A Vajdasági Képviselőház néhány nappal ezelőtt elfogadta a Tarcal-hegy (Fruška gora) különleges rendeltetésű terület térségi tervének módosítására és kiegészítésére vonatkozó döntést, amely Belcsény, Ürög községek és Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) város egyes részeit érinti.
A döntés indoklása szerint a terv módosítására „a Pavlas csúcs területén egy különleges rendeltetésű komplexum kiépítésének feltételeinek megteremtése érdekében kerül sor, amely biztosítaná a Szerb Hadsereg operatív és funkcionális képességeinek folytonosságát Szerbia területén, valamint a térség meglévő potenciáljainak megőrzését, optimális hasznosítását, rendezését és védelmét”. Más szóval: katonai objektum épül a Tarcal-hegyen.
A Védjük meg a Fruška gora erdeit (Odbranimo šume Fruške Gore) egyesület képviselője, Dragana Arsić az Insajdernek nyilatkozva úgy értékelte, hogy ez a döntés a védett terület egy részének végleges elvesztését jelenti.
„Ez a döntés azt jelenti, hogy 19 hektár erdőt veszítünk el egy legmagasabb védettségi kategóriába tartozó természetvédelmi területen, a nemzeti parkban. Ez a terület a nyilvánosság számára nem lesz hozzáférhető” – mondta Arsić.
Szavai szerint körülbelül egy hektárt jelöltek ki közvetlenül az épület számára építési telekként, míg a fennmaradó részt a megközelítő utak foglalják majd el, az egész komplexumot pedig bekerítik. Arsić rámutatott arra is, hogy a hegység nem először szembesül a „védett terület militarizációjával”.
Példaként említette a Ravne-villát, amelyet néhány évvel ezelőtt polgári rendeltetés helyett katonai célokra vettek használatba.
A térségi terv módosításának eljárásáról szólva Arsić úgy fogalmazott, hogy azt „látszólagosan folytatták le”.
„Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egész eljárást formálisan bonyolították le egy magánérdek kiszolgálása érdekében. A közérdeket és a természetvédelem szempontjait figyelmen kívül hagyták” – mondta, hozzátéve, hogy az egyesület észrevételeit indoklás nélkül utasították el, noha szerinte azok szakmailag megalapozottak voltak.
„Amikor egy észrevételt elutasítanak, nincs indoklás – csak annyi áll, hogy elutasítják” – tette hozzá.
Tágabb példaként a vajdasági szélerőműparkok ügyét is megemlítette, valamint azokat a térségi tervmódosításokat, amelyek állítása szerint magánbefektetők kezdeményezésére és finanszírozásával történtek az építkezések lehetővé tétele érdekében. Ebben az összefüggésben radarrendszerek áthelyezéséről is beszélt, megjegyezve, hogy az információk egy részét katonai titokká nyilvánították.
„Amikor azért, hogy valamit egy nemzeti parkban felépíthessenek, katonai objektummá nyilvánítják, akkor a természetvédelmi törvények többé nem érvényesek” – állítja Arsić, hozzátéve, hogy ilyen esetekben a kiemelt közérdek vizsgálata sem történik meg.
Rámutatott arra is, hogy az új létesítményt a Brankovac és a Crveni Čot térségében már meglévő civil–katonai objektumok közelébe tervezik, ezért szerinte meg lehetett volna fontolni egy már korábban károsodott terület hasznosítását új erdőterület igénybevétele helyett. Hozzátette: a tervezett építkezés telkei a Szerb Ortodox Egyház tulajdonában vannak.
Arsić bírálta a természetvédelmi rendszert is, amely szerinte „csak papíron létezik”. Problémaként említette a természet- és erdővédelem átfogó stratégiájának hiányát, valamint az elégtelen költségvetési forrásokat.
A nemzeti park irányításáról szólva emlékeztetett arra, hogy az intézményt közvállalatból korlátolt felelősségű társasággá alakították át.
„A korlátolt felelősségű társaságnak definíció szerint nyereségesen kell működnie” – mondta Arsić, aggodalmát fejezve ki amiatt, hogy ez a modell további változásokhoz vezethet.
Hozzátette: a végső döntéseket a szerb kormány hozza meg, míg a tartományi intézmények szakmai alapokat szolgáltatnak. Véleménye szerint a szakintézmények kapacitásai csökkentek, a természetvédelem pedig nem számít prioritásnak.
Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség a projekt leállítására, Arsić azt válaszolta: a döntés már megszületett, és a megvalósítás folyamata folytatódik.
„Vannak dolgok, amelyeket már nem lehet megváltoztatni, mert a döntéshozók aláírásaikkal előbb elpusztítják a természetet, és csak utána következik a megvalósítás” – mondta.
Emlékeztetett arra is, hogy a Fruška gora egyes területeinek korábbi UNESCO világörökségi jelölését az intenzív fakitermelés miatt utasították el. Az új jelölésből pedig – mint mondta – egy helyszínt kihagytak, mivel katonai objektummá vált korlátozott hozzáféréssel, ami a kapott válasz szerint lehetetlenné teszi a természeti állapot megfelelő monitorozását.
Arsić arra is rámutatott, hogy bizonyos helyszíneken nem állnak rendelkezésre rendszerezett biodiverzitási adatok, ami megnehezíti az esetleges nemzetközi jogorvoslatot.
„Nincsenek feltérképezett, kartografált adataink a biodiverzitásról. Ezek nélkül nem lehet panaszt benyújtani” – mondta.
Végül úgy fogalmazott: véleménye szerint Szerbiában jelenleg a természethez való viszonyt alapvetően egy kitermelésközpontú szemlélet határozza meg.
„Amíg ilyen döntéshozóink vannak, akik számára a természetvédelem nem prioritás, nem látom, hogy érdemi változás történhetne” – zárta gondolatait Arsić.
