Úgy változtatott meg rendeleteket a kormány, hogy észre sem vettük

Március végén a szerb kormány két rendelet módosítását végezte el, de szinte észre sem vette senki. A kormány gyakorlatilag észrevétlen módon megszüntette a törvények, rendeletek, stratégiák és programok kidolgozásának és elfogadásának átláthatóságát.

Mindez egyetlen célt szolgál – hogy elkerüljék a miniszterek, a kormány és a parlament esetleges felelősségre vonását a rossz jogszabályok és végrehajthatatlan stratégiák előterjesztése és elfogadása miatt.

Đorđe Vukotić ügyvéd és szabályozási reformokkal foglalkozó tanácsadó szerint ezek a rendeletek a tervezési rendszerre vonatkozó törvény alapján születtek – írja az N1.

„A kormány ezen az alapon fogadta el őket. Először volt egy ilyen rendelet 2019-ben, a 2018-ban elfogadott törvény alapján, majd tavaly ezt egy helyett kettő váltotta fel, amelyek részletesebben szabályozták ezeket a kérdéseket. Az okos törvényeket és jó közpolitikákat úgy alkotják meg, hogy hatásvizsgálatot végeznek, hogy lássák, végrehajthatók-e. Ezt a rendszert 2003-ban vezették be Szerbiában, én is részt vettem a bevezetésében két kollégámmal együtt. Véleményeztük a jogszabályokat, a Szabályozási Reform Tanácsán keresztül, amely előtt mindig egy miniszter képviselte az ügyet, és minden jogszabályról állást foglaltunk” – mondta.

Hozzátette, hogy ez egy „szakmai nézőpont” volt.

„Azt mondtuk: ez problémát okozhat, nem elemezték, milyen hatása lesz ennek a rendelkezésnek, ez fontos. A kormány elfogadhat ilyen jogszabályt, de ha később károsnak bizonyul, akkor a miniszter politikailag felelős azért, mert ragaszkodott hozzá” – mondta.

A szabályozás célja szerinte az volt, hogy „okos, végrehajtható törvények és jó közpolitikák szülessenek”.

„Ennek eszköze egy olyan felelősségi rendszer kialakítása volt, amely megakadályozza, hogy bárki könnyelműen terjesszen elő javaslatokat. Ezt a rendszert a 2018-as tervezési rendszer törvénye tökéletesítette, amikor a jogszabályokon túl a közpolitikák, stratégiák és programok is bekerültek a szabályozásba” – mondta Vukotić.

Elmagyarázta, hogy a stratégiákat hosszabb időszakra fogadják el.

„A rendszert 2018-ban vezették be, és csak most kezdte el kifejteni a hatását ez az okos tervezés, mert nyomon követik. Ha meghatározunk egy intézkedést, amelyet végre kell hajtani, akkor indikátorokat is kell rendelni hozzá, hogy tudjuk, elértük-e a kívánt eredményt vagy sem” – mondta.

Hozzátette, hogy kötelező volt a hatásvizsgálat elvégzése, annak ellenőrzése a Köztársasági Közpolitikai Titkárság részéről, valamint a teljes konzultációs folyamat és a nyilvános vita lefolytatása, különösen akkor, amikor a hazai jogszabályokat az EU szabályaival hangolják össze.

Ugyanakkor – tette hozzá – gyakorlatilag mindez megszüntethető.

„Az európai integrációért felelős miniszter hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy mely jogszabályokat kell harmonizálni. Mondhatja azt, hogy ez az a jogszabály, és nem szükséges a közpolitikai titkársághoz fordulni – ezzel de facto megszűnik a hatásvizsgálat kötelezettsége” – mondta.

Érdekességként megemlítette, hogy a legalizációs törvény esetében a hatásvizsgálat jóval később készült el.

„Így próbálták utólag igazolni a törvény minőségét, miközben nem kérték ki a közpolitikai titkárság véleményét, holott kellett volna” – mondta.

Hozzátette, hogy ilyenkor az felelős, aki a törvényt véleményezés nélkül engedte tovább.

“Nem minden miniszter képes átlátni a saját hatáskörét, szüksége van egy szakmai testületre, amely megmondja: ezt ne javasold, negatív hatásai lesznek. Mi figyelmeztettünk, de aztán jöttek az úgynevezett „Mrdić-törvények”, mert a képviselői indítványként benyújtott törvényeknek nem kell hatásvizsgálaton átesniük. Ha lett volna ilyen testület, akkor kellett volna – és akkor nem lennének rossz törvényeink” – mondta.

Arra a kérdésre, miért fogadták el mindezt, azt válaszolta, hogy valaki felismerte: nem minden törvény vihető át képviselői indítványként.