Tavaly november elsején új időszámítás kezdődött Szerbiában: azon a végzetes napon, amikor az újvidéki vasútállomás leomlott előtetője maga alá temetett több embert, akik közül tizenhatan életüket vesztették, egy pedig nagyon súlyosan megsérült, mintha feleszmélt volna az ország. Pontosabban elsősorban az a része ennek az országnak, amelyik tanul, és amelyik tanít.
Az egyetemisták tiltakozásokat szerveztek felelősségre vonást követelve, és a tanügyi dolgozók egy része melléjük állt részleges vagy teljes munkabeszüntetéssel. Az ellenük irányuló támadások kezdetben sértegetésekben és fenyegetésekben merültek ki, aztán jöttek a büntetések: csökkentették a munkabeszüntetők fizetését, majd szeptember elsejére bekövetkezett a megtorlás is, amikor több tanárnak nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződését, mások felmondást kaptak, és több iskolaigazgatót is felmentettek.
Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter szerint ebben semmi politika nincs, ő úgy véli: ha a határozott időre szerződött tanügyesek nem tettek eleget a munkaköri kötelességüknek, nem látja okát annak, hogy valaki továbbra is együtt dolgozzon velük. Márpedig ezek a tanárok részt vettek a munkabeszüntetésben és a blokádokban, azaz nem végezték el a munkájukat – mondta az Euronewsnak. Arról is beszélt, hogy az országban 1860 általános és középiskola van, és ugyanennyi igazgató – négy százalékuk lemondott, 25 igazgatót pedig azért mentettek föl szerinte, mert a felügyelőség szabálytalanságokat és törvénysértéseket állapított meg a munkájukban.
Miközben százával kerülnek utcára a tanügyi dolgozók, az iskolákban több ezer betöltetlen állás van. Az Oktatási, Tudományos és Technológia-fejlesztési Minisztérium honlapján megtalálhatók a szerbiai iskolák betöltetlen állásai. Szeptember elején az iskolák 79.745 tanügyi dolgozót kerestek, és 1785 tanügyest nyilvánítottak munkaerő-felesleggé.
A Családi Kör októberi számában megjelent Ára van a kiállásnak című cikkben a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének az elnöke, Dušan Kokot is megszólal az ügyben, és két elbocsátott tanár is beszél arról, miért maradtak munka nélkül?
A lapban a szeptember 1-jén hatályba lépett, haszonkulcsot maximalizáló rendelet hatásait az Amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon című szerkesztőségi összefoglaló taglalja, a kárpátaljai irodalom mellett a háború témáját sem kerülte meg Szabó Palócz Attila A vasfüggöny visszaköszön című, Dupka György kárpátaljai íróval, költővel, történésszel készült interjúban, Szalai Teodóra pedig Sólya Bálint fazekassal beszélgetett arról, hogy Az agyagnak is van személyisége.
A 2000. október 5-ei egyedülálló rendszerváltási kísérletről, az akkori események tanulságairól Német János írt vezércikket, jegyzetében pedig a katonai parádé árát feszegeti. Kocsányos Pálma a haladó mentősbuli apropóján vesz látleletet a jelenlegi szerbiai állapotokról, Öreg Dezső az oktatási rendszer válságáról cikkezett, és képriportban számoltunk be a szenttamási Kukac Kuckó foglalkozásairól.
Nem marad el a többi állandó rovatunk és cikksorozatunk sem.
–––––––––––––––––––––––––––––––
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
