Megdöbbentette a világot a zsidóellenes rasszista támadás, amit az ausztrál hatóságok terrorcselekménynek tekintenek és amelynek három magyar áldozata is van. Magyarország, Szlovákia és Csehország nem volt hajlandó segíteni az orosz agresszió áldozatának, Ukrajnának, így az Európai Unió többi 24 tagállama ezeknek az uniós renegátoknak a kihagyásával hozta meg a szükséges döntést. A befagyasztott orosz vagyon hozama helyett hitelből nyújtanak segélyt, amit Ukrajna visszafizet, ha kap orosz hadi kárpótlást. Fehéroroszország diktátora több mint 120 politikai foglyot engedett szabadon, köztük Kolesnikova polgármestert és Babariko volt elnökjelöltet, miután Trump feloldotta az exporttilalmat. A chilei elnökválasztáson a jobboldali jelölt győzött. Élesedik az USA és Venezuela közötti konfliktus: Caracas az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülésének összehívását kérte a Washington részéről egyre növekvő nyomás miatt. „Ez a nemzetközi jog helyreállítását és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának érvényesítését szolgálja” – magyarázta Yvan Gil venezuelai külügyminiszter. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydneyig és New Yorktól Moszkváig.

Rasszista támadás Sydneyben

„A Bondi Beachen Hanukát ünneplő zsidó családok elleni gyilkos támadás gyökeresen megváltoztatta a világ többi részének rólunk alkotott képét” – jegyzi meg a Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap vezércikkében, majd így folytatja:

„Ez volt a legvéresebb támadás zsidó állampolgárok ellen a Hamász 2023 októberi izraeli inváziója óta. A döbbenet és a rémület pontosan arról a strandról terjedt, amely szimbolikusan a legjavát képviseli mindannak, amit országunk kínál. Sok kérdés merül fel és a válaszok megtalálása időbe telik. Az egyik a fegyverellenőrzési reformmal kapcsolatos. Az egyik lövöldöző legálisan hat lőfegyverrel rendelkezett. Albanese miniszterelnök már felvetette egy új jogszabály lehetőségét, amely korlátozná az egy személy által birtokolható fegyverek számát.”

A Jerusalem Post című, 1932-bn alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap főszerkesztőjének kommentárja egész Ausztráliát hibáztatja:

„Ausztrália ismételten cserbenhagyta zsidó közösségét. Ez a legújabb horrorcselekmény nem a semmiből jött. Kétévi antiszemitizmus után következett be, amely korábban soha nem látott méreteket öltött az ausztrál zsidók körében. Túl sok intézmény reagált habozással, eufemizmusokkal és kifogásokkal. Ez nem csak a kormány kudarca. Nem csak a kormány és a bűnüldöző szervek kudarca. A hibák az egyetemek vezetésének hiányosságában és a média ítélőképességében is rejlenek.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt írja:

„A Bondi Beach-i elkövetőkről azt tartják, hogy az ISIS-hez [Islamic State of Iraq and Syria azaz Iraki és Szíriai Iszlám Állam] tartoztak, amely szent kötelességként dicsőíti az erőszakot és a mártíromság általi megváltás ígéretével csábítja a terroristákat. Az iszlám minden zsidót örök ellenségeként ábrázol, ezért a terroristák zsidó civilekre is támadnak. De az antiszemitizmus gyakorlatilag mindenhol létezik. A két férfi, apa és fia, akik többek között egy gyermeket is célba vett, felelős a sydney-i gyilkosságokért. Az ilyen cselekedetet még azok is elítélik, akik antiszemitizmust terjesztenek. De azok, akik bejegyzésekkel, kommentekkel vagy hallgatólagos tapssal járulnak hozzá egy olyan légkörhöz, amely démonizálja a zsidókat, lejjebb viszik az ilyen támadások küszöbét.”

A londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap megjegyzi:

„Sok országban a palesztinbarát tüntetések, bármennyire is jogos a céljuk, túl gyakran nem foglalkoznak megfelelően a megfélemlítéssel és az antiszemita retorikával; az »Intifada globalizációjára« irányuló felhívások egyértelműen értelmezhetők a zsidók elleni erőszakra való felbujtásként. A sydney-i Bondi Beach elleni támadás a zsidó közösségek elleni legvéresebb támadás világszerte 2023 óta. A politikai, vallási és gazdasági vezetőknek ezt figyelmeztetésként kell tekinteniük az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formája elleni küzdelem sürgős szükségességére – nemcsak Ausztráliában, hanem világszerte.”

Egy magyar holokauszttúlélő is a Bondi Beach-i antiszemita támadás áldozata, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Egy magyar holokauszttúlélő, Pogány Marika is áldozatul esett a Sydney népszerű strandján, a Bondi Beachen ausztráliai idő szerint vasárnap délután történt tömeggyilkosságban – vette észre a 24 az erről szóló bejegyzést az Izrael fókuszú Kidma nonprofit szervezet Facebook-oldalán.

A 82 éves asszony több ausztrál hírportál szerint is a rendezvény első sorában ült barátaival, amikor a terroristák megtámadták őket. „Az asszony aktív életet élt, 2019-ben elnyerte az ausztráliai Zsidó Közösségi Felhívás Mensch díját, amiért 23 éven át önkéntesként segítette az idős zsidók programját, a Centre of Activity-n keresztül. Több mint 12 000 kóser ételt szállított ki kerekeken. A szlovákiai Komáromi Zsidó Hitközség megemlékezéséből kiderül, hogy Marika hű maradt magyar zsidó gyökereihez. Rendszeresen elkísérte barátnőjét a komáromi mártírmegemlékezésekre, hogy a holokausztban elpusztított szeretteire közösen emlékezzenek” – idézi fel a Kidma portál.

A Bondi Beach nevű tengerparton elkövetett antiszemita támadás halálos áldozatainak száma az új-dél-walesi egészségügyi miniszter tájékoztatása szerint már 16-ra emelkedett. A legfrissebb adatok alapján jelenleg összesen 40-en vannak kórházban. Mal Lanyon rendőrfelügyelő közlése szerint a hanukát ünneplő tömegben egy 50 éves apa és a 24 éves fia kezdett válogatás nélkül lőni mindenkire, az apával a kivezényelt rendőrök végeztek, a fia életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. A hatóságok terrorcselekményként kezelik a támadást, amely a helyi zsidó közösséget célozta.”

Puccskisérlat Beninben

A nigériai abudzsai Premium Times című online napilap a szomszédos Beninben történt puccskísérlet következményeit vizsgálja:

„A meghiúsított puccs újra felélesítette az aggodalmakat a demokrácia visszaszorulásával kapcsolatban Nyugat-Afrikában. Talon elnök ezt éppen hogy csak túlélte – az elnöki gárda gyors beavatkozásának és Nigéria segítségének köszönhetően. Elismerésre méltó, hogy Tinubu nigériai elnök gyorsan cselekedett. Ez biztosította, hogy Benin ne csatlakozzon azon országok listájához, ahol az elmúlt öt évben katonák ragadták magukhoz a hatalmat. A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) államaiban a katonai kalandorság térnyerése 2020 augusztusa óta aggodalomra ad okot a vezető politikusok körében – amikor a hadsereg megbuktatta Keita elnököt Maliban. Burkina Faso 2022-ben, majd Nigeria 2023-ban esett el. Ezután következett Guinea, és legutóbb a katonai hatalomátvétel Bissau-Guineában. A lázadóknak könnyű dolguk volt – többek között az ECOWAS [Economic Community of West African States azaz a Nyugt-afrikai Államok Gazdasági Közössége] gyengesége miatt is, amely nem tudta visszanyerni korábbi hatalmát.”

A szintén abudzsai This Day című, angol nyelvű, Kínával szoros kapcsolatban álló napilap határozottan kiáll az ECOWAS fennmaradása mellett:

„Szükségünk van az áruk, szolgáltatások és emberek szabad cseréjére a régióban. Méreténél és geostratégiai jelentőségénél fogva Nigériának különleges szerepe van az ECOWAS fennmaradásának biztosításában. Az ország globális felelősséggel tartozik a nyugat-afrikai polgári kormányok egyre növekvő eróziójának megállításáért is.”

Ukrajna támogatása

A londoni The Times című konzervatív napilap ezt írja:

„Belgium, amelynek identitása és gazdasága oly szorosan kapcsolódik az EU-hoz, történelmileg az európai integráció bajnoka. Miniszterelnökei azonban gyakran viszonylag gyengék voltak, mivel kompromisszumokat kellett kötniük, hogy az ország egymással szemben álló nyelvi csoportjait egyben tartsák. Bart De Wever nem illik bele ebbe a képbe. Hangos flamand nacionalistaként euroszkeptikus, aki csodálja Margaret Thatchert, és eltökélt Belgium nemzeti érdekeinek érvényesítésében. (…) De Wever garanciákat követel arra vonatkozóan, hogy az EU lefoglalja az összes orosz vagyont, beleértve azokat is, amelyek nem Belgiumban vannak. Védelmet kér továbbá minden olyan lehetséges kártérítési követeléssel szemben, amelyet Oroszország nemzetközi bíróság előtt követelhet. És likviditást akar az EU-tól, hogy a belga Euroclear pénzintézetnek legyen forrása Moszkvának fizetni, ha arra kénytelen lesz. Követeléseinek eleget kell tenni.”

A bécsi Die Presse című kereszténydemokrata konzervatív napilap ezt írja:

„Azzal, hogy lefoglalták Oroszország pénzét, az európaiak kockázatot vállaltak. Arra fogadnak, hogy a 20. század régi, szabályokon alapuló világrendje halott. Kifizetődő lehet ez a kockázat? Mindenképpen. Ha az USA már nem tekinti zsarolásnak a világ többi részével fenntartott kapcsolatait, ha Kína abbahagyja kereskedelmi partnereinek libamájként való kezelését, ha Oroszország véget vet az ukrajnai gyilkosságoknak és kárpótolja szomszédját az okozott szenvedésért, akkor az Európai Uniónak komoly oka lesz aggódni a hírneve miatt. Ha…”

„Stabil finanszírozás nélkül Ukrajna nem tud túlélni sem háborúban, sem békében” – jegyezte meg a torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, majd antikommunista napilap:

„Az orosz eszközök az egyetlen autonóm európai pénzeszközök, amelyek közvetlenül ukrán állami intézkedésekké alakíthatók. Az EU-nak ezért egyértelmű döntést kell hoznia. Ha nem használja fel a befagyasztott orosz vagyont, akkor elfogadja, hogy gazdasági ereje nem tükröződik a konkrét intézkedések megtételének képességében.”

„Nagy kihívást jelent a megállapodás Ukrajna pénzügyi támogatásáról” – jegyezte meg a New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap:

„A béketárgyalások Ukrajna, az Egyesült Államok és Oroszország között teljes lendülettel zajlanak, és egy ambiciózus finanszírozási terv erősebb tárgyalási pozícióba helyezhetné Kijevet. A források mostani biztosítása Európa fontosságát is hangsúlyozná, amely jelenleg döntő és erős szereplőként igyekszik fellépni.”

„Oroszországból származó több száz milliárd euró van EU-számlákon, és a Bizottság azt javasolta, hogy ezeket használják fel Kijev kamatmentes hitelének biztosítására” – magyarázza a stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap:

„Belgium azonban most kifogást emelt, mivel ennek a pénznek nagy részét ott tartják, és a kormány attól tart, hogy egy későbbi jogi vita esetében a számlával kell majd szembenéznie. A többi tag hangsúlyozza, hogy ezt a kockázatot meg kell osztani. Olaszország szkeptikus: Meloni miniszterelnök felismerte, hogy Trump amerikai elnök szemet vetett az alapokra. De ez csak egy újabb ok lenne a források felhasználására.”

„Jelenleg a legjobb megoldás az, ha befagyasztott orosz vagyonból finanszíroznánk az Ukrajnának nyújtott hitelt” – érvel az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap, majd így folytatja:

„Ezzel szemben kifogások emelhetők. Érthető, hogy Belgium garanciákat követel az orosz kártérítési követelésekkel szemben. Továbbá bizonytalan, hogy a nem EU-s országok továbbra is tartanának-e vagyont Európában, ha azt így lehet felhasználni. De egy súlyos vészhelyzetben Európának bátornak kell lennie ahhoz, hogy a legfontosabb prioritást válassza: Ukrajna támogatását.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban:

„A tulajdonvédelem és a jogbiztonság a szabad társadalom alapvető pillérei. Európának még csak el sem szabad kezdeni feladni ezeket pusztán azért, mert ez kényelmesnek tűnik. Ha a tulajdon biztonsága a politikai konstellációtól függően alku tárgyává válik, akkor ki garantálja, hogy az Európában befektetett eszközök továbbra is biztonságban vannak az önkényes elkobzással szemben? Mennyire sérthetetlen az arany és a pénz, amelyet a frankfurti, londoni vagy New York-i központi bankok tartanak?”

Tárgyalások Berlinben

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja:

„Németországban most először zajlottak tárgyalások az EU, az Egyesült Államok és Ukrajna képviselőinek egy csoportjával. Nemcsak az Európai Unió állam- és kormányfői, az EU vezetői és Volodimir Zelenszkij elnök gyűltek össze a kancellári hivatalban, hanem Donald Trump is küldött képviselőket: vejét, Jared Kushnert, valamint főtárgyalóját és golfpartnerét, Steve Witkoffot. Ezt a konstellációt figyelembe véve nagyobb vagy akár döntő áttörésekre nem lehetett számítani. A tűzszünet kulcsfontosságú tényezője, Vlagyimir Putyin orosz elnök is hiányzott. Mindazonáltal Friedrich Merz jelentős elismerést érdemel a kezdeményezésért. Az AfD [Alternative für Deutschland azaz Alternatíva Németországért], valamint a Baloldali Párt egyes részei fáradhatatlanul terjesztik Putyin propagandáját, azt állítva, hogy »az EU« egy »háborús gyújtogató«. Ez a tények felháborító elferdítése. Merz béketeremtő.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap a berlini tárgyalások után a következőket írja:

„Este, miután telefonbeszélgetést folytatott a német fővárosban lévő küldötteivel, Donald Trump megerősítette: »Közelebb vagyunk a megállapodáshoz, mint valaha.« Fáradságos tárgyalások után sikerült részben megadni Volodimir Zelenszkijnek azt, amit a területi tárgyalások előfeltételének tart: szilárd biztonsági garanciákat.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap jelentése szerint azonban:

„Az úgynevezett Trump-tervről szóló tárgyalások a végső szakaszban vannak – legalábbis brüsszeli és kijevi tisztviselők szerint. Tekintettel a tárgyalások már lezárult »utolsó fordulóira«, sok megfigyelő szkeptikus a gyors béke jóslásával kapcsolatban. Vannak azonban jelek arra, hogy fokozódnak az erőfeszítések egy Ukrajna, az Egyesült Államok és európai szövetségesei számára elfogadható tárgyalási álláspont kialakítására, amelyet a Trump-csapat a Kremlnek kíván bemutatni. A jelenleg megoldandó legkényesebb és legnehezebb kérdés a területi kérdés.”

Berlinben biztonsági garanciákat is ígértek – hasonlóan a NATO-tagállamok kölcsönös védelmi ígéretéhez –, ahogy erre a bakui Adalet című közép-jobboldali napilap is rámutat:

„Ukrajna nem NATO-tag, és csatlakozása a közeljövőben valószínűtlen. Ezért az USA részéről Ukrajna biztonságával kapcsolatos ilyen ígéret nem tarthat a végtelenségig. NATO-tagság nélkül az ilyen hivatalos kötelezettségvállalások hatástalanok. Az ukrán és amerikai képviselők berlini találkozóján állítólag a békepontok 90 százalékában megállapodtak. A fő probléma a fennmaradó tíz százalék az, ami Ukrajna területi integritásának elvesztésével kapcsolatos.”

A tajpeji Zhongguo Shibao című, Peking párti tajvani napilap kétségeit fejezi ki Ukrajna lehetséges biztonsági garanciáival kapcsolatban:

„Vajon Zelenszkij ukrán elnök talán már megbánta a NATO-tagságról szóló meggondolatlan döntését? Több mint kétséges, hogy országa valóban támaszkodhat-e az USA félszívű biztonsági garanciáira egy válságban. Eddig egyetlen NATO-katona sem harcolt az ukrán fegyveres erők oldalán, akik a háború kezdete óta a vérontás terhét viselik. A Kína és Tajvan közötti konfliktust illetően Trump amerikai elnököt csak országunk fejlett félvezetőipara érdekli.”

Politikai foglyok szabadon bocsátása Fehéroroszországban

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap szkeptikus:

„Vannak, akik azt állítják, hogy Lukasenka meghajolt az amerikai nyomás előtt. Ez lenne a helyzet, ha engedélyezte volna azoknak, akiket szabadon bocsátott, hogy Fehéroroszországban maradjanak és részt vegyenek az ottani politikai életben. Miután több mint öt évet töltöttek a diktátor börtöneiben, most kiutasították őket saját hazájukból – valószínűleg hosszú évekre. Eközben az emberi jogi aktivisták arra figyelmeztetnek, hogy folyamatosan új politikai foglyokat zárnak be fehérorosz börtönökbe. Jelenleg a diktátor több mint ezer túszát tartják ott fogva. Valóban lehet-e arra következtetni ebből, hogy Lukasenka beadta a derekát?”

Forgóajtó a szabadsághoz, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap, amely szerint Donald Trump és Alekszandr Lukasenka számára ez jelenti az eddigi legnagyobb sikert a közeledésben:

„Ahogy Natalja Pincsuk egy amerikai diplomatától megtudta, hogy férjét közel négy és fél év börtönbüntetés után végre szabadon engedik, azonnal Oslóból Vilniusba repült. Miközben férjét a litván határra szállították, röviden beszélhetett is vele. A litván főváros repülőterén már várta őt Alesz Bialiackij, a Viasna fehérorosz emberi jogi szervezet alapítója és vezetője. A Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió fehéroroszországi adásának újságírói filmre vették a két férfi viszontlátását.

[…] Alekszandr Lukasenka büntetőtelepein ez bevett gyakorlat; a foglyoknak elszigeteltnek, elfeledettnek és magányosnak kell érezniük magukat; feltehetően mind a 123 fogoly, akiket szombat délután szabadon engedtek John Coale amerikai különmegbízott újabb tárgyalási fordulója után, valószínűleg első kézből tapasztalták ezt. Különösen azok a prominens ellenfelek, akik 2020 nyarán békés, reményteli ébredéssel megrengették Lukasenka hatalmát, és akiken bosszút állt. Bjajacki határozott, töretlen hangon felidézte, hogy az ő esetében azonban a börtönfalak »üvegből« voltak, és havonta néhányszor előálltak az emberek, hogy elmondják a feleségének, hogy hogy van.

[…] Coale, Trump és Lukasenka számára a szombati intézkedés az eddigi   legnagyobb sikert jelenti az amerikai–fehérorosz közeledésben, amely februárban kezdődött. Cserébe Washington feloldja a fehérorosz kálium-hidroxid elleni szankciókat, amelyeket Trump elődje, Joe Biden vezetett be 2021 december végén. Korábban a kálium-karbonát exportja Fehéroroszország teljes exportjának közel egyötödét tette ki, és Fehéroroszország az Egyesült Államok három legnagyobb kálium-karbonát szállítója között volt. Ez az üzlet azonban valószínűleg nem fog azonnal visszatérni. Az EU és a litván szankciók azt jelentik, hogy Fehéroroszország már nem használhatja a kvízi kikötőt exportra, mint korábban. Az Oroszországon keresztül vezető alternatív útvonalak azonban hosszúak és drágák. Lehetségesnek tűnik, hogy Trump most nyomást fog gyakorolni az európaiakra, hogy változtassanak valamin. A rezsim kapcsolata azonban az EU-val és Litvániával továbbra is gyenge.

[…] A különmegbízottat felesége, a Fox News korábbi műsorvezetője, Greta Van Susteren kísérte el a tárgyalásokra, amelyeken ezúttal pénteken és szombaton is vendégül látták az ügyvédnőt. Ahogy Van Susteren az X platformon írta, ő készített interjút »Lukasenka elnökkel« Minszkben. Trump programjának része, hogy visszaállítsa az elnöki címet az autoriter vezetőnek, amelyet más nyugati országok már 2020 óta nem használnak. Trump felszólította Lukasenkát, hogy engedje szabadon az összes politikai foglyot, akiknek a számát a Viasna vasárnap 1170-re becsülte, és »túszoknak« nevezi őket.”

Elnökválasztás Chilében

A bogotai El País című jobboldali napilap így nyilatkozik a jobboldali politikus, Kast elnökválasztási győzelméről:

„Bár José Antonio Kast harmadszorra is mérsékeltebbnek próbálta feltüntetni magát az elnöki posztért folytatott küzdelemben, megválasztása a legkiemelkedőbb jobbratolódást jelenti, amelyet Chile az 1990-es demokráciához való visszatérése óta tapasztalt. Eddig csak az egyértelmű, hogy Kast közös nevezőre törekszik a kontinens más autoriter vezetőivel, például Donald Trumppal az Egyesült Államokban vagy Nayib Bukelével El Salvadorban, és hogy egyszer csodálatát fejezte ki Augusto Pinochet iránt, annak ellenére, hogy Chile még mindig szenved a diktatúra következményeitől. A kontinens többi része szorosan fogja figyelemmel kísérni Kast hivatali teljesítményét, de a chilei nép demokratikus döntést hozott, amelyet tiszteletben kell tartani.”

A Santiago de Chile-i El Mostrador című pluralista napilap így értelmezi Kast megválasztását:

„Természetesen beszélhetünk egy tiltakozó szavazatról, amely a leköszönő baloldali kormánnyal való elégedetlenségből fakad. De ez túl leegyszerűsítő. Chile számos sikert ért el a diktatúra óta eltelt évtizedekben, ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenség is megnőtt. Egyesek számára a 2019-es, egyenlőtlenség elleni tömegtüntetések indokolatlan lázadást jelentettek az elért hatalmas előrelépés ellen; mások számára az elavult, reformra szoruló modellel való elégedetlenség kifejezését jelentették. Ez az, ami most a politikai versenyt formálja, és ezt ez a vita nem fog megoldódni a 2025-ös választásokkal.”

USA–Venezuela viszály

A londoni Al Quds Al-Araby című független arab nyelvű napilap az Egyesült Államok és Venezuela közötti feszültségeket vizsgálja:

„Amikor Putyin szolidaritását fejezi ki Maduro venezuelai elnökkel, elsősorban az amerikai befolyási övezetet veszi célba – különösen az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Putyin szemszögéből Trump nem tett eleget az Ukrajna iránti európai támogatás gyengítése érdekében. Továbbá az Egyesült Államok szövetségeseivel, különösen Venezuelával és Iránnal szembeni keményvonalas álláspontját Moszkva stratégiai érdekeire leselkedő valódi fenyegetésnek tekinti. Végső soron a célja nem más, mint hogy közvetve, Venezuelán keresztül befolyásolja az Egyesült Államok politikáját.”

A New York Post című konzervatív bulvárlap foglalkozik a Trump által a venezuelai kikötőkbe belépő és onnan kilépő, szankcionált tankerek ellen bejelentett tengeri blokáddal:

„Ez végre valódi erőt ad a szankcióknak, amelyeket Maduro eddig meglehetősen kigúnyolt. Valódi reményt is ad a hatalom békés átadására. Sürgősen határozott válaszra van szükség, különösen Maduro fokozódó elnyomása miatt. Az olajexportjának leállítása a helyes lépés.”

„Hogy világos legyek: Madurót jogosan vádolják a 2024-es elnökválasztás eredményeinek manipulálásával” – hangsúlyozza a csennai The Hindu című közép-baloldali liberális napilap:

„Kormánya is felelős Venezuela gazdasági összeomlásáért. De ez semmilyen módon nem igazolja a Trump-adminisztráció ellenséges álláspontját. Legyen szó akár az aránytalan szankciókról, amelyek károsítják Venezuela nyersolaj-eladásait, a Maduro megdöntésére irányuló titkos műveletekről, a karibi térségben elkövetett törvénytelen gyilkosságokról, vagy egy tankerhajó közelmúltbeli lefoglalásáról: ezek a cselekedetek mind a nemzetközi rend szabályainak semmibevételét jelentik, amelyeket az USA saját állítása szerint fenntart.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)