A hízelgés és a nyalizás nevelésbeli hibaként öröklődik

Nem tavalyelőtt adták át, hanem több mint négy éve Újvidéken a felújított Színház teret. Az épület előtetőjét nem is bántották. Talán. Elsősorban a tér burkolatára meg világítására összpontosítottak. Ideje volt, mert a vörös márványburkolat már mindenre hasonlított csak egy nagyváros főtéri kövezetére nem.

Be kell vallani, a 290 napig tartó munkálatok után, amelyek az akkori adatok szerint 400 millió dinárba kerültek szebb lett a tér az akkor újonnan lefektetett gránitlapokkal. Nem adta vissza, többé nem is adhatja vissza a kicsi Zsidó utca báját, mert azt felrobbantatták a városrendezés akkori urai. Akik jobbára, akár csak ma is, pártkáderek voltak, nem pedig szakértők. Mi, akik még emlékszünk a mini utcára, melynek egyik felén a városháza, a másikon a Palics vendéglő állt, bizonyára csak a fiatalság utáni nosztalgiából idézzük szépnek. Mindenesetre óváros volt, ha az akkori Zvezda mozit úgy rendbe tették volna, mint a robbantás után és kiépítették volna az Apolo központot, máris másképpen nézett volna ki Újvidék központja. De mondom, ez nyilván csak a fiatalság emléke beindította erős vágyakozás a múltbéli értékek, vagy inkább maga a múlt iránt.

(Le)omló előtetők

Nem ez a lényeg most, hanem az, hogy mostanság nem renoválták a Szerb Nemzeti Színházat, amely már megépülte után sem odaillőnek tűnt az óvárosban. És mégis mi történt majdnem pontosan 16 hónapra az újvidéki vasútállomás előtetőjének a leomlása után? Tudják már biztosan, leomlott a színház előtetőjének egy része is. Jó néhány darab lehullott hétfőn. A Beta hírügynökség beszámolója szerint, egy jó nagy része szakadt le a mennyezetnek.

Ments Isten, hogy csúfolódni szeretnék ezzel a hatalommal. Hogy bármihez nyúl, az vagy beszakad, vagy leszakad, esetleg összeomlik. De abban biztos vagyok, hogy négy éve sem voltak immunisak az akkori városvezetők a korrupció hozta pénzre. Nem voltak ellenállóak a haladók által még mindig „korábbi vezetésnek“ nevezett politikusocskák sem, akik huszonpár éve, amikor a városközpontot feltúrva új víz- és elektromos vezetékeket fektettek és kimeszelték a házakat. Arról is tudok, hogy egyesek, akiknek ehhez hatalma volt iskolákat újíttattak fel, meghatározva, ki lehet a munkálatok végrehajtója. Akkor még nem volt divatban a versenypályázat kifejezés. Éppen csak, hogy beleléptünk a demokráciának becézett valamibe az egypártrendszer után, tapsoltunk minden változásnak. Igen, az akkor „felszabadított“ sajtó is hajlamos volt megsüvegelni mindent, amit az akkor újnak mondott hatalom tett.

Nem az előtető omlott le, hanem javítási munkálatok folynak

A Szerbiai Demokratikus Ellenzék és a korrupció

Nem tudtuk, vagy akik tudták, mélyen elhallgatták az akkori korrupciót. Pedig akkor is lehetett gazdagodni közpénzekből. Lehet, sőt biztos nem ennyire mint most, de takaros vagyonra lehetett szert tenni. És tettek is sokan az új hatalom részeseként, amelyet akkor mindenki csak DOS-nak nevezett. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék tömörülésről volt szó, amelyről elég gyorsan kiderült, hogy nem is annyira demokratikus és hát nagyon is jól feltalálja magát a hatalmat gyakorló bársonyszékekben. Igaz, akkor igen sokan, ezt az igent nagynak kell érteni, én csak visszafogom magam, ne legyek már a szép emlékek állandó bírálója, tehát igen sokan igazoltak át a „kommunista múltból“, az akkor demokratának mondott „jövőbe“. A szerb kifejezést is alkotott, nem tudom van-e magyar megfelelője a preletač kifejezésnek (talán a köpönyegforgató vagy a politikai kalandor lenne a helyes), de arra az emberre mondják, aki haszonlesésbál átigazol az egyik pártból a másikba, a harmadikba, aztán a negyedikbe… Megesett, hogy egész pártok „szálltak át”, egy hatalmon levő politikai szervezetbe.

A Szerb Haladó Párt meg a többiek és a korrupció

Az lenne a jó, ha ez ma nem fenyegetne. De… mondjuk Belgrád mai polgármesterének, az egykor kiváló vízilabdázónak a pártját is így nyelte el a hatalom. Ne is beszéljek a jobbára a jobboldalon, de a baloldalon is a választások előtt megjelenő pártokra, amelyek a választások lejártáig, tehát a választási nap 20. órájáig veszett ellenzékként lépnek fel, hogy utána néhány hét vagy hónap múlva vezetőjük miniszterként ossza az igét a hatalom nagygyűlésein. Igen, Milica Đurđević Stamenkovskira is gondolhatnak, aki belgrádi születésű, fiatal (1990-ben jött a világra), szerb politikusként, a jobboldali Zavetnici (Fogadalomtevők) párt elnöke és társalapítója. 2025 áprilisától Szerbia munkaügyi, foglalkoztatási, harcos- és szociális ügyekért felelős minisztere, korábban (2024–2025) a családgondozásért és demográfiáért felelős miniszter. De sorolhatnám a kommunistákból nemzeti pártharcossá átvedlett kisebbségi politikusokat is. Most már lassan eltűnnek, a biológia teszi a magáét. Meg a jó nyugdíj. De hát a Szerb Radikális Párt vezetőjét Vojislav Šešeljt tizenhét évesen vették fel a Jugoszláv Kommunista Szövetségbe. Nem tévedés. Még kiskorúként. Azért, mert nagyon kitűnt a Banja Luka-i földrengés után szervezett ifjúsági munkaakcióban.

A szakemberek helyett a miniszterek üzengetnek

Mindezt csak azért írom, hogy ecseteljem, ez a korrupció, a hízelgés, nyalizás, ha nem is genetikai örökség ezeken a tájakon, de nevelésbeli hibaként öröklődik nemzedékről nemzedékre. És semmi jele annak, hogy alábbhagyna. A tavalyi diáktüntetés-sorozat némi reményt ébresztett ugyan, de úgy tűnik, mindez csak hiú ábrándként élt egyes fejekben. Gondoljanak csak vissza mennyi tanár maradt munka nélkül. Mert a diákok oldalára állt. Jusson eszünkbe, hogy a jelenlegi oktatási miniszter Dejan Vuk Stanković azt üzente az V. Belgrádi Gimnázium tanárainak, keressenek más munkát, ha nem akarják elfogadni a minisztérium javaslatait. Hasonlót üzent a mezőgazdaság állítólagos irányítója, aki szintén miniszter, a parasztoknak: ha nem tetszik a tej meg a gabona ára, tessék szétnézni más munka után. Sőt még azt is mondta, amit cáfolt ugyan, hogy ne etessék annyira a teheneket, majd kevesebbet tejelnek.

Szóval csupa hétpróbás szakemberekből áll ez a kormány is. Amely, állítólag nem bűnös a Szerb Nemzeti Színház előtetőjének a lezuhanásáért. Igaz, ezt nem is ők finanszírozták, hanem a tartományi szervek. Ha még vannak ilyenek. Tudom, hogy titkárok (miniszterek) vannak, de hogy a szervek végzik-e munkájukat… Egyébként még ott az elején említettem volt, hogy nem csak a tér burkolatát, hanem világítását is tatarozták. Nos, azóta vakoskodnak azok, akik este a térre merészkednek. Vagy az utcákra, mondjuk vacsoráért vagy egyéb tennivaló miatt. Mert az egész városban csak tapogatózva lehet közlekedni. Amióta felújították az utcai világítást. Amit (eddig úgy látszik) becsületesen elvégeztek, az a Színház tér szélén levő Úr mennybemenetele temploma renoválása. De azért nem árt néhány fohászt elmondani, ne érjen bennünket baj és meglepetés.

Öreg Dezső