Kedden a köztársasági parlamentben a 250 képviselő közül csupán 36 szavazott a szociális védelmi törvény azon módosítására, mely szerint a beteg gyereket nevelő szülők ápolói státuszt élvezhettek volna. Szerbia ezzel a környező országok közül az egyetlen, ahol azok a szülők, akik 24 órában viselnek gondot fogyatékkal élő gyermekükről, nem kapták meg ezt a státuszt.
Filipčev Dömötör Krisztina éppen ilyen szülő, és napi harcot vív a rendszerrel. Több mint egy éven át próbált eljutni Vuk Radojevićhez, Óbecse polgármesteréhez, hogy megtudja: biztosít-e az önkormányzat a cerebrális parézisben szenvedő fiának neurológiai széket, de se telefonon, se e-mailben nem válaszolt a megkeresésére, és akkor sem találkozhatott vele, amikor a nyitott ajtók napján elvileg fogadja a polgárokat. Az édesanya múlt csütörtökön a községháza előtt bejelentette: nem maradt más választása, mint hogy éhségsztrájkkal kényszerítsen ki választ az illetékesektől: hetedikes fia, aki az óbecsei Sever Đurkić Általános Iskola diákja, mikor kap számára megfelelő speciális széket az iskolában? Az eszközt az önkormányzatnak kellene biztosítania, ahogy tette azt 2019-ben is. Azt a széket a cerebrális parézisben szenvedő, mozgásában súlyosan korlátozott Ivan már kinőtte.
Az édesanya bejelentése ajtókat nyitott meg: a polgármester fogadta Krisztinát, és egy 2025. október 2-i előszámlát is bemutatott az ÁFA nélkül 648 ezer dináros székről – ezt a pénzt állítólag az önkormányzat át is utalta az iskolának a beszerzéshez, ami akár 60 napig is eltarthat. Amíg a speciális szék meg nem érkezik az iskolába, a fiú a saját kerekesszékében vesz részt az órákon, amit nem lehet az asztalhoz tolni, tehát Ivan nem tudja használni a könyveit, füzeteit.
Október hatodika a cerebrális parézis világnapja, ebből az alkalomból kérdeztük Krisztinát arról: milyen harcokat kell megvívnia az érintett családoknak nap mint nap, az állam mennyire támogatja őket?
– Az állam ezt nem tartja fontosnak, ezért ennek a napnak nincs súlya, ha a többi napon az állam nem foglalkozik ezzel a betegséggel. Én ezért kizárólag szemtelenségként élem meg ezt a napot, mert az állam nem teszi a dolgát se ezzel, se más diagnózissal kapcsolatosan. Azok, akik ezzel az állapottal élnek, különösen a gyerekek és a családjaik nap mint nap harcot vívnak az állammal, az önkormányzattal és az oktatási intézménnyel is, ahol azért is egyéni harcot kell vívnom, hogy legyen rámpa, hogy bejusson a fiam az épületbe, de a lift már reménytelen vállalkozás, és azt sem sikerült még elérnem, hogy a gyerekem megfelelő és biztonságos körülmények között cserélhesse ki a pelenkáját. Egyedül személyi kísérőt kaptunk, aki csak az iskolában lehet vele annak ellenére, hogy a községi határozat szerint otthon és különböző eseményeken is lehetne rá számítani. Igaz, lépcsők miatt se színházba, se könyvtárba nem mehetünk vele, és Óbecsén olyan játszótér sincs, amit tudnának használni a cerebrális parézissel élők. Az állami segítség abban merül ki, hogy ápolási díjat fizet, ami kevesebb, mint a minimálbér, és az energetikailag veszélyeztett kategóriába sorolt bennünket, amivel kevesebbet áramot fizetünk, viszont az önkormányzat energetikai pályázatán már nem nyerhettünk.
Mièrt döntöttèl az inkluzív oktatás mellett ès mennyire működik?
– A Testvériség Általános és Középiskolában főleg értelmi fogyatékkal élőket oktatnak, és úgy éreztem, hogy abban az osztályban, amelyben ő indult volna, nem lett volna olyan, aki őt mentálisan ösztönözte volna. Ő mozgássérült, de szellemileg elég magas szinten van. Az inkluzív oktatás keretében azonban Óbecsén se az iskola, se az önkormányzat nem biztosít semmit, nincsenek olyan tankönyvek sem, amelyekből az én gyerekem tudna tanulni. Az inkluzív oktatás nem létezik Szerbiában. Főleg a szülők találékonyságán, bátorságán múlik az, hogy a törvény által szavatolt dolgokból az önkormányzat mit valósít meg. A mozgássérülteknek ingyenes rehabilitáció is csak papíron van Óbecsén: mondjuk 10 napot tornáznak a fizioterapeuták a gyerekekkel, utána a szülőknek kellene otthon folytatniuk ezt a munkát. A szülő viszont nem orvos, nem ügyvéd és nem terapeuta. Attól tartok, én nem fogom megérni azt az időt, amikor ez másképp lesz ebben az országban.
Egyedül harcoltad ki azt, hogy vègre megkapjátok, ami törvèny szerint jár a fiadnak, egyedül mentèl az Elektrovojvodina óbecsei épülete elé tüntetni, amikor egy vihar után hosszú ideig nem kapcsolták vissza az áramot, ami szintén elsősorban a fiad ellátása miatt volt fontos. Ez civil kurázsi, pèldamutatás vagy tükör a társadalomnak?
– Ez az egyetlen módszer, amivel a polgár ki tud valamit harcolni Óbecsén, ahol hiányzik az igazi szolidaritás. Az utóbbi egy évben vannak erre mégis példák, ami azért ad némi bizakodásra okot, de végül az egyéni akciók hoztak csak eredményt. Mi a férjemmel nem tanultunk meg félni se a közösségtől, se a hatalomtól, se a következményektől. Ez talán valóban tükör a társadalomnak: hátha lesznek, akik követendő példának tartják ezeket a kiállásokat. Nagy szerepe van ezek sikerében a helyi és a regionális tájékoztatási eszközöknek is, mint amilyen a Szabad Magyar Szó, mert a tudósításaik nélkül ez nem sikerült volna.
Arról, hogy hogyan néz ki Ivan egy napja, újságíró szülei készítettek kisfilmet.
Fotó: B.M.
–––––––––––––––––––––––––––––––
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
