Szélmalomharc. Bámulatos kitartás. Következetesség. A történet végén majd mindenki eldöntheti, hogyan jellemezné a nagybecskereki Hangya István küzdelmét, aki már hónapok óta vívja harcát állampolgári, kisebbségi, és alkotmányban rögzített jogai érvényesítése érdekében.
Ha már az alkotmány szóba került, rögzítsük rögtön az elején: a Szerb Köztársaság alkotmánya a 79. szakaszában mondja ki: „a nemzeti kisebbségek tagjainak jogában áll (…) használni saját anyanyelvüket és írásmódjukat (…), azokban a közösségekben, amelyekben a lakosság jelentős részét képezik, az állami szervekkel, a közhatalommal felruházott szervezetekkel, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel folytatott eljárást a saját anyanyelvükön folytatni (…).
Az alkotmány arról is rendelkezik (10. szakasz), hogy a szerb nyelven kívüli többi nyelv használatát külön törvénnyel kell szabályozni. Ez a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény, amely különböző szakaszaiban kimondja, hogy „a Szerb Köztársaság azon területein, ahol nemzeti kisebbségek is élnek, a szerb nyelv mellett az adott kisebbség nyelve is hivatalos használatban van”, hogy „hivatalos nyelvhasználatnak számít a közvállalatokkal és közszolgálati szervekkel folytatott ügyintézés is”, és hogy az érintett önkormányzatok „kötelesek saját alapszabályukban rögzíteni a kisebbségi nyelv- és írásmód egyenrangú használatát”. Nagybecskerek városa ezt meg is tette, alapszabályának 5. szakaszában.
Ombudsman: A fordítás költségei nem az ügyfelet terhelik
Hangya István 2025. október 16-án fordult egy (magyar nyelvű) beadvánnyal a helyi Piacok és Parkolók Kommunális Közvállalathoz (szabad fordítás, szerbül Javno Komunalno Preduzeće Pijace i Parkinzi, a vállalatnak magyar nyelvű honlapja nincs). A történet itt kezdődik.
A közvállalat október 29-én reagált a beadványra. Válaszukban elmondták, hogy nincs magyar fordítójuk, és a költségvetési tervükben nem is irányoztak elő eszközöket magyar fordító alkalmazására. Hozzátették, a városi önkormányzathoz fordultak segítségért, de onnan azt a választ kapták, hogy nekik sincs magyar fordítójuk.
Hangya ezért egy hivatalos fordítót bízott meg beadványa szerb nyelvre történő lefordításával, aki 2.000 dinárért el is végezte ezt a szolgáltatást. A lefordított beadványt és a számlát továbbította a közvállalatnak, és felszólította őket, hogy térítsék meg a költségeit.
November 12-én a Piacok és Parkolók Kommunális Közvállalat válaszolt, és kifejtette, „mivel az ügyfél előre nem értesítette őket arról, hogy fordítót fog angazsálni, így nem is kötelesek a költségek megtérítésére”. A törvényre való hivatkozások után levelük végén még egyszer nyomatékosítják „mi nem kértük a beadvány lefordítását, ezért nem is vagyunk kötelesek kifizetni annak költségeit”. 
Hangya ebbe nem nyugodott bele, ezért Vajdaság Autonóm Tartomány Tartományi Polgári Jogvédőjéhez (ombudsmanjához) fordult. December 10-én az ombudsman nevében annak helyettese, Nyilas Mihály válaszolt, aki a vonatkozó törvények részletes ismertetése után azt írta: „a hivatalos eljárás keretein belül keletkező fordítási költségeket nem az ügyfél viseli”.
Az ombudsman levelét mellékelve Hangya immár a közvállalat megbízott igazgatójához fordult, követelve költségei megtérítését. Ezután hosszabb csend és szünet következett, ezért Hangya megismételte követelését – de már 2026. február 2-át írunk. A megszólított azonban két nappal későbbi válaszában csak annyit fejtett ki, kitartanak korábbi álláspontjuk mellett: nem ők kezdeményezték a fordítást, ezért nem is kötelességük az azzal járó költségek kifizetése.
Tizenegy évvel ezelőtt még lehetett
Az ügyfél és a szolgáltató között zajló iszapbirkózás jelenleg itt tart, de Hangya István ezzel párhuzamosan és egyidőben több intézményhez, állami szervhez, testülethez is fordult, támogatásért, segítségért, tanácsért, vagy akár csak véleményezésért. Kérdéssel fordult Nagybecskerek város önkormányzatához, miért szüntették be a magyar fordítószolgálatot, miközben a város alapszabálya rögzíti a magyart, mint hivatalos nyelvet a város területén. Felkereste (levélben) Demo Beriša emberi és kisebbségi jogokért, valamint társadalmi párbeszédért felelős minisztert. De fordult az egyenlőségvédelmi biztoshoz, a szerbiai EBESZ-misszióhoz, sőt, még a nagybecskereki megyéspüspökhöz is. Ezekről a helyekről egyelőre nem kapott választ.
Kitartása mellett Hangya István másik erénye, hogy mindent pontosan dokumentál és archivál. A fenti történet minden egyes mozzanata és mondata bizonyítható és dokumentálható (és valamennyit szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta). Dokumentációjából még az is kiderül, hogy egy rendkívül hasonló esetben a nagybecskereki rendőrállomás minden további bonyodalom nélkül elismerte és magára vállalta az 1.400 dináros fordítási költséget a felesége, Hangya Aranka ügyében. Igaz, ez még 2015-ben történt.
Az MNT időt kér
Megkeresésünkre Hangya István közölte, jogi lépéseket fontolgat, azaz bíróságra akarja vinni az ügyét. Mint mondta, minden dokumentum és levélváltás a birtokában van, egyedül azt nem tudja papírral bizonyítani, hogy felkereste őt a Vajdasági Magyar Szövetség helyi aktivistája azzal a felajánlással, hogy kifizeti helyette a fordítási költségeket, csak ne pereljen (habár ez a mozzanat az ügy kimenetele szempontjából nem is lényeges). Kérdésünkre válaszolva elmondta, a Magyar Nemzeti Tanácshoz is fordult, de az MNT munkatársa türelmet és haladékot kért, mert konzultálnia kell a felettesével…
