A rendőrség biztosításával, két utánfutós traktor és három civil autó, egészségügyi személyzet kíséretével fél nyolckor gyalog indultak el a szabadkai egyetemisták és őket kísérő polgárok Újvidékre, ahová október 31-én este érkeznek majd meg, egy nappal az újvidéki tragédia emlékére szervezett megemlékezés előtt.
Szabadkáról mintegy 130-an indultak, tele reménnyel és bizakodással, de mint azt Vedran Peić, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar hallgatója elmondta, ezúttal csak azért, hogy emlékezzenek.
„November elsején csak az áldozatokra emlékezünk. Sípok, vuvuzelák, zászlók nélkül. Utána a küzdelem folytatódik, hiszen sem a céljaink sem a követeléseink nem változtak. Úgy gondolom egyikünk sem az az ember ma már, aki egy évvel ezelőtt volt”, mondta Vedran. 
Dudás Flóra sokáig külföldön élt, a közelmúltban költözött haza, s elmondta, azért van a sétán, hogy az ötvenes generációt képviselje.
„Valaminek változnia kell. Mi is szeretnénk még élni, de legfőképp azért vagyok itt, hogy a fiataloknak jobb élete legyen”, mondta.
Stanislava Orlović nem először sétál az egyetemistákkal. Márciusban Újvidéktől Belgrádig tette meg velük az utat.
„Szeretném támogatni őket, hogy a harmincas korosztály is részt vegyen. Eltelt egy év, nem látjuk az eredményeit a törekvéseinket. Az egyetemistákban ugyanaz az energia megvan, a polgárokban csalódottságot érzek, nekem is volt periódusom, amikor úgy éreztem nem érdemes, de most megint erőt kaptam és pozitív vagyok, hisz csak így érdemes.”
Kőszegi Zoltán
Kőszegi Zoltán is tapasztalt sétáló, azt mondja, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint volt.
„Támogatom az egyetemista mozgalmat, végig mellettük leszek, nincs visszaút, vissza csak Ćacilend van, csak előre szabad menni, a végső győzelemig.”
Az egyetemisták és őket kísérő polgárok Nagyfényen keresztül Topolyáig sétálnak a mai nap folyamán, ahol magánházaknál töltik majd az éjszakát. Holnap Bajsán keresztül mennek tovább, Verbászig, majd pénteken Újvidékig.
