdekel? Újabb botrányokat lehet kirobbantani. Napi gyakorisággal. Ha kell félnapival is. Csak az a kérdés, meddig? Ja igen itt, nálunk, vajdasági magyaroknál sem jobb. Miért lenne? Új főszerkesztője lesz a közszolgálati rádiónak és a televíziónak is. Nos, miért ilyen sürgősen? Tudom! A szabad sajtó érdekében.
Utóiratként csak annyit, hogy őket nem Aleksandar Vučić választja. Valaki igen, de az nem a szerkesztőség.
Öreg Dezső
_______________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
