Igazi zsonglőrnek kell lenni és tökéletesen ismerni az útviszonyokat ahhoz, hogy ne csattanjunk bele vezetés közben egy-egy kátyúba Szabadkán, a város akármelyik részén járunk. A Bajai úton már előkészítették a legnagyobb lyukakat – több mint egy hete, feltehetően majd be is foltozzák, amint sorra kerül ez az útszakasz, addig meg mindenki találja fel magát.
Esett az eső – tény. Az is tény, hogy ezeknek a lyukaknak a nagy részét az ősz folyamán több alkalommal is „befoltozták”, de az annyit is ért. A teherautóval közlekedő, ismeretlen anyagot lapáttal a kátyúkba tapisgáló munkásemberekre ne haragudjanak, nem ők tehetnek róla, hogy ezt a parancsot kapták.
Tény viszont, hogy az efajta kátyúzás semmit sem ér, alig néhány hétig teszi a dolgát, van, hogy annyi ideig sem, aztán újra lyuk képződik a helyén.
És nem, ne mondja nekem senki, hogy az időjárás, az eső, meg a körülmények nem engedték… Nem. Arról van szó, hogy toldoznak, foltoznak, sminkelnek, folyamatosan. Tavasszal, nyáron, ősszel, mint az élet csaknem minden területén. Nem értenek hozzá, vagy egyszerűen nem akarnak. Érdektelenek, hogy csúnyábbat ne mondjak. Fusermunkát végeznek. Mi meg isszuk a levét. Ennek is.
