Egy hete már, hogy Szerbia elnöke meg Albánia kormányfője meglehetősen furcsa módon, a valószínűleg legbefolyásosabb német újságban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelentetett közös cikkben kínálták fel a két országot az Európai Uniónak. Vagy, ahogy a Szabad Magyar Szó fogalmazott, az erről szóló hír kiemelésében: „Aleksandar Vučić szerb elnök és Edi Rama albán miniszterelnök az Európai Unióba pályázó országok felgyorsított integrációját javasolják az EU egységes piacába és a schengeni térségbe – a teljes jogú tagság helyett.”
Hadd folytassuk a hír idézését, „A két politikus a közösen jegyzett írásában.kifejtette: azok a tagjelölt államok csatlakozhatnának az egységes piachoz és a schengeni övezethez, amelyek teljesítik a feltételeket, ugyanakkor nem kapnának vétójogot az EU-n belül. Értékelésük szerint ez enyhíthetné azon tagállamok aggodalmait, amelyek óvatosak a további bővítéssel kapcsolatban.”
Miért a német újság?
Bevallom, a hír hallatán csak legyintettem magamban olyan: ugyan, ugyan, álmodik a nyomor hangulatban, félvállról véve az egészet. Aztán csak elkezdte fúrni az oldalamat, miért is tett ilyen javaslatot a két balkáni politikus? Miért közös cikkben, miért éppen a Frankfurter Allgemeine Zeitungban? Ez utóbbira volt könnyebb választ találni. Mert német újság, Németország pedig vitán felül az Unió legerősebb országa gazdaságilag, és politikailag is a legstabilabbnak tűnik. Mondom: tűnik, mert ez az Unió már kezd nem hasonlítani önmagára különösen, amióta az Egyesült Államok élén az a személy áll ismét, aki teljesen kiszámíthatatlan a korábbi szövetségesek irányába (is).
A frankfurti újság alkalmasnak tűnhetett arra, hogy a szerb elnök bizonyítson, hogy ő továbbra is Európa-elkötelezett. Mert a Frankfurter Allgemeine Zeitung a kezdetektől törekedett a függetlenségre, már az alapító okmányban megfogalmazták, hogy az újságot kormányok, pártok és érdekcsoportok befolyásolása nélkül kell vezetni. Ennek alapja pedig a bölcs szerkesztés és a stabil pénzügyi alap. Megfontolandó lenne ez a következetesen betartott hitvallás számos szerbiai sajtóterméknél is, és nem csak a szerb nyelvűeknél.
Mi hiányzik még?
Berlin az utóbbi időben meglehetősen komolyan bírálja azokat az országokat, amelyekben nem veszik komolyan a demokráciát, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a jogállamiságot. Az említetteken kívül Szerbiában még a választások szabadságával is adódik némi baj. Az ország pedig éppen valamiféle válsztásokra készül – egyenlőre csak helyhatóságiakra, tíz községben, illetve városban. Miközben éppen most „kasztrálták”a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészséget a sajtóban csak Mrdić-féle törvényekként emlegetett jogszabályok alapján, amelyek ellen kifogást emelt már az Európai Bizottság is.
A Főügyészi Tanács pénteki ülésén visszautalt 4 ügyészt korábbi munkahelyére. A legérzékenyebb ügyekben vizsgálatot folytató ügyészekről van szó, olyanokról mint a Kruševac melletti Konjuh faluban talált öt tonna marihuanna és a köré fonódó szervezett bűnözök egész csoportja. Ki tudja, hová vezetne az eljárás, ha szabadjára engednék. Nem lehet ezt! Ezért kell időben, jól meghúzni a zablát. Nyilván ugyanilyen okokból kell visszatérnie régi munkahelyére annak a két ügyésznek is, akik az újvidéki vasútállomás előtetejének leszakadását vizsgálták, illetve az a körül lehetséges korruptív ügyeket. Ha megáll a vád– nem tudjuk, milyen szakaszában van az ügy –, akkor csakis szervezett bűnözésről lehet szó. Ne feledjük, két volt miniszter is gyanúsított (volt).
Pistike vagy valami más?
Tehát Frankfurter Allgemeine Zeitung, Aleksandar Vučić meg Edi Rama. Meg ahogy a Pistike elképzeli. Persze senki sem gondolja, hogy Pistike-logikával íródott a cikk a német újságba, nagyon is átgondolt belpolitikai észtorna volt. Ami Szerbiát illeti, nyilván az itteni ügyekről való figyelem elterelés gondolata is benne van. Mert nem igaz, hogy elnökünk ne tudná: az egységes európai piacon való fellépéshez a közös biztonságpolitikára, az adatok szabad vándorlására is szükség van – egyszóval, az európai értékek közös érvényre juttatására. Mert ilyen státust, hogy valaki nem tagja az Európai Uniónak, de ott van a közös piacon, Svájc, a Liechtenstein, Norvégia meg az Izlandi Köztársaság élvez – ők már teljesítettek minden követelményt, csak nem akartak csatlakozni az unióhoz. Hogy a két balkáni ország vezetője miért gondolta, hogy ez Szerbiát és Albániát is megilleti, talány, de szerintem csakis belső indítékok mozgatták őket. Az egyik, hogy cáfolják: eszükben sincs az Unióba menni, és az ott érvényes szabályok szerint élni, a másik feltételezésem szerint azért, hogy felgyorsítsák a csatlakozást. Mert mindkettő előtt ott van Montenegró példája, amely 2028-ban az Unió teljesjogú tagja lesz. A piciny Montenegró, amelynek csatlakozási dokumentumaiba olyan biztonsági előírásokat foglalnak bele, amellyel meggátolják, hogy második Magyarország váljék belőle – írja a brüsszeli Politico. A hírek szerint a vétójogról van szó. Ideje, hogy Brüsszelben is belássák, azért nem egyforma súlya kell legyen egy német, egy spanyol egy magyar vagy egy montenegrói szavazatnak.
Ezt mondotta a szerbiai elnök és az albán kormányfő is. Akkor hol a baj? Hát nyilván mégis azok az európai értékek, illetve azok betartása a bökkenő itt is, Albániában is. Meglátjuk, melyikünk lesz a sikeresebb. Mindkét országban vannak olyanok, akik őszintén osztják az európai értékeket, de mindkettőre ránehezedik a múlt. Albánia a XX. században század több évtizedén keresztül még a világtól elszigetelten létezett, akkor ína volt a barátja.
Persze nem ez a Kína. Ez a Kína most a mi barátunk. Itt épít utakat, vasutakat, kapjuk tőle a kölcsönöket számolatlanul. Majd unokáink törlesztik. Akivel igazán jóban vagyunk, az az Oroszország, amely négy éve hódító háborút folytat Ukrajna ellen. Aki ellen szanciókat kellene bevezetni, ha csatlakozni akarnánk az Unióhoz. Ezért szinte mérget lehet rá venni, hogy ez a rendszer nem az Unió felé kacsingat. Ennyit a frankfurti újság közös cikkéről.
ÖREG Dezső
