Szerbiában az elmúlt évek legnagyobb infrastrukturális beruházásait szinte kivétel nélkül szerződésmódosítások kísérik. Ezek száma projektenként néhánytól akár több mint tízig is terjed, és döntő többségük az eredetileg megállapított árak emelésére, illetve a határidők kitolására vonatkozik. Ennek következtében számos út- és autópályaépítés végső költsége jelentősen meghaladja a kiinduló összeget, írja a Forbes Srbija.
Jellemző példa a Preljina–Požega autópálya-szakasz esete. A kivitelezésről 2017-ben kötöttek szerződést a kínai China Communication Construction Companyval 523,5 millió dollár értékben. A projekt során nyolc alkalommal módosították a szerződést, ezek közül öt közvetlenül az árkorrekcióra irányult. A beruházás költsége így mára mintegy 633 millió euróra emelkedett.
A legszélsőségesebb eset a Belgrád körüli körgyűrű B szektora, amelynél 2018 óta összesen tizenhárom szerződésmódosítás történt. Az eredetileg 207 millió eurós projekt végső ára elérte a 380 millió eurót – vagyis majdnem megduplázódott.
Hasonló folyamat zajlott a Belgrád–Szarajevó közúti kapcsolat szerbiai szakaszainál is: a török Taşyapı vállalattal kötött, kezdetben 250 millió eurós megállapodás költsége több módosítás után már 408 millió eurónál tart. A Ruma–Šabac–Loznica útvonal építésénél még drasztikusabb a helyzet: az eredetileg 467 millió eurós projekt ára a módosítások után meghaladja az egymilliárd eurót.
A jelenség nem függ attól, hogy a munkát kínai, török, azeri vagy hazai cég végzi, és attól sem, hogy közvetlen megállapodás vagy közbeszerzés útján választották-e ki a kivitelezőt. A minta szinte minden esetben azonos: a beruházások menet közben drágulnak, a határidők pedig csúsznak.
A Költségvetési Tanács elemzése szerint a problémák fő oka gyakran a gyenge előkészítés és a hiányos projektmenedzsment. Nem megfelelő tervezés, pontatlan költségbecslések, elhúzódó kisajátítási eljárások vagy pénzügyi nehézségek egyaránt hozzájárulnak a késésekhez és a többletköltségekhez.
Bár az Európai Unióban is előfordulnak költségtúllépések, ott ezek átlagosan 20–23 százalék körül mozognak. Szerbiában viszont számos projekt esetében az árnövekedés ennek többszöröse, nem ritkán az eredeti költség kétszeresét vagy háromszorosát is eléri.
Nemanja Nenadić, a Transparency Serbia szakértője szerint a szerződésmódosítások önmagukban nem feltétlenül problémásak, ha valóban előre nem látható körülmények indokolják őket. Gondot az jelent, amikor azok révén lényegesen megváltozik a projekt tartalma, ára vagy határideje – különösen akkor, ha a kivitelezőt eleve verseny nélküli eljárásban választották ki.
A helyzet átláthatóságát tovább rontja, hogy a módosított szerződések tartalma gyakran nem nyilvános, így a közvélemény és a szakma számára nehezen ellenőrizhető, pontosan mi indokolja a drágulásokat.
A szakértők szerint amíg nem erősödik a tervezés és az ellenőrzés rendszere, addig a nagy állami beruházások költségei továbbra is kiszámíthatatlanul alakulhatnak, ami jelentős terhet ró a közpénzekre.
Rosszul terveznek a projektek kidolgozásakor
