A most közép- vagy felsőoktatásba induló fiatalokkal kapcsolatban arra voltunk kíváncsiak, mennyire nehéz a döntés és elmennek-e – ha igen, milyen irányba – új iskolájukba. Szüleik is válaszolhattak, hiszen ez családi döntés. A válaszok összességükben nem meglepőek, mégis elgondolkodtatóak – például a szerbiai gazdasági, politikai viszonyokat is figyelembe véve.
A közép- és felsőfokú oktatásban felvételt nyertek fele Vajdaságban marad, Magyarországon 43,2 százalék tanul tovább. Többen megjelöltek EU-s tagállamot és Unión kívüli országot is, viszont senki nem maradt úgy szerbiai iskolában, hogy az Vajdaságon kívül esne.
A szakközépiskolába indulók többsége, nem meglepő módon, még Vajdaságban marad. A válaszadók közel 65 százaléka marad a középiskolai évekre, de már több mint 32 százalékuk Magyarországon folytatja és olyanok is voltak, akik még messzebbre mentek.
A gimnáziumot választóknál is hasonló a helyzet, úgy tűnik a középfokú oktatást még Vajdaságban szeretnék befejezni. Több mint kétszer annyian választották, hogy otthon maradnak, mint ahányan Magyarországra indulnak. Több mint 3 százalék sem Vajdaságot, sem Magyarországot nem választotta, valamilyen harmadik országban tanul.
A felsőoktatásnál már egész más a helyzet. Vajdaságot választották 39,6 százalékban, viszont Magyarország felé veszi az irányt a legtöbb fiatal (48,3 százalék). Még messzebbre mennek –igen jelentős – 12,1 százalék arányban. Senki nem válaszolt úgy, hogy Szerbiában, de Vajdaságon kívül marad.
Anyagilag sem mindegy, milyen terhet vesz magára évekre előre a család – vagy csak a továbbtanuló. Arra is kíváncsiak voltunk, ezt mekkora nehézségként élik meg. Összességében 75 százalék fölötti azok aránya, akiknél igenis, anyagi teher a továbbtanulás. A válaszadók fele szerint teher, de megoldható; 23 százalék pedig nagy anyagi teherként gondol erre. Olyanok is vannak, bár csak 6,7 százalékban, akik nem számítanak otthonról semmilyen anyagi támogatásra, magukat szeretnék majd eltartani. (Itt azért meg kell jegyezni, hogy még a teljes ösztöndíj vagy részidős munka mellett is szükséges lehet némi támogatás, akármelyik országban is tanul a fiatal.)
A Szerbiában működő egyetemek közül Újvidék „nyert”, de a sarkában ott van Szabadka. A belgrádi képzésben kevesen bíznak, bár több mint 10 százalék szerint még a szerb főváros is vonzó.
Magyarországon belül egyértelműen Szeged vezet: több mint kétszer annyian választották vonzónak, mint a második helyre „befutó” Budapestet. Meglepően kevesen tartják vonzónak Pécset, és válaszadóink közül senkinek nem „szimpatikus” Debrecen.
A következőkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a külföldi tanulási lehetőség mitől vonzóbb. Itt több választ is bejelölhettek, akik részt vettek körkérdésünkben.
Elsőként azt választották legtöbben, hogy máshol jobb a képzés. Hasonlóan sokan gondolják azt is, hogy esélyeik jobbak lesznek egy külföldön szerzett végzettséggel. Azt is őszintén elmondták, hogy nem szándékoznak visszatérni Vajdaságba és így a külföldön való tanulás jó kiindulópontnak számít. Igen sokan azt is megjelölték, hogy Vajdaságban egyszerűen nincs olyan szak (vagy a képzés nem kedvező), ahol tanulni szeretnének. Kevesen, de azt is választották, hogy nem gondolkodnak ilyesmin, oda mennek, ahová fölvették őket.
Mivel nehéz döntésről van szó a családnak is, a továbbtanulófiatalnak is, azt szerettük volna megtudni, hogy ebből a szempontból hogyan látják, miként döntöttek. Azok közül, akik külföldre indulnak, legtöbben úgy válaszoltak, hogy csak akkor boldogulnak, ha elmennek Vajdaságból. Sokan, 25,7 százalékban úgy látják: nehéz a döntés, hiszen erős a családi kötelék, mégis Vajdaságon kívül folytatják. Jóval kevesebben (6,7 százalék), de úgy is válaszoltak, hogy nehéz a döntés, erősek a kötelékek és inkább maradnak Vajdaságban. Néhányan azt is mondják, nem gondolkodtak ilyesmin, ahová fölvették, oda fognak menni.
Végül azt is figyelembe kell venni, hogy Szerbiában hosszú ideje elhúzódó gazdasági és politikai bizonytalanság van. A felsőoktatásban tanulókat igencsak érintik az elmúlt egy év eseményei.
Többségüket nagyon is befolyásolta ez a döntésükben, több mint 35 százalékuk felelt így. Kevesebben, de az igen kategóriában maradva válaszolt 31,1 százalék. Csak 25,7 százalékuk volt, akit nem befolyásoltak a szerbiai állapotok. Vagyis összeségükben több mint 66 százalékuknál hatással volt a döntésre a szerbiai helyzet.
Arra is rákérdeztünk, vajon van-e félnivalója egy olyan fiatalnak, aki továbbtanulni indul. Itt természetesen több tényező is szóba jöhetett, hiszen például tarthat attól valaki, hogy elkezd egy egyetemet, amit bizonyos okok miatt nem tud majd befejezni vagy a tanulás során valamilyen szempontból bizonytalan helyzetbe kerül.
Kiugróan magas, több mint 89 százalékban tekintetbe vették ezt a fiatalok; 45,9 százalékuk határozott igennel felelt és 43,2 százalékuk lehetségesnek tartja.
Köszönjük mindenkinek a válaszokat, reméljük sikerrel veszik majd az akadályokat, akárhol is tanulnak tovább. Kísérjék figyelemmel hamarosan jelentkező újabb körkérdésünket!
Az adatfeldolgozás és a diagramok budapesti munkatársunk, Szappanos Veronika munkája.
A legtöbben ott szeretnének tanulni, ahol a legjobb képzést kapják, ami biztosíthatja a jövőjüket (Fotó: Shutterstock)
