A Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) eladását egykor egy szélesebb geopolitikai megállapodás részeként kezelték, csakhogy az elmúlt tizenöt évben teljesen átalakult a nemzetközi környezet, és Szerbia nem követte a nemzetközi viszonyok alakulását. Ennek a következményeit látjuk most – értékelte Mihailo Brkić, a Szerbia Központ (SRCE) párt alelnöke, közgazdász és volt diplomata. Hangsúlyozta: jelenleg olyan helyzetben van az ország, ahol nincs igazán jó megoldás.
Brkić szerint a NIS államosítása kifejezetten rossz lépés lenne, elsősorban azért, mert rendkívül kedvezőtlen üzenetet küldene a nemzetközi befektetőknek.
„Ennek semmi köze a szerb–orosz viszonyhoz. Egyszerűen a külföldi befektetők nem szeretik hallani ezt a szót. A másik problémás elem a 2008-as értékesítés volt, amely nem csupán a kőolajiparra, hanem a gázágazatra is kiterjedt. Másképp fogalmazva: ha államosításra kerülne sor anélkül, hogy azt legalább hallgatólagosan jóváhagyná az orosz fél, annak biztosan lennének következményei a hazai gázellátásra, vagyis a gazdaság és az egész ország energiaellátására. Ilyen helyzetben pedig egyszerűen nincs jó megoldás” – magyarázta a politikus és közgazdász.
Ennek ellenére szerinte, ha valóban nem marad más lehetőség, akkor opcióként az államosítás végső megoldásként akkor is megmarad.
„A tőke nagyon érzékenyen reagál az ilyen lépésekre. Ha a belső makrogazdasági stabilitás vagy szélsőséges esetben az energiaellátás biztonsága kerül veszélybe, akkor végső megoldásként ez is megtörténhet. De jobb lenne, ha nem jutnánk el idáig” – tette hozzá Brkić.
A Szerbia és Oroszország között meglévő gázmegállapodás decemberben jár le, és Brkić szerint éppen ezen a téren követte el Belgrád a legnagyobb hibát az elmúlt évben.
„Amikor teljesen világos volt, hogy bonyolódni fognak a viszonyok a Szerbiai Kőolajipari Vállalat körül, a szerb félnek mindent meg kellett volna tennie egy hosszú távú gázmegállapodás érdekében. Egy ilyen szerződés megvédett volna bennünket attól is, amit az Európai Unió időközben megkezdett: a zéró orosz gázimport politikáját. Ugyanis mindenkit felmentettek, aki hosszú távú szerződéssel rendelkezik egy bizonyos időpontig. Mi nem vagyunk uniós tagok, de egy tranzitútvonalon – például Bulgárián keresztül – ez a szabály bennünket is érinthet” – fejtette ki a volt diplomata.
Brkić szerint az év első felében a hosszú távú gázmegállapodásról kellett volna tárgyalni, azonban ez sem történt meg.
„Nemhogy hosszú távú szerződésről nem tárgyaltunk, de rövid távú megállapodást sem sikerült kötni. Most pedig időszűkében arra fogjuk rákényszeríteni magunkat, ami elérhető, ami valószínűleg biztosít majd valamilyen ellátást a téli hónapokra, de komoly kérdés, mi lesz tavasszal és a következő években” – fogalmazott Brkić az N1 műsorában.
Hozzátette: míg az orosz kőolaj nem létfontosságú Szerbia számára, a nem orosz területről származó gázellátás hosszabb távon reális alternatíva, de időt, pénzt és komoly infrastruktúra-fejlesztést igényelne, hiszen az ország eddig nem tett eleget az ellátás diverzifikálásáért, vagyis az orosz gáztól való függőség csökkentéséért.
„Ahhoz, hogy csatlakozzunk a már meglévő gázvezetékekhez, korábban kellett volna szerződéseket kötnünk. Ilyen megállapodásaink nincsenek. De még ha lennének is, két akadály áll előttünk. Először is: szárazföldi ország vagyunk. A cseppfolyós gáz fogadására szolgáló LNG-terminálokhoz könnyebben férnek hozzá azok az államok, amelyeknek van tengeri kikötőjük. Nekünk nincs, vagyis mindenképpen tranzitmegoldásokra kell támaszkodnunk. Másodszor pedig egyik napról a másikra nem lehet gázvezetéket építeni, ehhez idő kell” – mutatott rá Brkić.
Mindezek miatt Brkić szerint az eddigi előny, az olcsó gáz, amely vonzotta a befektetőket, könnyen az ellenkezőjébe fordulhat.
„Elképzelhető, hogy a következő években mi fogjuk fizetni a legdrágább gázt” – mondta a Szerbia Központ alelnöke.
Illusztráció (021.rs)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
