Jelentős arzéntartalom, túlterhelt egészségügy, elkészült, de nem működő víztisztító telep Az ötlet olyan, mint a víz: semmi sem állíthatja meg

Az Egészségügyi Világnapon, Ada központjában a szabadtéri színpadon tartottak fórumot az egyetemista mozgalom és a Marketing Központ szervezésében. Ada, Mohol, Óbecse, Bocsár, Csóka és a környező települések lakói előtt újvidéki szakértők szólaltak fel: Tijana Ičin belgyógyász-endokrinológus (Újvidéki Orvostudományi Kar), Ilija Srdanović intervenciós kardiológus (Újvidéki Orvostudományi Kar) és Jelena Prodanović, az Újvidéki Technológiai Kar víztechnológiai szakértője. Az est folyamán két fő téma dominált: az adai és vajdasági ivóvíz minősége, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a kistelepüléseken, írja a webinfo.

Arzén a vízben és minőségi problémák

Prodanović rögtön leszögezte: Vajdaság vízhelyzete rossz, ami nem újdonság, hanem tény. A Pannon-síkság közismerten magas arzéntartalmú talajjal és talajvízzel rendelkezik.

„Amikor valaki kiáll és azt mondja, nincs arzén és minden rendben van – az hazudik, mégpedig a legostobább módon.”

Az arzén rákkeltő, ezért a megengedett határérték rendkívül alacsony. Sokan nem tudják, hogy az arzén nemcsak lenyeléssel, hanem belégzéssel és a bőrön keresztül is bejut a szervezetbe. További problémát jelent a fertőtlenítés: ha a víz szerves anyagokat tartalmaz, a klór reakcióba lép velük, és úgynevezett fertőtlenítési melléktermékeket hoz létre, amelyek közül több szintén rákkeltő.

Egy csókai civil csoport képviselője jelezte, hogy egy óbecsei laboratóriumban végzett vizsgálat a megengedettnél hétszer magasabb arzénkoncentrációt mutatott, miközben a hivatalos leletek ezt cáfolták. Arra a kérdésre, hogy „van-e politikai befolyás arra, hol végzik a vizsgálatokat, és hihetünk-e nekik?” Ičin így válaszolt:

„Ma már semmin nem csodálkozom. Semminek nem hiszek, amit nem látok a saját szememmel.”

Elavult hálózat és további egészségügyi kockázatok

Srdanović professzor rávilágított a vízhálózat infrastruktúrájának súlyos hibáira: a hálózat egy része még mindig azbesztcement csövekből áll.

„Már 30 évvel ezelőtt, amikor orvostanhallgató voltam, tudtuk, hogy ez erősen rákkeltő anyag. A világ már rég eltávolította az azbesztpalákat a házakról és kicserélte a csöveket. Nálunk pedig most derül ki, hogy a hálózatuk nagy része ebből van.”

A régi csövekből leváló azbesztszálak bejutnak a vízbe, majd a szervezetbe. A magas arzéntartalommal és az elhanyagolt hálózattal kombinálva a kockázat többszörösére nő.

A nem működő víztisztító és a rendszer veszteségei

Adán van ugyan egy új víztisztító telep, de az még mindig nem üzemel. Az indoklás szerint azért, mert nem készültek el az odaezető utak. Prodanović szerint ez „nevetséges és szomorú… ha ez valóban a magyarázat, az lesújtó.” A vendégek egyetértettek abban, hogy a telep megépítése önmagában nem megoldás, ha azt nem célzottan az arzén és a szerves anyagok kiszűrésére tervezték. Emellett a hálózat rossz állapota miatt a kitermelt víz akár 70%-a is elfolyhat a repedéseken, miközben a minősége a fogyasztóig tovább romlik.

Külön kritikát kapott a vízkezelés módja: a községben a vizet kizárólag klórozással kezelik anélkül, hogy előtte eltávolítanák a szerves anyagokat. Ez kémiai reakciót vált ki, amely során kancerogén, mutagén és toxikus melléktermékek keletkeznek.

A palackozott víz sem tökéletes megoldás

A szakértők szerint a palackozott víz sem tartós megoldás, mivel nem létezik ideálisan kiegyensúlyozott víz, ráadásul a tárolási körülmények és a csomagolás is kockázatos. Figyelmeztettek a műanyagok jelölésére:

1-es kód (PET): A legrosszabb opció újrafelhasználásra, ftalátokat bocsáthat ki.

2-es és 5-ös kód: Ezek a biztonságosabbak.

„Tanuljanak, képezzék magukat a PET-csomagolásokról – ez a minimum, amit mindenki megtehet” – hangzott el a tanács.

Orvoshiány és túlterhelt egészségügy

A fórum második felében az egészségügy volt a téma. Ičin professzor rámutatott a kistelepüléseken dolgozó orvosok túlterheltségére:

„Napi 50-70-80 beteg. Csak annyi idő marad, hogy annyit mondjunk: Jó napot, és felírjuk a receptet.”

Srdanović professzor kiemelte, hogy bár papíron minden állampolgárnak egyforma joga van az ellátáshoz, a gyakorlatban ez nem teljesül, mert a betegek nem érnek be időben a kórházba, különösen szív- és érrendszeri vészhelyzeteknél. Megemlítette, hogy Szabadka – amely a legközelebbi kórház lenne – az egészségügy szégyene, mivel nincs ott intervenciós kardiológia (stent-beültetés), és Újvidék az egyetlen ekkora város a világon, amelynek nincs általános kórháza, így a Klinikai Központ kapacitásai végletesen túlterheltek.

Állampolgári jogok és a törvény végrehajtása

A fórum zárásaként elhangzott, hogy bár léteznek törvények a tiszta vízhez és egészséghez való jogról, ezeket a gyakorlatban nem érvényesítik.

„Az ország költségvetése a mi adónkból telik meg. Jogunk van követelni azt, ami az élet alapja. Szomorú, hogy a 21. században a vízért kell harcolnunk” – mondta Prodanović professzor, akinek a végszava így szólt:

„Az ötletet, ahogy a vizet sem, semmi nem állíthatja meg.”

A jelenlévők egyetértettek: a rendszert alapjaiban kell megváltoztatni, de ez nem fog megtörténni lakossági nyomásgyakorlás és összefogás nélkül.

Beszélgetés az ivóvízről Adán 2026. április 7-én (Fotó: Jana Barać)