A biztonságpolitikai szakértő három nappal ezelőtt megjósolta a kanizsai eseményeket

Rácz András biztonságpolitikai szakértő április 2-án tette közzé azt a bejegyzést, amelynek a lényege az volt, hogy egy Szerbiában elkövetett hamis merénylettel el lehetne érni, hogy Magyarországon elhalasszák a választásokat.

Mint ismeretes, április 5-én, vasárnap reggel a szerb katonaság 130 fővel helikopterrel, nyomkereső kutyákkal vonult fel Magyarkanizsa községben, ahol Ilonafalu (Vojvoda Zimonjić) és Oromhegyes kijáratait is lezárták. Nem sokkal később kiderült, hogy a szabadkai Felsőfokú Ügyészség engedélyt adott a Védelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium tagjainak, hogy terepkutatást végezzenek, mivel olyan információk merültek fel, hogy veszélybe kerülhet a kritikus gázinfrastruktúra, valamint az ezen a területen élő lakosság. Azt már maga Aleksandar Vučić szerb elnök jelentette be, hogy nagy hatótávú robbanóanyagot találtak a gázinfrastruktúra közelében, és hogy erről értesítette Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, aki vasárnap délutánra a védelmi tanács rendkívüli ülését hívta össze.

Rácz András bejegyzésére és a kanizsai történésekre vasárnap délelőtt Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró is reagált, aki a következőket írta:

Részlet Rácz András három nappal ezelőtt megjelent írásából:

„Garibovnak ekkor – az aznapi negyedik kávéja után – zseniális ötlete támadt. Mi lenne, ha Pirézia HATÁRAIN KÍVŰL történne az a bizonyos hamis zászlós merénylet? Hiszen a piréz energiaellátás két, kulcsfontosságú eleme is külföldről jön: az olaj egy része délnyugatról, Horvátországból, a gáz pedig délről, Szerbiából, a Török Áramlat vezetéken keresztül.

És tulajdonképpen, ha ezek valamelyike sérül, az ugyanúgy előállíthat energia-ellátása válsághelyzetet Piréziában – ráadásul úgy, hogy közben nem hülyét kellene csinálni az országon belüli létesítményeket védő piréz katonaságból sem.

Az olajvezeték elleni, hamis zászlós támadást Garibov a fenti, Iránnal kapcsolatos okokból azonnal elvetette.

A gázvezeték elleni akció viszont sokkal perspektivikusabbnak tűnt. Szerbia, mint helyszín olyan szempontból is ideális, hogy az ottani rezsim Oroszországgal és Piréziával is igen baráti kapcsolatot ápol, jó eséllyel meg lehet tehát őket kérni arra, hogy kicsit „nézzenek félre”, amikor megszerveződik a hamis zászló művelet.

Egy olyan akció lehet ideális, ahol a használt eszközök egy része visszamarad, és egyértelműen Ukrajnához köthető. Garibov ukrán drónok, vagy robbanószerek felhasználásáról gondolkodik. Az ötödik éve tartó nagyléptékű háború alatt Oroszország rengeteg ukrán fegyvert zsákmányolt, Garibov hadmérnök kollégái pedig a GRU-nál ezeket alaposan kielemezték, megismerték. Nem tűnik lehetetlennek néhány zsákmányolt ukrán fegyvert Szerbiába juttatni és ott ezek felhasználásával végrehajtani egy hamis zászlós műveletet a Piréziát ellátó gázvezeték ellen.

Ha pedig nem minden fegyver semmisül meg, és ezek a fegyverek egyértelműen Ukrajnához köthetők (mert például csak az ukránok gyártják és használják), akkor Zsíros Győző és rezsimje a támadás után meggyőzően hibáztathatja majd Kijevet a történtekért. Ebben pedig a szerb kormány is minden bizonnyal partner lesz, mert nekik is érdekük Zsíros hatalomban maradása.

Garibov azt is tudta – nem véletlenül foglalkozott Piréziával évtizedek óta – , hogy a Török Áramlat vezetéken júniusra egyébként is terveztek egy, karbantartási okokból történő, körülbelül egyhetes leállást. Ha tehát valamikor a következő néhány napban a Török Áramlat vezeték a hamis zászlós művelet következtében leállna, akkor a javítás után szükséges ellenőrzéseket jól el lehetne végezni egy egyébként is betervezett, júniusi leállás előtt, illetve alatt.

Mire pedig esetleg kiderül, hogy a támadást mégsem az ukránok csinálták, addigra Zsíros Győző a szükségállapot idején kapott rendkívüli felhatalmazással már régen leszámolt Piréz Pállal és pártjával.

Ezek után pedig már természetesen gond nélkül meg tudja majd tartani az elhalasztott választást, a piréz demokrácia nagyobb dicsőségére.”