Lusztráció, vagyis átvilágítás – régen elfelejtették már ezt a szót az egykori szocialista államokban. Azokban az országokban, amelyekben a szocializmus építésének örve alatt a kommunista diktatúra szabályai szerint uralkodtak az akkori urak. A szó főnévi értelmében. Tehát uralkodók, gazdák. Nem mindig, de ha kellett elővették az egy személy kezében összpontosuló abszolút hatalmat, az emberi jogok és szabadságjogok (szólás-, sajtó-, gyülekezési szabadság) elnyomását, a cenzúrát, a szóbeli deliktumot, az állami erőszakszervezetek (hadsereg, rendőrség) túlzott hatalomba vételét és a diktatúra egyéb jellemzőit.
Mondják, kérdezik: mi a különbség a régmúlt és a jelen között? Talán az, hogy ezt a mai kort a demokrácia meg a jogállam korának mondják, a mai urak, az uralkodók, a gazdák. A mi uraink, a mi gazdáink. Nehéz erről lemondani, főleg azoknak, akik úgy szeretnék, hogy hatalmuk örökös legyen. Legalábbis addig tartson, amíg élnek. Emlékük pedig örökösen. Mondjuk, mint Gaius Julius Caesaré, de legalább, mint az athéni Periklészé. Ő építtette az Akropoliszt, most a Belgrád Víziváros negyed épül rohamtempóban. Meg a nemzeti stadion, na meg, ki ne felejtsük: az Expo.
Vagyonkutatás – lopás helyett elvesztette közpénz jellegét
Azt mondták az egyetemisták, hogy: lusztráció. Meg azt is mondták, a vagyon eredetének vizsgálata. Egyszerűbben és érthetőbben fogalmazva lényegében a „honnan jött a pénz” kérdésre keresnék a választ. Hogy kiderüljön, nem származik-e a vagyon, bizonyos polgárok vagyona eltulajdonításának büntetendő cselekményéből. Például csalásból, korrupcióból. Mondhatnánk lopást is, mert az így szerzett pénzt a polgároktól, tőlünk lopták el, amelyet adó és egyéb járulékok beszedésével szerezték. Illetéktelen kezekbe pedig versenypályázat nélkül kötött üzletek, közvetlen pályázatok során, vagy egyszerűen csak megvesztegetéssel került. De ez a lopás kifejezés olyan durván hangzik, máshol azt szokás mondani: elvesztette közpénz jellegét. A vagyonkutatás mennyire választékosabb, szofisztikáltabb, ugye? Persze van ennek a szónak (szofisztikált) egy negatív értelmű jelentése is ami azt juttatja eszünkbe, hogy valami túlbonyolított, mesterkélt, okoskodó. Önök melyiket választanák?
Vagyonvizsgálat igen, lusztráció nem
Az itteni állapotok ura, uralkodója azt találta mondani, hogy a vagyon eredetének vizsgálata igen, a lusztráció, vagy átvilágítás semmiképpen. Mert ugye az egyetemisták a minap ezt a két dolgot helyezték kilátásba a dermesztő hidegben összegyűltek előtt. Az államfő szerint három és fél ezren voltak Újvidék főtéren, a Nyilvános Gyülekezetek Archívuma viszont hat és fél ezret számolt. Ezen már nem kell vitatkozni! Megszoktuk már, hogy a gazda midig pontosan tudja mekkora a tömeg. Az említett szervezet pedig mindig félreszámol. Az érdekes csak annyi, hogy a rendszer ellen tiltakozók gyűlésén többet, a halmi gyülekezeteken pedig kevesebbet lát. Hát ilyen pontatlan számítógépes programokkal rendelkeznek, de szerencsére az elnök szeme sokkal pontosabb. Egy pillantás és mint a gép, egyből mondja a számot, még akkor is, ha több tízezer emberről van szó. A három és fél ezret már előre tudta. Két nappal az esemény előtt, csak nem akarta elrontani senkinek se a jókedvét. Ilyen nemes, jólelkű a mi elnökünk.
De térjünk vissza ahhoz, miért is helyesli az egyik törvényt és miért kifogásolja a másikat. Szerinte a lusztrációra vonatkozó törvény nem demokratikus. Sőt, ahogy fogalmazott „…ez a törvény a leginkább antidemokratikus. Ezt a törvényt még 2001-ben hozták. Ezzel próbáltak meg eltávolítani minden politikai ellenfelet, azokat, akiket nem tartóztattak le és nem szállítottak Hágába. Ahelyett, hogy az országépítést javasolnának és új intézményeket, az egészségügy meg a tanügy feljavítását… mindabból, amit felkínálhattak volna, ők a politikai ellenfelek antidemokratikus üldözését, illetve azok betiltását javasolják, akiket nem tudnak legyőzni és akik jobbak náluknál. Ez csalódást okozott nekem” – fejezte be az egyik nagyon, de nagyon rezsimhű televíziónak adott nyilatkozatát.
Ezzel szemben kitörő örömmel üdvözölte a vagyon eredetének kivizsgálását. Abban bízik, hogy, ahogy nevezi a javaslattevőket, „a blokádok szervezői támogatják majd azt a javaslatot, hogy a mi 250 nevet tartalmazó listánk minden tagját és a blokádszervezők listáján szereplő személyeket is kivizsgálja az Adóhatóság.”
Ennek az az oka, hogy az elnök nem akarja elfogadni azt, hogy Đilas becsületes, ő pedig tolvaj, és ezt ki is jelentette.
Az új szitokszó: blokádszervezők
Több dolog is kiderül ebből a nyilatkozatból. Hogy a blokádok szervezői, most már szitokszóként szerepel a hatalmi koalíció szótárában. És függetlenül attól, van-e közük az egyetemista tiltakozások szervezőihez. Egyetemisták vagy egyetemi tanárok-e, esetleg több évtizedes múltra visszatekintő, ma ellenzéki politikusok, mind-mind blokádszervezők. Mert egye, ha az átvilágítási törvényt 2001-ben hozták akkor ennek majd negyed évszázada. A mai egyetemisták pedig néhány évvel később születtek. Az ellenzéki üzletemberek pedig nem igazán blokádszervezők. Bár megeshet, hogy lehet közük hozzá. Egyelőre azonban úgy tűnik, valamiféle politikai ellenségek az egyetemistákkal, hiszen azok hallani sem akarnak közös listáról, sőt hallgatólagos szövetségről sem.
A listára várva
Amiben még nem egyeznek, hogy a választások után, feltételezett többségi eredménnyel, esetleg koalíciót alkossanak, a már bizonyított ellenzékkel. Négy évet ki kell bírniuk politika nélkül – mondják. Persze, hogy lehet, de ezt az országot úgy kellene irányítani, hogy a demokrácia felé forduljon! Az intézményrendszer irányításában olyan embereknek is részt kellene venniük, akiknek erről nem csak valamiféle elméleti sejtelmük van. Persze meg kell várni az egyetemista listát, akkor érdemben lehet erről beszélni. Ha viszont komolyan gondolják a rendszerváltást, sokkal hajlékonyabban kell politizálni. Mert vereség esetén bizony számolniuk kell azzal, hogy nemhogy a politikában nem rúgnak labdába, hanem a megélhetést jelentő diplomaszerzésben, munkába állásban sem. Arról nem is szólva, hogy tapasztalt, minden hájjal és egyébbel megkent emberek ellen lépnek fel. Akik szolgái már régen beépültek a „blokádszervezők“ közé.
Idő- és nagynéni-vásárlás
És még valami, miért jobb a vagyonkivizsgálás, mint az átvilágítás. Az utóbbi esetében nincs kimagyarázkodás. Ha kiderül, hogy a belügynek dolgoztál pártaktivistaként, tehát, ha az erőszakszervezetek nem működtek politikamentesen, nincs mit magyarázni. Ha viszont az derül ki, hogy igen tetemes vagyonnal rendelkezel, sokáig eltart a bizonyítási eljárás. Közben sok minden történhet még a nagyvilágban is. De még ha valaki átruházta vagyona nagy részét a rokonokra, mindig lehet találni egy kanadai nagynénit, aki tanúsítja, tőle kaptad ajándékba a villát, a nyaralót, az öt szobás lakást a Vízivárosban. Meg a gyárat, az építkezési vállalatot, a szállodát…
Öreg Dezső
