A szerb hatalom „fárasztásos taktikát” alkalmaz annak érdekében, hogy legyőzze és elfojtsa a hónapok óta tartó tiltakozásokat, értékelte Vujo Ilić politológus. Szerinte a politikai válság patthelyzetben van – nincs párbeszéd, mert a hatalom felhívását senki sem vette komolyan, választások pedig nincsenek, mert a hatalom elutasítja őket, miközben Szerbia elnöke lehetséges időpontokkal licitál.
„Nem vagyok biztos benne, hogy bárki komolyan vette ezt a párbeszédre való felhívást – de nem azért, mert nincs szükség rá, hanem mert senki sem hihette el, hogy ez őszinte, és hogy ezek között a körülmények között bármihez is vezethetne. A választásokat az egyik oldal követeli, a másiknak pedig lehetősége van azokat felajánlani, de jelen pillanatban ezt elutasítja” – mondta Ilić az Insajdernek.
Hozzáteszi, hogy ez a halogatás nem valamiféle várakozás, hanem aktív politikai küzdelem.
„Úgy gondolom, hogy a hatalom arra játszik, hogy a másik oldal minél több kisebb kudarcot szenvedjen el, és hogy az az elképzelés, hogy az idő múlásával a diákmozgalom iránti nagy támogatás, illetve a választásokon való esetleges részvétel lassan elkezd majd erodálódni, ahelyett hogy hirtelen omlana össze” – értékelt Ilić.
Rámutat, hogy Szerbiában könnyen „dobálóznak” olyan kifejezésekkel, mint „színes forradalom” és „polgárháború”, valamint hogy szinte mindennap bejelentenek politikai gyilkosságokat vagy államcsínyeket.
„Ezáltal a teljes politikai diskurzusunk folyamatosan mérgezetté válik. Nem is beszélhetünk párbeszédről, amikor ilyen vádaskodások hangzanak el állandóan. Ezek a vádak valójában arra szolgálnak, hogy az elnök magát nagyon erős emberként mutassa be. Nem mondhatja a saját szavazóinak, hogy egy ‘maroknyi diák’ okoz nagy problémát, hanem azt kell elhitetni, hogy mögöttük valaki nagyon hatalmas áll. Ezért szoktak rámutatni valamilyen külső hatalomra vagy hazai nagyvállalkozókra, akik szintén befolyásosak” – mondta Ilić.
Úgy véli azonban, hogy ezek a narratívák „nem állják meg a helyüket”, vagyis nem terjedtek el széles körben, annak ellenére, hogy „a kormánypárti médiában hónapok óta a színes forradalomról beszélnek”.
„Kulcsfontosságú, hogy nem kell a teljes állami apparátusnak feltétlenül lojálisnak lennie, de bizonyos embereknek bizonyos pozíciókban igen. Nem az számít, hogy a bírák 100 százaléka lojális legyen, hanem csak néhányan közülük. Ugyanezt a logikát lehet alkalmazni a különleges egység és az Ügyészség viszonyára is” – hangsúlyozza Ilić.
Kifejti, hogy ezek között a körülmények között nagyon fontos, hogy létezzenek olyan emberek, akik lojálisak lesznek „még akkor is, ha esetleg megszegik a törvényt”. Azt is megemlíti, hogy az Európai Parlament meglehetősen kritikus a szerbiai hatalommal szemben, míg az Európai Bizottság az, amely „a legközvetlenebbül együttműködik a hatalommal”.
„Ha alapvetően megváltozna az Európai Bizottság hozzáállása a szerbiai hatalomhoz, az egyértelműen megváltoztathatná a teljes belpolitikai erőviszonyt. Láttuk már, hogy hasonló történt a régióban, ahol hosszú távú politikai válságok zajlottak: Észak-Macedóniában, Montenegróban és Albániában” – mondta Ilić.
Rámutat arra is, hogy még mindig nagy távolság van a diákmozgalom és az ellenzéki pártok között. Kifejti, hogy a diákok elmozdultak attól az állásponttól, hogy elutasítják a választásokat, odáig, hogy most már részt vennének rajtuk, de továbbra sem tudni, hogyan fog kinézni a listájuk és mik a végső céljaik.
„Az ellenzéki pártoknak több információra van szükségük a diákok szándékairól, hogy bármilyen döntést tudjanak hozni. Úgy gondolom, még túl korai erről beszélni, és az ilyen tárgyalásoknak akkor kell majd megtörténniük, amikor már több információ áll rendelkezésünkre” – zárta Ilić.
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
